Videoton–Dukla Praha (csehszlovák) 1–0, 0–0

Nem volt nagy formában, az amúgy bajnoki címre törő székesfehérvári együttes. Az NB I-ben 4. helyen álló gárdáról azt írta beharangozó írásában a Népsport, hogy „amit szombaton produkáltak (a Vidit egy kalap alá vette a szerző, az ugyancsak nemzetközi kupában induló, élvonalbeli újonc Siófokkal – a szerz.), az még a legjobb indulattal sem nevezhető biztatónak. A tudósításokból egyértelműen kitűnik, hogy ugrásszerű javulásra van szüksége ennek a két csapatnak, ha állni akarja a sarat a Lárisza és a Dukla Praha ellen…”

Nem volt túl optimista a honi szaksajtó a csehek elleni meccs előtt, pedig a Dukla sem kezdte jól a szezont, hiszen csak a középmezőny tagja volt, a párharcot megelőzően. Az első találkozóra 8000 néző látogatott ki és azt figyelhette, hogy a Koszta – Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth G. – Burcsa, Csongrádi, Vadász — Májer, Szabó J., Novath tizenegy minimális előnyt szerzett. Kovács Ferenc vezetőedzőt nem lepte meg, hogy szoros lett a találkozó, ellenben a sportnapilap siránkozott egy kicsit, mert a címlapján így fogalmazott: „Nem túl bíztató a fehérváriak előnye”.

Na de aztán két héttel később a visszavágót követően már a „Bravúros játékkal továbbjutott a Videoton” szalagcím fogadta az olvasót, a 0–0-ra végződött prágai visszavágót követően.

„Sokan eleve lemondtak rólunk a fehérvári 1–0 után, de én láttam, hogy ez aDukla kiverhető – nyilatkozta Kovács Ferenc a továbbjutás után. – Vannak olyan játékosaink, mint a prágaiaknak, de ezt el is kellett hitetni velük. A lélektani felkészítés most nagyon fontos volt. És a játék alapján, a helyzetek összesítését követően nyugodtan megmondhatjuk: újra nyerhettünk volna!”

Videoton–PSG 4–2, 1–0

Az első meccset Párizsban rendezték, a hazaiak pedig kétgólos győzelemre készültek. Egy kicsit talán érdemes elidőzni az ellenfél mellett is, amely 1984-ben még messze volt attól, ahol most tart. Michel Lescour, a franciák akkori főtitkára a Népsportnak mesélt a PSG-ről és elárulta, hogy a Paris FC és a Saint Germain egyesülése után, hat évvel korábban jött létre a klub. (Kicsit furcsa ez a nyilatkozat, mert ezek szerint 1978-ra tette az egyesülést, ami igazából 1970-ben volt – a szerz.) A PSG-t támogatta egy nagy tévétársaság és persze – a Népsport szerint – a városi tanács. A polgármester külön is kiemelték: akkor nem más vezette Párizst, mint Jacques Chirac, a későbbi köztársasági elnök. Lescour elmondta: „Van miben dúskálnunk, csak éppen az eredményeink nagyon szerények. Legalábbis eddig.”

Aztán jött az első igazi Vidi-csoda, hiszen a csapat 4–2-re nyert Párizsban. A Disztl P. – Vaszil (Wittmann), Novath, Csuhay, Horváth G. – Végh, Csongrádi, Burcsa, Vadász – Májer (Palkovics), Szabó J. összetételű csapat oktatta a PSG-t. Szabó József a 28. percben már a második gólját szerezte, amihez Csongrádi Ferenc is hozzátett még kettőt és a 73. percben négy góllal vezetett a fehérvári csapat. A hazaiak két friss Európa-bajnoka Fernandez és Rocheteau közül csak az utóbbi villogott, ő is két gólt szerzett.

A hazaiak közül Couriol így méltatta a magyar csapatot meccs után: „Négy olyan játékosuk van, akivel szívesen elfociznék itt Párizsban, mert tudnám, hogy jó helyen van náluk a labda.”

A visszavágó napja nagy ünnep volt az egész országban, ugyanis a találkozót november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanásának évfordulóján rendezték. Még a francikák is optimisták voltak, hiszen a megfigyelőik a visszavágó előtti bajnokin megnézték a Vidit és a Csepel elleni 0–0 alkalmával megállapították, hogy „megrendült a Videoton!”.

Aztán a visszavágó tartogatott különlegességet: például azt, hogy kétszer futottak neki a meccsnek, de nem volt gond, mindkettőt a Videoton nyerte. Az első találkozón Burcsa Győző és Szabó József góljaival 2–0-ra vezetett a Vidi az első félidő után, de a második játékrészt a sűrű köd miatt nem tudták lejátszani, félbeszakadt a mérkőzés. A beszámolók szerint a franciák mondták is, hogy köszönik, két hét múlva visszajönnek, de a Videoton vezetői a szabályokra hivatkozva azonnal válaszoltak: másnap újra kell kezdeni a mérkőzést. Végül a zürichi UEFA központban született meg a döntés: egy nap múlva kell játszani. Kovács Ferenc megnyugtatta a játékosait: „Ne idegeskedjetek, a franciák holnap se lesznek jobbak…”

Csütörtökön a Videoton: Disztl P. – Csuhay, Novath, Végh, Horváth G. – Palkovics (Borsányi), Csongrádi, Wittmann (Gömöri) – Burcsa, Szabó, Májer összeállításban, Májer Lajos góljával 1–0-ra nyert. (Az első meccsen Wittmann helyett Vadász kezdett.)

Kevés csapat volt akkoriban, amelyik háromszor nyert a PSG ellen. De nézzük, mit mondott Georges Peyroehe a franciák vezetőedzője: „Segítőimmel nem mértem fel jól a Videoton erejét. Melléfogtunk, s emiatt nem volt valós a kép, ami összeállt. Pedig volt videofelvétel a meccsekről, edzésekről, saját jegyzet és rengeteg más csatornán érkezett információ. Nyugodtan össze lehet tépni és a papírkosárba dobni. Én vagyok a legszerencsétlenebb francia edző.”

Videoton–Partizan Beograd (jugoszláv) 5–0, 0–2

A ma már szerb csapat az előző körben majdnem kiesett: az angol Queen’s Park Rangers ellen az első meccsen 6–2-re kikapott a gárda, majd a visszavágón 4–0-ra győzött a Partizan, amely idegenben lőtt több góllal jutott tovább.

Fehérvárra azzal a felkiáltással érkeztek, hogy nem ismétlődhet meg, ami a QPR-rel szemben történt. Nem ismétlődött meg, mert nem néggyel, hanem öttel kaptak ki és nem szereztek gólt. Az 5–0-s sikert a Népsport „Egy ország tapsolt a Fehérvárnak” címmel ünnepelte. A 20 ezer hazai néző a Disztl P. – Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth G. – Burcsa, Csongrádi, Vadász – Májer, Szabó J., Novath tizenegyet ünnepelte (Kovács Ferenc nem cserélt). A gólokon Szabó József és Májer Lajos osztozott, előbbi négyet vállalt.

A Népsport természetesen külön megemlékezett a csatár teljesítményéről: „Mesternégyes! Nemzetközi kupamérkőzésen szinte párját ritkítja, hogy egy játékos négy gólt szerez, ráadásul olyan csapatnak, amilyen a világhírű Partizán. A mérkőzés előtt néhány szót váltottunk a találkozó hősével. »Egy kicsit fáj a lábam, sebaj, tudok én ezzel gólt rúgni, ha helyzetbe kerülök…«”

És mit mondott a kiütés után Kovács Ferenc? Íme: „A győzelem mindenképpen jogos reményt ad a továbbjutásra, és bravúr lenne, ha az UEFA-kupában a legjobb nyolc közé kerülnénk.”

Szerény.

A visszavágón nem forgott veszélyben a továbbjutás, még akkor sem, ha a szünetben már 2–0 volt a belgrádiaknak, mert ez lett a végeredmény is.

Videoton–Manchester United 0–1, 1–0, tizenegyesekkel: 5–4

Ez a párharc már 1985 tavaszán volt, egészen pontosan március 6-án rendezték az első meccset. A Népsport aznapi számának címlapján aggódó felvetést olvashattunk: „A kupanyitány kérdése: érződik-e majd a szocialista országbeli csapatok teljesítményén a hosszú és áldatlan tél hatása?”

Ilyen világ volt az…

A Vidinél mindenesetre nem idegeskedték túl a dolgokat, Kovács Ferenc úgy döntött, hogy a Manchester United ellen ugyanazt a csapatot küldi pályára, amely néhány nappal korábban Egerben nyert. Forma-forma.

Azt a meccset amúgy 3–1-re nyerte meg a Vidi és a lelátón ott voltak a Manchester United megfigyelői is.

És emlékszünk még a Dukla Praha elleni szűk siker utáni címre? Akkor nem túl bíztatónak minősítette a sportlap az előnyt. A világ azonban változik. Az Old Traffordon elszenvedett 1-0-s vereség után ez állt a Népsport címlapján: „Szívós védőmunkával – biztató eredmény”. Pedig a Disztl P. – Csuhay, Disztl L., Végh, Horváth G. – Burcsa, Szabó, Csongrádi (Vaszil, Borsányi), Vadász – Májer, Palkovics alkotta csapat 90 percen keresztül védekezett. Az angolok a kapuba tolták a Vidit, de a magyar csapat csak egyetlen alkalommal, a 61. percben Stapleton közeli fejesénél nem úszták meg kapott gól nélkül.

Ugyanakkor a vereség volt a legkisebb baj: a meccsen Csuhay és Májer is sárgát kapott, így ki kelltt hagyniuk a visszavágót, Csongrádi pedig megsérült Angliában. A második meccs előtt minden a Vidi ellen szólt, aztán megtörtént az újabb csoda!

„Felejthetetlen futballdráma a Sóstói-stadionban” – ebből a címből könnyű kitalálni, hogy csodát tett a Disztl P. — Borsányi, Disztl L., Horváth G., Végh – Burcsa, Vaszil (Faddi), Wittmann — Palkovics (Gömöri), Szabó J., Vadász összetételű csapat, amely 1-0-ra nyert Wittmann góljával és végül tizenegyesekkel jutott tovább. Emlékezhetünk az ötödik hazai rúgásra, amikor Gömörin volt a világ szeme, mert ha betalált volna, akkor a Vidi már megy is tovább, de a csereként beállt játékos hibázott és Gulyás László a tévé riportere felkiáltott: „Gömöri mit csináltál, mit csináltál Gömöri!?” Aztán persze jött Disztl Péter újabb bravúrja, majd Vadász Imre hibátlan lövése és máris a négy között volt a magyar csapat.

„Jó érzés, hogy a fellendülőben lévő magyar labdarúgásban a válogatott mellett a mi eredményeink is figyelemre méltóak. Nekem ez az egyik legnagyobb boldogság. Ilyenkor, a siker idején kell még többet tenni ezért az agyonszidott, ám nekünk nagyon szép és fontos játékért” – mondta Kovács Ferenc a csoda után.

Videoton–Zeljeznicar 3–1, 1–2

A PSG, a Partizan és a Manchester United után az elődöntő akár gyerekjátéknak is tűnhetett volna, aztán ez is drámai párharc lett – tegyük hozzá, hogy az olasz Inter vagy a spanyol Real Madrid is jöhetett volna.

A találkozó előtt Kovács Ferenc arról beszélt, hogy a csapata szeretne megfelelő előnyt szerezni, a másik oldalon, a később legendássá vált Ivica Oszim pedig szintén a döntőbejutásról álmodozott. Fehérváron pedig sokan arról, hogy valahogy tudnak jegyet venni a mérkőzésre, amelyen szeretett volna ott lenni az egész város. Ekkor már javában őrület volt Székesfehérváron és mindenki meccsre akart menni, de 30 ezer bodog ember láthatta, ahogy a Disztl P. — Végh, Disztl L., Csuhay, Horváth— Burcsa, Wittmann, Vadász — Palkovics (Vaszil), Szabó, Gyenti (Borsányi) tizenegy 3-1-es előnyt szerzett (Burcsa, Disztl L. és Vadász talált be) a szarajevói visszavágó előtt.

A mindig visszafogott Kovács Ferenc ezúttal is két lábbal állt a földön: „Mi nagyon tartalékosan álltunk fel, minden játékosunk harcolt a győzelemért. Nagyon örülök a kétgólos előnynek, de ez még nem jelent továbbjutást. Szarajevóban nyílt, rendkívül heves csata várható” – nyilatkozta a lefújást követően. Talán sejtette, hogy újabb drámai kilencven perc vár a csapatára.

A Disztl P. — Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth G. (Novath) — Burcsa, Végh, Wittman, Vadász — Palkovics, Szabó alkotta csapat nagy bajban volt. A hazaiak a 73. percben 2-0-ra vezettek, így idegenben lőtt góljuknak köszönhetően jobban álltak. A 88. percben aztán Disztl László hozta játékba Csuhay Józsefet, aki nyolc méterről a bal alsóba lőtt, így már csak ki kellett húzni a hátralévő néhány percet. Csuhay védő volt, így egészen biztos, hogy ez volt élete legfontosabb gólja.

„Minden dühöm és reményem benne volt a lövésben!’’ – mondta a szarejavói (egyik) hős.

A Videoton bejutott a kupadöntőbe, ám azt napokig nem tudhatta, hogy ki lesz az ellenfele. Történt, hogy a Real Madrid–Internazionale (3-0) meccs első félidejében valaki billiárdgolyót dobott a pályára, amivel egy időben az olaszok védője Bergomi össze is esett a gyepen. Mint később kiderült, az olasz szektorból repült a golyó, de ennek ellenére is óvott az Inter. Az UEFA végül elutasította a beadványt, így a spanyol csapat lett a Vidi ellenfele.

Videoton-Real Madrid 0-3, 1-0

1975 után jutott újra magyar csapat nemzetközi kupa döntőjébe, nem is csoda, hogy a székesfehérvári találkozón mindenki ott akart lenni. Pedig az esélyek nem voltak kérdésesek, persze a PSG, a Manchester vagy a Partizán ellen sem a Vidi továbbjutását jósolták, ám erre a meccsre elfogyott a piros-kék csapat. Miközben a spanyolok között Butragueno, Valdano, Santillana, Camacho vagy éppen Stielike készült a rangadóra, addig a Videoton nem számíthatott Szabó Józsefre és Májer Lajosra sem, a két legveszélyesebb támadóra. „Nincs csatárunk, csak kinevezett támadóink vannak! Burcsa és Vadász igazából középpályás, Novath inkább szélső, most pedig ő lesz a középső ember” – vázolta fel a helyzetet Kovács Ferenc a finálé előtt.

Ekkor nem is történt csoda, hiszen a Real Madrid Michel, Santillana és Valdano góljaival simán nyert a Disztl P. — Borsányi, Disztl L, Csuhay, Horváth — Végh, Wittman, Vadász — Palkovics, Novath, Burcsa kezdővel felálló Vidi ellen (Novath helyére Gyenti állt be.)

Szóval 1985. május 8-án nem történt csoda, ám napra pontosan 40 éve, május 22-én igen. Az, hogy a Videoton legyőzte a Real Madridot a Bernabeu-stadionban a XX. századi magyar klubfutball egyik legjelentősebb sikere. A visszavágó előtt, a spanyolok vezetőedzője Luis Molowny óvatosságra intett és a nyilatkozatában összefoglalta a Videoton korábbi sikereinek titkát: „A Videotont valamennyi ellenfele lebecsülte a kupában, mégis itt van. Vagy talán éppen ezért jutott el döntőig! Még a rutinos manachesteriek is túlságosan korán kezdtek ünnepelni: hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból.”

A másik oldalon Kovács Ferenc nem kergetett hiú ábrándokat, de elmondta: „Ha három csatárral játszhatunk, akkor azt igyekszünk nyújtani, ami az eddigi nagy sikereket hozta a kupában. Védekezünk és ebből építjük fel az ellentámadásokat. Ebben van a mi igazi erőnk. Játékban biztosan többet nyújtunk, mint Fehérvárott.”

És valóban. Disztl P. — Végh, Disztl L., Csuhay, Horrváth — Burcsa, Csongrádi, Vadász — Májer, Szabó, Novath és a csereként beálló Palkovics valamint Wittmann nem nyert ugyan kupát Madridban, de csodát tett azzal, hogy Májer Lajos góljának és Disztl Péter bravúrjainak köszönhetően (a kapus kivédte Valdano tizenegyesét is) 1-0-ra nyert.

„Életem legszebb meccse, pályafutásom legszebb pillanata”

– mondta a gólszerző Májer Lajos a meccs után. A legboldogabb a döntő utáni vacsorán azonban mégsem a fiatalon elhunyt egykori támadó volt, hanem Wittmann Géza, aki azon az éjszakán a spanyol konyha remekei mellé egy táviratot is kapott: „Hat órakor fiad született” – állt a papíron. Ez valóban egy tökéletes este lehetett neki és meghatározó egy generációnak, aki a Videoton sikerein eszmélt rá és szeretett bele a futballba.