Valamivel több mint egy hónap telt el, amióta az Újpest bejelentette a menesztését. Hogyan érzi magát? Megemésztette már?
Jól vagyok! Továbbra is Budapesten élünk a családommal, a gyerekek miatt mindenképpen megvárjuk, amíg véget ér tanév, de egyébként is szeretünk itt élni – kezdte az m4sport.hu-nak adott interjúját Bartosz Grzelak, aki leszögezte, szerződést bontott az Újpesttel, tehát már nem áll a klub alkalmazásában (ezt Nebojsa Vignjevics esete miatt érdemes hangsúlyozni, hiszen a szerb tréner a tavaly februári felmentése után is a klub alkalmazásában maradt, mivel nem volt hajlandó aláírni a szerződésbontásról szóló papírokat).

Mindössze két órával a Győrtől elszenvedett 3–2-es vereség után jelentették be, távozik a klubtól. Hogyan érintette? Egyáltalán, milyen körülmények között közölték a döntést?
A történtek ellenére továbbra is jó kapcsolatot ápolok Ratatics Péter elnökkel. Tisztelem őt, folyamatosan egyeztettünk, értékeltük az újpesti projekt haladását. Az volt a feladatom, hogy amennyire csak tudom, toljam előrébb a projektet. A szezon második fele nehéz volt, hiába álltunk elfogadható helyen, nem jöttek az eredmények. Sok olyan meccs volt, amikor vezetést szereztünk, de végül nem sikerült nyernünk. Sérülésekkel, betegséggel bajlódtak a játékosaink, mentálisan is nehéz időszak volt, nem alakultak jól a dolgaink.

Mennyire értett egyet az elbocsátásával úgy, hogy az Újpest végül csak egy hellyel maradt el a szezonra kitűzött céltól, a bajnokság felsőházától?
Igaz, a cél az volt, hogy legalább a hatodik helyen végezzünk, de az utolsó hetekben talán kezdtem kételkedni abban, hogy a projekt tartja azt a tempót, ami egy topklub felépítéséhez szükséges. Szóval egészen elégedett voltam ezzel a kimenetellel, mivel talán a klubnak és nekem sem volt rossz az időzítés. Számomra könnyebb volt, hogy elkezdhettem új állást keresni, az új edzőnek pedig jót tett, hogy megismerhette a csapatot a következő szezon előtt.

Közvetlenül Győr elleni, M4 Sportnak adott meccsértékelésében mondta azt, „A fiúk keményen dolgoztak és az utolsó pillanatig küzdöttek. Erre építhetünk, közel vagyunk, de még nem sikerült áttörnünk.” Tényleg hitt abban az utolsó pillanatig, hogy ki tudnak törni a negatív spirálból?
Nem tagadom, magam is kezdtem elgondolkodni azon, az Újpest-projekt megfelelő-e számomra. Úgy vélem, az első évben szerzett tapasztalatokkal a második évben még erősebbek lehettünk volna. De ehhez azt is érezned kell, hogy rendelkezel a továbblépéshez szükséges eszközökkel.

Úgy éreztem, a ránk nehezedő külső nyomás irreális volt abban a pillanatban.

A szurkolók részéről?
Igen, az elvárásaik nem voltak reálisak, figyelembe véve a meglévő csapatot és az elmúlt évek eredményeit. Ők arra az Újpestre emlékeznek, amely bajnokságot nyert, még ha az 26 évvel ezelőtt is történt. A magam részéről, amikor átvettem az Újpestet, láttam, hogy teljesen újjá kell építeni a klubot. Ha a külső elvárások elrugaszkodottak a valóságtól, az mentálisan is megvisel. A végsőkig profiként viselkedtem, a Győr elleni meccset követő sajtótájékoztatón már arra gondoltam, hogyan készítem majd fel a csapatot a következő bajnokira. A mérkőzés után megbeszélést folytattam a vezetőséggel, és arra a következtetésre jutottunk, valószínűleg mindkét fél számára az a legjobb, ha elválnak útjaink. Jelenleg karrierem azon szakaszában vagyok, amikor egy fejlettebb környezetre van szükségem, mivel nagyon energiaigényes olyan környezetben dolgozni, ahol még nincs rendszer.

Tavaly nyáron mégis úgy döntött, belevág a projektbe.
Csábított a projekt, főként Péter ambíciója győzött meg, teljesen meg akarta újítani a klubot. Ugyanakkor, – bár ezzel nincs semmi gond –, azt éreztem, ahogy teltek a hónapok, ugyanazok az eljárások és rutinok ismétlődtek, az infrastruktúra nem fejlődött olyan gyorsan, ahogyan Péter és én vártuk. Mindeközben viszont több olyan területet is azonosítottunk, ahol fejlődhetünk a második szezonban, erről szólt az első év. Arra is gondolok, hogy tavaly nyáron körülbelül 18 játékost engedtek el, majd 15-16 futballistát igazoltak a helyükre. Emellett rengeteg új ember érkezett a stábba.

A tavaszi szezon során szinte végig a szurkolók célkeresztjében volt Grzelak (Fotó: Újpest FC)

Csak a szurkolók nem hittek a hosszú távú tervben, vagy a csapat bizonyos tagjai sem?
Azt mondanám, hogy inkább a szurkolók részéről volt nyomás. Az Újpest drukkerei rendkívül szenvedélyesek, mindenhová követik a csapatot. Manapság természetes, hogy egy személyt hibáztatunk, ha a dolgok nem az elvárásoknak megfelelően alakulnak. Ugyanakkor mindenkinek meg kell értenie, a klubok sikere nem egy személyen múlik, a siker és a kudarc is közös. A jövőre nézve két dolgot kell felismernie az Újpest-szurkolóknak: egyrészt, nem bajnokcsapatként, hanem alacsony pozícióból indulnak, ezért folytonosságra van szükségük. Másodszor, együtt kell dolgozniuk egy közös cél érdekében, és mindenkinek támogatnia kell a folyamatot. A drukkereknek óriási befolyásuk van, így ha beállnak a projekt mögé, akkor olyan erőt adhatnak, ami mindent előre tud mozdítani.

2009 és 2022 között dolgozott Svédországban edzőként, az ország legnagyobb klubját, az AIK-ot két évig irányította, a Fehérvár kedvéért vállalt először munkát külföldön. Összehasonlítva, mennyiben tér el a svéd szurkolói- és futballkultúra a magyartól? Az itteni drukkerek türelmetlenebbek, jobban megnehezítik a trénerek munkáját?
Skandinávia egyik legnagyobb klubjánál dolgoztam, átlagosan 30 ezer ember volt a meccseinken. A különbség annyi, hogy mi, svédek szenvedélyesek vagyunk, de igyekszünk nem az érzelmek hatása alatt dönteni. Ezzel szemben a magyarok érzelmesebbek, de ez általánosságban elmondható a kelet-európaiakról. Onnan tudom, hogy Lengyelországban születtem, a szüleim is lengyelek. Hatalmas potenciál van a magyar labdarúgásban, erős a bajnokság és a pénzügyi háttér is megvan, de a legsikeresebb kluboknál folytonosság van. A Ferencvárost nem veszem ide, mert a számára biztosított pénzügyi hátterének megfelelően teljesen más szinten versenyez, de ha például megnézzük a Puskást, az MTK-t, vagy a Paksot, láthatjuk, hogy hosszú ideje ugyanazzal az edzővel dolgoznak, a keret sem cserélődik annyira, ennek köszönhetően folyamatosan fejlődnek is.

A siker érdekében ezt a modellt kellene követniük a csapatoknak?
Az a véleményem, hogy a magyar csapatoknál a játékosok többségének magyaroknak kell lenniük. A Fehérvárnál a második évemben az volt a stratégiánk, hogy minél több magyar legyen a csapatban, és nagyszerű volt a kohézió. Nem akarok a külföldiek ellen beszélni, mert néhányan közülük valóban magas minőséget képviselnek és fejlesztik a magyar futballt, de nem feltétlenül mindegyikük azért jön Magyarországra, mert ez az álma, hanem mert jó fizetést kaphatnak. Lehet, hogy magam ellen beszélek, de vannak itt nagyon jó magyar edzők és magyar játékosok. Svédországban is volt erre példa: Nagy-Britannia hatalmas inspirációt jelentett számunkra, és voltak időszakok, amikor valaki eljött Angliából, angolul beszélt a futballról, mi pedig csak bámultunk, pedig valójában ugyanazt mondták, mint a svéd edzők. Szóval a külföldiek iránti rajongás túlzás. Az edzők, akiket Magyarországon megismertem, kompetensek. Vagy a vezetők: Ratatics Péter a legjobb, akivel karrierem során dolgoztam. Okos, keményen dolgozik, és világos elképzelése van arról, mit akar elérni az Újpesttel.

Kitért a külföldi játékosokkal szembeni fenntartásaira. Az Újpestnél volt gondja a légiósokkal?
Soha nem volt nagy problémám egyik újpesti játékossal sem. Természetesen voltak olyan helyzetek, amikor valakinek nem tetszett, hogy a kispadra ültettem. A csapatszellemet azonban erősíteni kell, és ennek legjobb módja az, ha a játékosok többsége helyi, néhány olyan külföldivel kiegészülve, aki extra tulajdonságokkal rendelkezik.

Hallottam pletykákat arról, hogy túlságosan játékospárti, amivel visszaéltek. Igaz ez?
Az én filozófiám, hogy a játékosokat emberként kell kezelni, ők nem haszonállatok. Kényszerítheted a játékosokat, hogy azt tegyék, amit szeretnél, de biztos vagyok benne, jobb játékosokat kapsz, ha motiválod őket, és megérteted velük, miért kell bizonyos dolgokat megtenniük. Emberként, profiként kell kezelni őket, ugyanakkor olyan szabályokat kell felállítani, amelyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania és be kell tartania. Senki nem kérdőjelezheti meg a vezetői képességeimet, stílusomat – ha valamiben biztos vagyok, az a vezetői készségem. Egy svéd klubot a negyedosztályból a másodikba juttattam, az AIK a kinevezésem előtt a bajnokság 12. helyén végzett, a következő évben pedig csak a rosszabb gólkülönbségünk miatt lettünk másodikok. A Fehérvárt a 10. helyen vettem át, a következő évadban európai kupaindulást jelentő helyen végeztünk.

Grzelak elmondása szerint a taktikán nem igazán változtattak a téli szünet után (Fotó: Újpest FC)

És nem hétköznapi körülmények között bukták el a bronzérmet a 2023/2024-es szezonban…
Igen! Szóval a felsorolt helyeken jó eredményeket értem el, ugyanazzal a felfogással. Hiszek a vezetői stílusomban, látom, hogy a játékosok értékelik, ha emberként kezelem őket. Hiába vagyok néha kemény velük, látom az emberi oldalukat is. Feltételezem, azok, akiknek negatív véleményük van erről a vezetési stílusról, a 80-as és 90-es években futballoztak, és diktatórikus edzőket romantizálnak, maguk pedig egyáltalán nem rendelkeznek edzői tapasztalattal. A kulcs az egyensúly megteremtése. Edzettem olyan játékosokat, akiknek korábban Mourinho volt az edzőjük, és elmondták, karakán, kemény típus a portugál, de emberként tekint a játékosaira. Ugyanez vonatkozik Kloppra, Ancelottira, Luis Enriquére és a többi topedzőre. A mostani generációnak a hozzájuk hasonló edzőkre van szüksége, nem diktátorokra. A játékosaim engem tiszteljenek, ne a félelmet. A diktátor típusú edzők a félelem miatt rövid távon érhetnek el eredményeket a csapatukkal, de hosszú távon nem.

Visszatérve az Újpest szezonjához, minden nagyon ígéretesen indult, az első fél évben az egyik legstabilabb csapatot építette fel, a tizenhét őszi bajnokijukból nyolcat kapott gól nélkül nyertek meg. A téli szünetben csak három ponttal maradtak el a dobogó alsó fokától, de a felkészülés és az edzőtáborozás után mintha kicserélték volna a csapatot, 2025-ben 13 bajnokiból csak egyet nyertek meg, arra is április 13-ig kellett várni. Mi okozta a lejtmenetet?
Minden év végén írok egy riportot magamnak a szezonról, a meccsekről. Az interjú előtt újra elolvastam a jelentésemet, hogy megnézzem, mik a tanulságok, a következtetéseim. Az egyik, hogy a téli átigazolási időszakban nem találtuk meg a kívánt játékosokat a megerősíteni kívánt pozíciókra. Mindenki tudta, igazolnunk kell egy valódi befejező csatárt, de nem sikerült. A vezetőség a türelmemet kérte. Megegyeztünk, hogy várunk, és majd a következő nyári átigazolási időszakban szerzünk egy kilencest. Aztán amikor elkezdődött a szezon, a Diósgyőr otthonában utaztunk, és az első 60 perc fantasztikus volt, nagyon jól játszottunk, de sajnos kaptunk egy piros lapot, ők pedig egyenlítettek. Egy ottani győzelem nagyszerű kezdést és önbizalmat adott volna nekünk.

Sérültjeik is voltak szép számmal.
Igen, Simonra, Tamásra, Besére, Fiolára, Tajtira, Ljujicsra, Geigerre, Helmichre, Onovóra és Mucsányira sem számíthattam. Mellettük sorra dőltek ki a játékosok betegség miatt, a csapatorvosunk azt mondta, hogy 10 év alatt még soha nem látott ennyi beteget egyszerre. A csapatot körülvevő emberek nem vették tudomásul a nehéz körülményeket, sok kulcsjátékosunk hiányzott. Erről szól a futball, az emberek általában nem törődnek azzal, ha öt-hat játékos kiesik, akkor is nyerned kell, de én, mint edző, látom a nehézségeket. Úgy gondolom, még az alapos futballtudással rendelkező emberek sem tudnának olyan csapatot mondani, amelyik képes lenne jó eredményeket elérni, ha öt-hat kulcsjátékosa nem áll rendelkezésre minden egyes mérkőzésen.

Volt néhány szerencsétlen meccsünk, például a Fehérvár vagy a Zalaegerszeg ellen, meg persze ott volt az MTK elleni 5–1-es és a Paks elleni 6–1-es vereség, azokra nincs mentségem. Ez nem történhet meg ezen a szinten, függetlenül attól, hány kezdőjátékos esik ki. A mai napig nincs logikus magyarázatom arra, mi történt azon a két meccsen. Be kell látni, ha a célod az, hogy hatodik legyél a bajnokságban, akkor történnek rossz dolgok a szezon során. Nem úgy van, hogy minden meccset megnyersz, s végül hatodik leszel, a csalódások elkerülhetetlenek. Ez idő alatt sok olyan döntést hoztam a projekt érdekében, amelyek hosszú távon kifizetődnek, például olyan fiatalokat játszattam, mint Kacvinszki Dominik. Tudtam, még nem áll teljesen készen, amikor Diósgyőr ellen pályára küldtem, de kellett neki a tapasztalatszerzés, ez szolgálta az Újpest érdekét, jövőjét. Erősen hiszem, a jövőben magyar válogatott játékos válik belőle. Ugyanez vonatkozik Helmichre és Dénesre is. Összefoglalva, több dolog kombinációja vezetett idáig, mert a taktikán, az edzésmódszereinken sokat nem változtattunk.

Ha már szóba hozta: mennyire maradt a fejekben, amikor az MTK elleni vereség után az ultrák keményen számonkérték Önöket a gyenge eredmények miatt a Szusza Ferenc Stadionnál?
A téli edzőtáborozás során jó eredményeket értünk el, például a sztárokból álló Hajduk Splitet is legyőztük, de a rossz szezonkezdet miatt elment a csapat önbizalma. Mivel a várakozások továbbra is magasak voltak, túl nagy lett rajtunk a nyomás. Nem féltem a szurkolókkal való találkozástól, mert joguk van kifejezni a csalódottságukat egy ilyen súlyos vereség után. Megértem, hogy frusztráltak voltak. Azt is mondtam a stábnak, hagyják ki ebből a játékosokat, kimegyek egyedül a szurkolókhoz. Nem akartam, hogy a játékosok, főleg a 18, 19, 20 éves fiatalok vállalják ezért a felelősséget. Végül mégis azt a döntést hozták, az egész csapat álljon ki a drukkerek elé.

Hatással volt a munkájára, hogy március közepén, a Fehérvár elleni bajnoki és a két derbi előtt, egyfajta ultimátumot kapott a vezetőségtől, az pedig jóval a menesztése előtt kiszivárgott, Damir Krznar személyében az utódját is megtalálták?
Rám nem, de az öltözőre hatással lehetett. Amikor nyilvánosságra kerül, hogy az edző ultimátumot kap, azzal azt üzened, ő a hibás, csak neki kell vállalnia a felelősséget, a játékosok hátradőlhetnek. Vannak dolgok, amiket zárt ajtók mögött kell tartani a csapat optimális felkészülésének érdekében.

Érezte a játékosokon, hogy az említett események miatt ellazultak?
Nem vagyok benne biztos, de kétlem, hogy ez pozitív hatással van a csapatra. Tisztelem az őszinteséget, zárt ajtók mögött bármiről lehet beszélni, de vannak dolgok, amik nem feltétlen tartoznak a nyilvánosságra.

Tehát nem veszítette el az öltözőt?
Határozottan éreztem a játékosok erős támogatását. Miután a hárommeccses ultimátumról szóló hírek megjelentek a sajtóban, a hat legtapasztaltabb játékosom lejött az irodámba, és biztosítottak arról, hogy töretlenül mögöttem áll a csapat. Miután elhagytam a klubot, a legtöbb játékos megkeresett, és csalódottságát fejezte ki, hogy nem folytatom velük a munkát. Nem így szoktak reagálni egy olyan edzővel szemben, aki elvesztette az öltözőt.

A vezetőségtől mindent megkapott, amire a kinevezése előtt ígéretet tettek? Felkészítették a nehéz, nagy elvárásokat támasztó közegre?
Talán a várakozásaim nagyobbak voltak a leigazolni kívánt játékosok minőségét illetően. Abból indultam ki, a Fehérvárnál milyen lehetőségeket biztosított a MOL. Nem hibáztatok ezért senkit.

Úgy láttam, főként három okból kritizálták Újpesten. Először is, a nyári és a téli átigazolások nem igazán váltak be, árulkodó, hogy nem sokkal a távozása után Szakály Péter vezető játékosmegfigyelőtől is megváltak. Mennyire szólhatott bele a transzferekbe?
Egyetlen játékos sem érkezett a személyes kérésemre, egy teljes csoport hozott döntést az ügyekben, de vétózhattam. Azt hiszem, 7-8 játékost még az érkezésem előtt szerződtettek. Az eddigi tapasztalataim alapján általánosságban azok az idények sikerülnek a legjobban, amikor az edzőnek nagyobb a beleszólása az átigazolásokba, mert ő érzi, kire van szüksége az öltözőben és a pályán. Nyilván ez a felfogás a klubok szempontjából nem mindig célravezető, főleg, ha nem elég türelmesek, gyakran váltanak edzőt. A futball komplex, az elnök után a vezetőedzőn és a vezető játékosmegfigyelőn van a legnagyobb felelősség. Fontos megjegyezni, az Újpest másképp akart működni, mint korábban, és biztos vagyok benne, Ratatics Péter vezetésével a dolgok jobb irányba fognak változni. Egy projekt az előrehaladásról szól, az első évben tapasztalatokra volt szükség. Biztos vagyok benne, a következő évadban másképp mennek majd a dolgok. Senkivel szemben nem akarok tiszteletlen lenni, szerintem a klubnál megtanulták, mi működik és mi nem.

A másik, hogy az ősszel bármennyire is jöttek az eredmények, az ígért támadófutball kiépítésén hadilábon álltak. Mennyi időre lett volna szüksége ahhoz, hogy ez jobban tetten érhető legyen?
Az előző évadból kiindulva, amikor az Újpest a 10. helyen végzett, a védelem stabilizálását tűztem ki első célként. Úgy voltam vele, kockáztathatunk, ha már elég pontot szereztünk. A felfogás hathatott az eredményességünkre az ellenfél kapuja előtt, de biztonságot adott hátul. Talán, amikor elkezdtünk több kockázatot vállalni, az rossz hatással volt a védekezésünkre. Lehet, hibáztam, amikor nem vettem figyelembe, rengeteg kulcsjátékos hiányzik az ősszel jól teljesítő csapatból.

A tavaszi szezonban úgy tűnt, a csapat szinte mindig elfárad a 70. perc környékén. Nemrég az utódja is problémaként említette a nem megfelelő kondíciót, kiemelve, hogy látszik egy szakember keze nyoma az Újpesten, de ezen változtatni kell. Mi lehetett az erőnlét hiányának oka?
Két oka lehet: egyrészt, az út elején választottam egy kollektív játékstílust, ami a magas intenzitáson és letámadáson alapul. Az az elvem, hogy a csatártól kezdve mindenkinek védekeznie kell, és a csapatból mindenkinek támadnia kell. Ehhez a felfogáshoz csak a folyamatos meccsterheléssel lehet hozzászokni. Talán az történt, hogy mivel erőltettem, hogy ebben a stílusban játsszunk, idő előtt elfogyott a játékosok energiája. Hosszú távon viszont biztos vagyok benne, ez a játékosok hasznára válik, és összhangban van azzal, amivé az Újpest válni akar. Másrészt, a télen megsérült játékosok visszatérését sürgetni kellett, így talán nem volt idejük megfelelően felkészülni, és nem érték el az ideális kondíciót, mielőtt pályára kellett lépniük. Ezért nem a játékosokat hibáztatom, az én döntésem és felelősségem volt, hogy gyorsabban tértek vissza, mint kellett volna.

Beszéljünk az első magyar csapatáról, a Fehérvárról is. Mit szólt ahhoz, hogy kiestek az élvonalból?
Nagyon szomorú vagyok, sajnálom a történteket. Megnéztem az utolsó meccsüket, együttéreztem az emberekkel, akikkel közösen dolgoztam, illetve a szurkolókkal is. Remélem, minél hamarabb visszatérnek az NB I-be!

Eléggé megharagudtak, amikor kiderült, hogy aláír a rivális Újpesthez.
Sok félreértés volt a szurkolók körében velem kapcsolatban, ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy hangsúlyozzam: nem szerepelt a terveim között, hogy elhagyjam a Fehérvárt! Eléggé nyilvánvaló volt, hogy a vezetőség nem támogatta a maradásomat, én pedig szerettem volna továbbra is Magyarországon dolgozni, aztán jött az Újpest ajánlata. Székesfehérvár központjában laktam, imádtam ott élni, szerettem a közösséget. A szurkolók fantasztikus atmoszférát teremtettek a meccseinken. Azzal kapcsolatban is félreértés volt, amikor a Puskás ellen, az első hazai újpesti meccsemet követően azt mondtam, a közel telt házas stadion a meccsenként 20-30 ezer nézőt megmozgató svéd ligáéra emlékeztet. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a fehérváriak nem szurkolnak eléggé vehemensen! Ahogyan mondtam is, elképesztő hangulatot teremtenek a törzsszurkolók. Voltak nehézségek, de amit a 2023/2024-es idényben elértünk, az mintapéldája a tökéletes együttműködésnek a játékosok és a drukkerek között, mindig emlékezni fogok rá. Korábban beszéltünk a türelem és a folytonosság fontosságáról. Azt el kell ismernem, a Fehérvár vezetősége ebből jelesre vizsgázott, hiszen bíztak bennem, nem rúgtak ki egyből, mi pedig fordítottunk.

Bartosz Grzelak még a Fehérvár edzőjeként (Fotó: Facebook/Fehérvár FC)

Nem bánja, hogy távozott? Nem érzi úgy, hogy maradt egy „befejezetlen ügye”?
Nem bánhatom meg, hiszen a vezetőség egyértelművé tette, nincs jövőm a klubnál, tehát nem arról volt szó, hogy a Fehérvár és az Újpest között kell választanom. Tegyük fel, a vezetőség számít rám, és maradhattam volna. Akkor talán további szép sikereket érhettünk volna el. Ugyanakkor nem tagadom, hízelgő volt az Újpest ajánlata, hiszen Magyarország egyik legnagyobb klubjáról van szó.

A csapatnál töltött ideje alatt tapasztalt problémákat? Érezte, hogy egy év leforgása alatt ide juthat a Vidi?
Az én időmben eléggé sikeresek voltunk. Ilyenkor természetes, hogy a legjobb játékosaidat, mint például Tóth Balázs, Schön Szabolcs, Kenan Kodro, Deybi Flores Szabó Levente, próbálják megszerezni. Szinte lehetetlen megtartani az ilyen kaliberű játékosokat, főleg, ha nagy nevű klubok jelentkeznek be értük, a pótlásuk pedig még nehezebb.

Nemrég szóba hozták a lengyel rekordbajnok Legiával. Mi a terve a jövőre nézve? Készen áll egy újabb megmérettetésre?
A Legiával kapcsolatos híreket nem kommentálom. Még nem tudom, mi vár rám, de óvatos leszek a következő döntésem meghozatalánál. Sokat tanultam Magyarországon, mielőtt ide jöttem, sok ajánlatom volt Lengyelországból, de az volt a cél, hogy külföldi tapasztalatokat szerezzek. Ahogy a beszélgetésünk elején említettem, a feleségemmel szeretünk Magyarországon élni, mert biztonságos és nagyszerűek az emberek. Azon is gondolkodunk, hogy maradunk még egy évig, vagy amíg a következő lehetőség megtalál. Nem érzem magam fáradtnak, helyreálltam lelkileg, készen állok a következő feladatra, de semmibe sem fogok beleugrani.

El tudja képzelni, hogy a közeljövőben Magyarországon vállal munkát?
Semmi sem elképzelhetetlen, szerettem itt dolgozni.