Schafranek Ádám rossz öltözőbe sétált be. Megesik az emberrel, hogy téved, főleg abban az esetben, ha egy épületben több NB I-es álmokat dédelgető csapat is létezik, lényegében ugyanazon a néven. Pláne, ha az új klubnál ott egy régi ismerős, aki szívesen, teljes jó szándékkal segít és megmutatja, hogy hol is lehet felkészülni az edzésre.

Aztán Schafranek sporttárs csodálkozott egy sort, amikor az edzés előtt Kiprich József beszélt hozzá, mert őt bizony egy másik egykori világklasszis, Détári Lajos hívta Diósgyőrbe, de Schafranek labdarúgó már régen benne volt a sportban, így aztán nem csodálkozott azon, hogy az éj leple alatt edzőt váltott a klub. Benne van ez a pakliban.

A fenti sztori, amiről a Nemzeti Sport számolt be 2004 nyarán, egy apró részlete annak a kaotikus két hónapnak, amit a magyar labdarúgásban kellett megélnünk 21 éve.

Nézzük, mi történt a Pápa, Siófok, Miskolc, Szombathely, Nyíregyháza ötszögben.

A szezon vége után nem sokkal jött a hír, hogy a bajnokságot a negyedik helyen záró Balaton FC (születési neve: Siófok) 49 százalékát megvásárolta az akkor NB II-es Pápa, így az élvonalbeli jog a második ligában érintett csapatra szállt az élvonalbeli jog.

A pápai helyzet érdekessége az volt, hogy a klub akkor a város tulajdonában állt, így aztán be is jelentették gyorsan, hogy megvásárlásról szó sincs, pusztán támogatóként lépnek majd fel, de cserébe Kuti István cége, vagyis a Balaton Pápára költözik (ez mondjuk elég furcsán hangzik, de lesz ez még jobb is).

Június 17-én jött a hír, hogy Miskolcon, az NB I-es újonc DVTK kinevezheti a kispadjára Kiprich Józsefet, az egykori kiváló labdarúgót – ez azonban még mindig mellékszál.

Két napra rá viszont – nyilván egy véletlennek köszönhetően – egymás mellett láthattuk a sportnapilapban azt a cikket, amely arról számolt be, hogy Siófokon megszűnt a futball (irány Pápa!) és azt az írást, ami a diósgyőri sanyarú helyzetet taglalta – se pénz, se befektető. Ugyanezen a napon Pápán zajlott az élet a Nemzeti Sport beszámolója szerint

„támogatási és pályahasználati szerződést kötött a város a Pápára költöző Balaton FC-vel, amely kettő plusz öt éven át Pápai Thermál Balaton FC néven szerepel majd”.

Szóval, akkor ez rendben is van – gondolhatták a derék pápaiak –, mindenki hátra dőlhet, Diósgyőrben meg majd lesz valami. Érdekesség, hogy ezúttal is a pápai klubról szóló cikk alatt jelent meg az, hogy továbbra is nagy a baj a DVTK-nál, Ott Erzsébet tulajdonos egyedül maradt, de Varga Zsolt miskolci vállalkozó nem veszi meg a klubot. Nagyjából sejthető ebből a mondatból, hogy Varga neve még előkerül majd a sztoriban. Többször is megtörténik ez még.

Először június 22-én, amikor Varga Zsolt sajtótájékoztatót tartott és nyilvánosságra hozott egy jegyzőkönyvet, amely tartalmazott minden fontosat arról, amiről Ott Erzsébettel tárgyalt tizenkét nappal korábban. A befektető 50 milliót kínált a DVTK-t működtető gazdasági társaságért és átvállalta volna az adósságot is.

„Az általam vállaltakat azonnal teljesíteném, a tulajdonos asszony azonban semmibe veszi ezt az iratot – idézte a lap Vargát. – Megígérte, hogy a DVTK 1910 Kft. vezetősége június tizennegyedikéig teljesíti a Magyar Labdarúgóliga által megszabott nevezési feltételeket. Nos, ezt nem tette meg, ugyanis itt van a kezemben egyjúnius tizennyolcadikai keltezésű fax a ligától, amelyben az áll, hogy semmit sem tartottak be vállalásaikból a vezetők.” Meg még úgy mellékesen megjegyezte, hogy nem akar sárdobálást, de Ott Erzsébet mutassa be a lehetséges befektetőket, akikkel tárgyal. Be is fogja, de ebből is csak baj lesz.

Jött is a válasz a tulajdonosnőtől: „úgy éreztem, hogy a jelentkező (Varga Zsolt) a DVTK zavartalan működtetését képtelen lenne ellátni, ezért tárgyalok komolyabb és lényegesen tőkeerősebb befektetőkkel.” Komolyabb? Majd kiderül…

Ráadásul az ág is húzta a szegény asszonyt: az élvonal akkor Arany Ászok Liga néven futott, így a Magyar Labdarúgóliga jelezte a Diósgyőrnek, hogy az NB II-ben még támogathatta a csapatot a Borsodi Sör, ám a konkurensről elnevezett osztályban erre már nincs lehetőség. Újabb milliók tűntek el…

Közben Pápán meg nem történt semmi, békésen készültek az NB I-es rajtra.

Ellenben Diósgyőrben, ahol éppen ugye a klub élete forgott veszélyben, felvetődött az az ötlet, hogy Détári Lajost kellene szerződtetni vezetőedzőnek – korábban ugye Kiprich József is képben volt és ez nem lényegtelen szál a történetben –, még akkor is, ha maga a szakember mondta, hogy neki nincs megfelelő képesítése az NB I-es munkavállaláshoz. Mondjuk egy megszűnő klubban ez édes mindegy. A helyzetet jól jellemezte, hogy közben Orosz Lajos, miskolci alpolgármester a helyi tévében arról beszélt, hogy a Diósgyőr nem indulhatna sem az NB I-ben, sem az NB IB-ben.

Visszatérve Détárira: őt sem ejtették a fejére, így bejelentette, hogy csak akkor vállalja a munkát Miskolcon, ha a játékosok garanciát kapnak a fizetésük kézhezvételére, mivel ez megtörtént az egykori labdarúgó már meg is állapodott a DVTK-val, amelynek tulajdonosa új befektető belépéséről beszélt, de konkrétumok nélkül. Az anonimitás nem zavarta Détárit, aki munkába is állt, miközben Ott Erzsébet azon tüsténkedett, hogy legyen pénz a fizetésekre. Felvetett azt, hogy ha nem lesz új befektető, akkor eladja a Szőnyi útra tervezett sportcsarnok-szálloda kombinációnak kialakított területet. Erre azonban a BVSC jelezte, hogy az picit nehéz lesz, mert az már nem az övé, mivel a klub felbontotta a szerződést az üzletasszonnyal, aki a vasutasok szerint bő 50 millióval tartozott a nekik– írta a Nemzeti Sport.

És miközben – már javában július közepén járunk – Ott Erzsébet bejelentette, hogy eladta a klub 80 százalékát Magyar Ernőnek (mondjuk a pénz nem érkezett meg), ám a Ligatanácsot ez nem nagyon foglalkoztatta, mert váratlan húzással élt: a testület felkérte a Nyíregyházát, amelynek nem sikerült a feljutás kiharcolnia az NB IB-ből, hogy nyilatkozzon, vállalja-e az élvonalbeli indulást a DVTK helyett.

Persze Miskolcon sem voltak restek. A klub július 16-án leadta a nevezését, ráadásul mindkét profi osztályra, biztos, ami biztos. Mondjuk másnap a Nemzeti Sport a „Détári már dühöng” szalagcímmel jelent meg. A harag oka az volt, hogy Magyar Ernő mégsem vette meg a Diósgyőr 80 százalékát:

„Kikérem magamnak a magyar edzők és játékosok nevében, hogy ilyen hiteltelen személyek neve akárcsak felmerüljön a magyar futballban!” – zsörtölődött Döme.

Magyar Ernő néhány nappal később előkerült és jelezte, hogy mégis hajlandó megfelelni a szerződésben vállalt kötelezettségének és fizet. No, de most kapaszkodjon bele a kedves olvasó a laptopba, a táblagépbe, vagy a laptopba. A befektető B-tervvel is készült és ez volt az igazán meredek: „Végül felvetettem a klub vezetőinek, hogy próbáljuk meg a szlovák első osztályban elindítani a csapatot, hiszen az ottani labdarúgó-szövetség csak azoknak a csapatoknak írja elő kötelezően a klublicencet, amelyek valamelyik európai kupában indulnak. Megkezdtük a kapcsolatfelvételt, jogi akadálya nem lehet ennek, mindössze a Szlovák Labdarúgó-szövetségnek kell a beleegyezését adnia a DVTK indulásához.”

Ennél meredekebbet még nem nagyon olvashattunk a magyar labdarúgással kapcsolatban, pedig nem gyenge a kínálat. Aztán egy nappal később jött a szörnyű felismerés: „Bevallom, én csak most tudtam meg, hogy a szlovák bajnokság már ezen a hét végén rajtol, ráadásul a nemzetközi szabályok sem engednék, hogy ilyen módon mentsük mega diósgyőri futballt” – nyilatkozta Magyar. Boldog tudatlanság…

De ezen a ponton jött egy olyan fordulat, amire igazából senki sem készülhetett fel.

Július 20-án összeállt a Siófok, Pápa, Miskolc szerelmi háromszög, amelybe beszállt Szombathely is. Nézzük mi volt a Nemzeti Sport címlapján másnap: „Vándorcirkusz | A Haladás Pápára költözik Szombathelyről | A Balaton FC-nek Diósgyőr lesz a hazai pálya.” Ha eddig azt gondoltuk, hogy látjuk a káoszt magát, akkor csalódnunk kellett, mert most jött el igazán a totális összevisszaság.

„A Lombard FC tulajdonosa, Bíró Péter a csapatot működtető gazdasági társaságot Szombathelyről Pápára költöztette, ott lesz élvonalbeli futball, a vasi megyeszékhelyen pedig – a pápaiak jogán – jó esetben másodosztályú találkozókra válthatnak jegyet a drukkerek. A nyáron elméletben már Pápára költöztetett Balaton FC gazdasági vezetője, Kuti István a kft.-jét Miskolcra viszi, mégpedig az élvonalba egyenes ágon feljutott, de a licenckérelmeivel minden fórumon megbukott DVTK »helyére«, és a diósgyőri csapat ezzel kvázi megszűnt. És hogy ne 15 csapatos legyen az élvonal, ezért az NB I B-ben ötödikhelyen végzett Nyíregyházát felkérték, vállalja az élvonalbeli szereplést” – írta a Nemzeti Sport.

Ezen a ponton csak az Ott Erzsébet féle DVTK-nak volt vége, a történetnek még nagyon nem.

Újra feltűnt Varga Zsolt! (Szóltam előre, hogy őt nem lehet kizárni a buliból!) A Nemzeti Sport szerint: „Vargáék most ismét ringbe szálltak: megkörnyékezték Kuti Istvánt, a Balaton FC tulajdonosát, hogy a kft. százszázalékos tulajdonjogát megvásárolják. Kuti az értékes indulási jogért tízmilliókkal többet szeretett volna, mint amennyit a befektetők kínáltak (tudomásunk szerint hónapokkal ezelőtt, amikor még szó sem volt arról, hogy a Balaton FC Miskolcra teszi át székhelyét, már volt egy találkozó ez ügyben, s állítólag Varga már akkor is Diósgyőrbe akarta vinni a sportvállalkozást…).”

Itt érdemes megállni egy szóra, mert ezen a ponton Diósgyőrnek két csapata is volt. Egyfelöl a régi, amit Ott Erzsébet nem tudott eladni, vagy beneveztetni valakivel a szlovák élvonalba, továbbá a Diósgyőri BFC (az nem derült ki, hogy a „B” Borsodot vagy Balatont takar-e, de maradjunk utóbbinál, mert az komolyságában jobban passzol az eddigiekhez). Varga kapcsán kiderült, hogy igazából nem is a saját pénzéből költekezik – ennek egyébként az volt az oka, hogy nem is volt neki –, hanem a milliárdos Csebi Pogány Alajos forintjait vinné – aztán nem sokkal később a gyémántban utazó dúsgazdag üzletember egy meglehetősen pökhendi interjúban mondta el, hogy eszében sincs a magyar futballra áldozni. Mellékesen arról is szó esett ezekben a napokban, hogy Varga Zsoltra 2004 őszén büntetőper vár, ő pedig vádlottként érintett a perben.

A felkészülés pedig dübörgött, hiszen közeledett a bajnoki rajt. Volt edzés is. Akadt olyan nap, amikor először Détári Lajos csapata tréningezett a pályán, majd amikor levonultak, akkor jött Kiprich József együttese. Döme a hazai, Kipu a vendégöltözőben mondta el az aznapi programot. Ez volt az az időszak, amikor szegény Schafraneket az egyik DVTK hívta, de a másik DVTK öltözőjébe ment be.

Varga Zsolt pedig megígérte, hogy augusztus 2-án pénzt oszt. Ebben egy kicsit az akadályozta, hogy a hírek szerint ugye nem volt neki és természetesen nem is utalt egy forintot sem. A magatartása sem volt ráutaló, mert némileg felszívódott.

Kuti István meg ottmaradt Miskolcon a siófoki cégével és talán már ő is pechesnek érezte magát, amikor a liga úgy döntött, hogy a Diósgyőri Balaton FC elindulhat az NB I-ben.

„Elmentem külföldre nyaralni, és amint hazajövök, itt ülök egy romhalmaz tetején – mondta Kuti István a Nemzeti Sportnak. – A Varga Zsolt által ígért gyémántok üveggolyóknak bizonyultak… Három nap alatt kell csapatot csinálnom Diósgyőrben.”

Vargáról közben született egy cikk a Nemzeti Sportban, amelyben egy ügyvéd nyilatkozott arról, hogy a befektetőjelöltnek nincs egy forintja sem, hiszen az ügyfele néhány százezres követelését sem tudja kifizetni.

A lényeg: Miskolcon a Balaton nyert, vagyis a siófoki cégé lett az indulási jog, így Kiprich József hézagos csapata készülhetett az NB I nyitányára. Ehhez volt is néhány szava Détári Lajosnak, aki nem akart a klub szakmai igazgatója lenni: „Kiprich József idehozta a városba Varga Zsoltot, akiről mára bebizonyosodott, hogy szélhámos. A Varga-féle vonal vesztett, így szerintem mindenki, aki ehhez az emberhez köthető, megbukott. Ám a jelek szerint Kiprichben nincs meg a betyárbecsület, hogy önként felálljon, és akár úgy is edző lenne, hogy én vagyok fölötte a szakmai igazgató. Ebből viszont nem kérek, és ezt Kiprichnek a szemébe mondtam.”

A Diósgyőr-BFC (végül ez lett a csapat hivatalos neve) két nappal később elkezdte az NB I-es idényt és a Lombard-Pápa TFC (emlékeznek, eredetileg ez lett volna a Siófok, de végül Szombathely jogán lett NB I-es csapat a városban) ellen 3–1-re kikapott, a bajnokságban aztán a 9. helyen végzett. Kiprich Józsefet a hatodik fordulóban elszenvedett hatodik vereség után elküldték, a helyét Gálhidi György vette át. Mondjuk neki könnyű volt, hiszen már csak egy csapat volt Diósgyőrben.