Pécsi Ármin (Puskás Akadémia FC)

Nem volt könnyű választás a kapusposzton, de a 20 éves Pécsinek jelentős szerepe van az ezüstéremben, szinte végigvédte a szezont. Ennek megfelelően ő mutatta be a legtöbb védést (92-t), meccsenkénti 0.21 megakadályozott gólja pedig a második legjobb mutató a mezőnyben. Legemlékezetesebb meccse egyértelműen a februári Fradi-verés, amikor nyolc védéssel, közte igen komoly bravúrokkal járult hozzá a győzelemhez. Nagy erény, hogy egy bajnokesélyes csapat tinédzserkapusa ennyire megbízható teljesítményt nyújtott, ha egy kicsit határozottabb lesz a beadásoknál, hamarosan jogos pályázója lesz a felszabaduló helyeknek a magyar válogatottnál.

Osváth Attila (Paksi FC)

Ha már válogatott, Osváth teljesítményét mi sem mutatja jobban, hogy tíz év után került be a nemzeti csapat keretébe, a törökök elleni NL-rájátszáson pedig be is mutatkozott. A paksi atomfoci egyik elsőszámú végrehajtója, 258 beadása volt a 33 forduló alatt, ami konkrétan több mint kétszer annyi, mint a mutatóban második Nagy Barnabás 126-ja. Ja és nem csak gondolkodás nélkül rúgta fenéken a labdát: a szituációkat sokszor maga alakította ki, 157 cselkísérleténél csak Dénes Vilmos mutatott be többet.

Ha a szituáció úgy kívánta, a bal szélen is hatékonyan játszott, szerzett négy gólt, adott öt gólpasszt, gyakorlatilag állandóan sprintben közlekedett.

Stefan Gartenmann (Ferencvárosi TC)

Az egyetlen nyári igazolás a Ferencvárosnál, aki mindkét edzőnél stabil csapattag lett, a két és a három belső védős rendszer is feküdt neki. Az NB I egyetlen játékosa, aki kétezer passz fölé jutott, közel 89 százalékos pontossággal, párharcai több mint hatvan százalékát nyerte, s még három gólt is szerzett a bajnokságban. Robbie Keane rendszerében rendre ő lépett fel a belső védők közül, progresszív labdavezetésekben, progresszív passzokban első, támadóharmadba juttatott labdákat tekintve második a komplett mezőnyben.

Ötvös Bence (Paksi FC)

Mi belső védőként számítunk rá, de középpályásként, sőt árnyékékként is bevetették a szezonban, sokoldalúságából pedig sokat profitált a Paks, még a büntetőket is ő lőtte, amíg Bödének nem lettek komoly gólkirályi ambíciói. A technikás játékos passzolt legtöbbször a támadóharmadba, nyolc gólt szerzett és további három gólpasszt is kiosztott, s sajtóinformációk szerint már a Ferencváros is felfigyelt rá.

Daniel Stefulj (ETO FC Győr)

A horvát balhátvéd az egyik olyan fecske volt, akinek az érkezésével egyenesbe jött a Győr, három és négyvédős rendszerben is jól segítette a csapatot, rendre támogatta az előtte játszó Bumbát, s azokban a helyzetekben is megállta a helyét, amikor a támadásépítésben a pálya közepére húzódott be. Négy gólja és hat gólpassza mellett a Magyar Kupában is négy kanadai pontig jutott. Nagy kérdés, mi lesz vele, hiszen papíron a Dinamo Zagreb kölcsönjátékosa, a győriek meg nincsenek annyira eleresztve a posztján.

Mezei Szabolcs (Paksi FC)

A szürke eminenciások táborából többen is helyet követeltek maguknak, végül Mezeire esett a választásunk, aki hatalmas szerepet játszott abban, hogy az eddigi kamikazefoci mellett jóval kombinatívabb, kevésbé együgyű futballt láttunk a bronzérmestől. A ballábas középpályás közel 49 passzt hajtott végre meccsenként, ami 13-mal több, mint az elmúlt szezonban, s a kapu előtt, valamint pontrúgások során is fontos szereplő volt: két gólja mellett kilenc asszisztot tálalt a többieknek.

Claudiu Bumba (ETO FC Győr)

A fehérvári turnéja teljes vakvágány volt, viszont a karrierjének jót tett, hogy az NB II-be is követte az ETO-t, ott felépítette magát, ebben a szezonban pedig az újonc legfőbb vezére volt a pályán. Kilencszer talált be, öt gólpasszt osztott ki mellé, a teljes mezőnyben ő kísérletezett legtöbbször lövéssel, ért labdába legtöbbször az ellenfél tizenhatosán belül. Ha a megfelelő poszton – azaz tükörszélsőként – kap lehetőséget, a Kisvárdát és a Győrt is képes volt az európai porondra vezényelni.

Jonathan Levi (Puskás Akadémia FC)

Már ideigazolásakor látszott rajta, hogy technikai tudása az NB I első tíz százalékába tartozik, de ebben a szezonban ez abszolút kijött, a Puskás gyors támadójátékának megkerülhetetlen kulcsfigurája. Csak az utolsó fordulóban szerzett két szép gólt és adott egy asszisztot, végül 11+6-tal zárta eddigi legjobb magyarországi idényét, ráadásul góljai csúnyák sem voltak, 4,68-al lőtte túl az xG-jét, ami a legjobb mutató a mezőnyben. A Sofascore értékelései alapján az évad legjobb játékosa volt.

Tóth Alex (Ferencvárosi TC)

Aki fél szezon alatt is vitathatatlan helyet követel magának az egész évad álomcsapatában, biztosan tud valamit. Tóth Alex a legjobb dolog, ami a Ferencvárossal ebben a szezonban történt, a tavasz egyértelmű sztárja, nemcsak egy fiatal játékoshoz képest, de abszolút értéken is kiemelkedőt nyújtott – még a bajnokcsapatból is kiemelkedőt. 16 meccsen két gólig és nyolc gólpasszig jutott, a Keane-től kapott szabadságot leleményesen használja fel, mindkét lábával technikás, gyors, fáradhatatlan. Nagy kérdés, mi lesz vele, vajon a következő szezonban is pályázó lehet az NB I-es álomcsapatba, vagy már most készen áll a szintlépésre?

Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC)

Nagyon bejött neki, hogy egy-két évvel ezelőtt konstans balszélsőt csinált belőle Hornyák Zsolt, ez a szezonja is parádésan alakult. Nyílt játékban, pontrúgásokban, de még tizenegyesekben is hasznára volt a felcsútiaknak, 22 kanadai pontjával messze első lett a vonatkozó táblázaton, eredményességéről mindent elmond, hogy annyi gólt szerzett, mint Varga Barnabás.

Böde Dániel (Paksi FC)

Nincs kérdés, ő a legnagyobb király. 38 évesen átlépte az 500 NB I-es meccset, a 150 gólt, a bronzérmes és kupagyőztes Paksban gólkirály lett, jelentős görbe tükröt mutatva az egész OTP Bank Ligának.

Az M4 Sport álomcsapata: