Az ügynökség jótékonysági kezdeményezéssel egybekötött évadzáró rendezvényének nagy visszhangja volt a médiában, hazai szinten formabontó esemény volt. Miért érezted most fontosnak a közös ünneplést?
Minden évben nem jellemző, de 2022 decemberében csináltunk már egy hasonló rendezvényt. Azóta néhány játékosunk máshol szerepel, télen nincs szabadidejük, ezért kellett találnunk egy olyan időpontot, amikor mindenki elérhető. Hál’ Istennek, sikerült, összesen két játékosunk nem jött el, betegség, illetve személyes okok miatt. Rajtuk kívül mindenki ott volt, sokan a családjukkal, partnereikkel jöttek. Nekünk elég sok, picit szokatlan, formabontó kezdeményezésünk van, de a játékosaink és mi is nagyon élveztük az eseményt. Az egész lényege mégis az volt, hogy a jótékonysági kezdeményezéssel segíthessünk kicsit.

Volt ok az ünneplésre, a legfrissebbet bizonyára Pécsi Ármin Liverpoolba igazolása, illetve Németh Hunor szerződéshosszabbítása adta. Előbbinél maradva, nem hétköznapi a világ egyik legnagyobb klubjához igazolni, pláne az NB I-ből. Mostanra leülepedtek a történések a fiatal kapusban és benned?
Nem hétköznapi, de az olyan tehetség sem az, mint Ármin. Ez egy hosszú munkának, tervezésnek az eredménye, de még mindig abban az építkezési fázisban vagyunk, amit kezdetben a családjával meghatároztunk. A transzfer nagy lépés, egyre közelebb van a cél, amit Ármin szeretne elérni, és mi is reálisnak gondolunk, de még van min dolgoznia, van hova fejlődnie.

Korábban elárultad, körülbelül május eleje óta tárgyaltatok a Liverpoollal. Hogyan emlékszel az egyeztetésekre? Más arcodat kell elővenned egy sztárklub képviselőinél, mint egy magyar klub, mondjuk a Kecskemét esetében?
Látni kell, hogy a Liverpoolnál jelentősen kisebb magyar egyesületek nélkül nem juthatnánk arra a szintre, hogy más, külföldi klubokkal egyeztessünk. Nyugodtan állíthatom, mindenkihez tisztelettel viszonyulok, legyen szó a Liverpoolról vagy a Kecskemétről. Utóbbival egyébként nagyszerű kapcsolatunk van, például Bolgár Botondot kölcsönjátékosként közösen építjük majd a következő szezonban, a következő években a magyar foci egyik legnagyobb értéke lehet. Szóval semmilyen különbséget nem teszek klubok között, ugyanolyan üzletet kell kötni velük, csak a számok térnek el.

Elég sokáig sikerült titokban tartani az érdeklődést, majdnem a transzfert is, végül mégis kiszivárgott. Veletek ellentétben néhány menedzser direkt „súg” a médiának, ezzel esetleg feljebb verve az árakat, növelve a keresletet játékosai iránt. Mennyire segít, vagy hátráltat titeket, ha a sajtóban előbb megjelenik egy ehhez hasonló hír?
Viszonylag ritkán beszélek nyilvánosan, nem igénylem, hogy rólam szóljanak a hírek. Tudom, az olvasókat érdekli a téma, de mi nem szivárogtatunk, mert nem kereskedők vagyunk. Erre a módszerre akkor van szükséged, ha adod, veszed a 25-30 éves játékosokat. Félreértés ne essék, nincs ezzel gond, ez egy másik üzleti modell. Mi azonban karriereket próbálunk felépíteni, ezért egy-egy lépcsőfok kiválasztásánál nem az számít, hogy valaki 100 ezer euróval többet vagy kevesebbet fizet.

Esterházy Mátyás (fotó: m4sport.hu / Horváth Péter Gyula)

Árminnal kapcsolatban azt is elmondtad, a tervek szerint a Liverpoolnál marad, a sajtóhírek alapján harmadik számú kapus lehet, miközben az NB I-nél papíron gyengébb bajnokságban, az U21-eseknél kaphat lehetőséget. Kizárólag a meccsritmust szem előtt tartva, nem vetődött fel a kölcsönopció?
Ha azt nézzük, az elmúlt négy évben mennyi meccset játszott, a legkevésbé sem a meccsrutin gyűjtésére van szüksége, abból van neki a legtöbb. Ezért is döntöttünk egy olyan projekt mellett, amelynél egy év az építkezésről szól, és nem arról, hány meccset és milyen szinten játszik. Egy év alatt olyan képességekben fejlődhet, amelyek megvannak neki, de itthon már nem tudott volna előrelépni ezeken a területeken. A következő szintlépést nem ad hoc módon kell teljesíteni. Most profi közegben, világsztárok mellett és nagy elvárások mentén fejlődhet, így lehet megérkezni majd a következő lépcsőfokhoz. Még nem tudjuk, pontosan mi lesz az a szint, amire jövőre képes lesz, ez azon múlik, milyen ütemben tud fejlődni. Annyi biztos, nagyszerű és nyitott párbeszéd van, és lesz a klubbal az előttünk álló év során.

Pécsi Ármin több statisztikai mutatóban kimagaslott az elmúlt idényben, például a megelőzött gólok (14) számában egész Európában a harmadik volt a kapusok között, a Pool megfigyelői jó ideje monitorozták. Menedzserként megkönnyíti a dolgod a mai, modern futballban domináló adatalapú elemzés? Könnyebb eladni játékosokat, mint mondjuk 10 éve?
Azokon a játékosokon segít, akik valós teljesítményt tesznek le az asztalra, őket valószínűleg felfedezik. Ebből a szempontból sokkal inkább objektívvé teszi a kluboknak a kiválasztást, a piacot sokkal kevésbé befolyásolják az emberi kapcsolatok, mint mondjuk 15-20 éve. Ármin szemtesztre sokaknak Magyarországon is kérdéses volt, negatívumként említették például a vékony testalkatát, a számok viszont nem hazudnak.

Talán az sem segített, hogy a Transfermarkt sokáig 183 centiméteres magasságot tűntetett fel nála.
Igen, sokat dolgoztunk a valóság, azaz a 190 centiméter közléséért. Ahogy azt korábban említettem, ő egy olyan srác, aki szemtesztre nem feltétlen megy át minden szűrőn, az objektív adatok alapján azonban nagyon is megugorja a szintet.

(fotó: puskasakademia.hu)

Nem lehet egyszerű feldolgozni a hirtelen jött sikert, a sztárok közelségét. Mekkora szereped van abban, hogy ezekben a szituációkban segítsd a képviseltjeidet?
Azért juthatnak el erre a szintre, mert képesek kezelni a helyzetet. Aki nem tudja, az nem való a Premier League-be, 60 ezer néző elé. Dominik életével, pályafutásával kapcsolatban elmondtam sokszor: bizonyos lépcsőfokok arra szolgálnak, hogy pénzügyileg, szakmailag felkészülj a következő lépésre. Ezek után bizonyos kérdésekről már nem kell beszélnünk. Tisztában lesznek vele, mennyit kell dolgozni 2 vagy 10 millió forint megkereséséért. Ha ezt megtanultad, az sem jelent problémát, ha 200 milliót keresel havonta, mert hozzászoktál. Ezek nyilván nagyon nagy számok, a valóságtól elrugaszkodott helyzetek. A srácoknak ezt meg kell tanulniuk kezelni, erről sokat beszélgetünk velük.

A legtöbbekkel fiatalkoruk óta együtt dolgozol. Akár korábban, akár most, elismert ügynökként, mennyire nehéz meggyőzni egy 10-15 éves fiatal szüleit a közös munkáról? Nincsenek feloldandó fenntartásaik?
Nagyon fontos, tisztázandó kérdés: mi nem a Máltai Szeretetszolgálat vagyunk, hanem üzletemberek, pénzért dolgozunk. Ugyanakkor fontos etikusan eljárni, hozzáadott értéket teremteni. A szülőknek azzal, hogy pénzt keresel a gyerekükkel, semmi bajuk nincsen, hiszen tudják, így sikeresek lesznek, és ők is pénzt keresnek. Mi ebben nagyon magas szinten vagyunk, nagyszerű a viszonyunk a játékosokkal és családjaikkal. Furcsa lehet az embereknek, hogy 13-14 éves korban mit látsz a gyerekében? Nem mondjuk senkinek, hogy eljuttatjuk a gyerekedet ide vagy oda. Inkább azt mondjuk, vannak olyan képességei, amik arra predesztinálják, hogy magas szintre juthasson, ám ehhez sok mindent meg kell tenni.

Más irányba lépve, de maradjunk a Liverpoolnál: hogyan látod Szoboszlai Dominik helyét, helyzetét a következő idényre?
Elég régóta nem gondolkodom előre Dominik karrierjében. Elért arra a szinte, hogy meghatározó tagja volt a Premier League-et nyerő csapatnak. A klub nagyon jelentős fejlesztésekkel dolgozik, egyre sikeresebb akar lenni, ennek részévé válni fantasztikus.

Mit szóltok ahhoz, hogy Florian Wirtz érkezésével elkezdték kongatni a vészharangokat a negatív kommentelők?
Ettől a kérdéstől, felvetéstől se nem tartok, se nem érdekel. Dominik 16 éves kora óta olyan közegben van, ahol alap a konkurenciaharc. Nem láttam még olyan PL-győztes klubot, amely nem szeretne fejlődni, ne igazolna topjátékosokat. Biztos vagyok benne, ők ketten valamilyen formában együtt lesznek a pályán. Persze nem nekem kell összeállítanom a csapatot, a világ egyik legjobb edzője ül a liverpooli kispadon, sokkal több információja van, mint nekem. Bízom abban, hogy Dominik ezt a lépcsőfokot is megugorja, és egyre sikeresebb lesz a folyamatosan fejlődő csapattal.

(fotó: MTI/AP/Jon Super)

Magyarországra jellemző problémáról beszélhetünk, vagy máshol is tetten érhető? A legtöbb kisebb nemzetnél inkább hősként kezelik a sztárjátékosaikat, védelmezik őket, gondoljunk csak az örmények és Mkhitaryan, vagy a lengyelek és Lewandowski kapcsolatára.
Én tudok örülni más sikereinek. Mindig azt mondom: a saját munkánkkal, teljesítményünkkel foglalkozzunk, ha valaki sikeres mellettünk, akkor meg kell tapsolni, örülni kell neki. Ha nem így gondolkodnék, más irányba menne az energiám.

Ha valakinek hiányérzete van azután, amit Dominik elért 24 éves korára, magára vessen. Ha valakinek a mai Magyarországon elég siker az, amit Dominik elért, akkor az egy boldog ember, minden oka megvan arra, hogy megtapsolja őt, motivációt nyerjen.

A saját fiamnak mindig azt mondom, ilyen emberekre nézzen fel, ilyen emberek útjából, hozzáállásából, munkamoráljából merítsen erőt. Sokkal jobb ebbe az irányba húzni, mint negatív kommenteket írni nálad egyébként sokkal sikeresebb emberek életéről. Egyébként nem olvasom a hozzászólásokat, ha nem kérdezed meg, nem is tudnék róla, mert nem érdekel.

Kanyarodjunk Liverpoolból Dánia felé. Friss hír, hogy a nagy tehetségnek számító Németh Hunor 2030-ig szerződést hosszabbított a Köbenhavnnel.
Hunor szeretne mindent megtenni fejlődése érdekében a jelenlegi klubjánál. A Köbenhavnnek egy hosszú távú szerződés egy fiatal játékos esetében garanciát jelent a tervezhetőségre. Ezáltal az üzleti stratégiájukat meg tudják valósítani, nem veszítik el idő előtt a játékost, csak akkor, ha nekik is megéri. Remek, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat van köztem és a klub között, szuper kezekben van Hunor.

Az ügynökség szempontjából pénzügyileg is kifizetődő, ha egy játékos hosszú távú szerződést ír alá?
Nemcsak átigazolásokkal, szerződéshosszabbítással, eredmények elérésével is lehet pénzt keresni. A fiatal játékosoknál egyértelműen cél olyan döntéseket hozni, amelyek megalapozzák a későbbi szakmai és üzleti sikerek elérését. Ha a szakmai sikerek megvannak, és komoly kereslet lesz a játékos iránt, akkor olyan helyzetet kell teremtenünk, amely gazdaságilag mindenkinek előnyös. Akkor működik az üzlet igazán, ha klub, játékos és menedzsment partnerei, nem ellenségei egymásnak.

Esterházy Mátyás (fotó: m4sport.hu / Horváth Péter Gyula)

Mai napig kitartasz tehát a 2017-es indulásakor lefektetett elveid mellett, pedig egy 2022-es interjúdban elmondtad, sok itthoni menedzser legyintett arra a módszerre, hogy fiatal magyar játékosokat tudatosan építsenek fel, mondván velük nem lehet nyereséges üzletet kötni. Úgy tűnik, neked lett igazad.
Ha ugyanúgy gondolkodtam volna, akkor ugyanolyan lettem volna, mint mindenki más. Fiatalon csak úgy tudtam belépni a piacra, hogy kitalálok valami olyat, amivel más nem foglalkozik – ez bejött. Persze ehhez kellett, hogy jó érzékkel válasszuk ki a tehetségeket. Önmagában attól senki nem lesz jó, mert fiatal. Aztán meg kellett találni a játékosokat, meggyőzni őket a közös munkáról, majd megtartani őket. Olyan szolgáltatást kell nyújtani nekik, hogy a modellünkben, amelyben egyébként nem szerződéssel kötjük magunkhoz a játékosokat, vakon megbízzanak. Az üzleti stratégiánk nem egy átigazolásból, hanem egy karrier felépítéséből áll. Számtalan olyan eset van, amikor ingyen dolgozunk. Pécsi Ármin estében a harmadik szerződést kötöttük, de most először kapunk pénzt érte.

Említetted a játékosok megtartását. Előfordult, hogy megkörnyékezték őket más menedzserek?
Furcsa, de örülök, ha ez történik, ebből tudom, jók. Versenyhelyzetben kell olyan szolgáltatást nyújtanunk, hogy a játékosainknak eszük ágában se jusson másokkal dolgozni. Persze, van, aki elment tőlünk, de azért bőven 90 százalék fölötti a megtartási rátánk, szóval ez soha nem okozott félelmet. Nem erőszak, nem szerződés kell, a releváns kommunikáció lényeges. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap beszélgettek, csak ha szükség, igény van rá. A versenyt tekintem az egész műfaj alapjának, ha ez nincs meg, akkor nincs szolgáltatás. Ha nincs szolgáltatás, előbb-utóbb jön valaki, aki szolgáltatást nyújt, és el fogja vinni a játékosokat. Ez a mentalitás egyébként nagyon hiányzik a magyar futballból.

Van kontakt a magyar ügynökségek között? A kicsi piac lehetővé teszi a jó kapcsolat kialakítását?
Rivalizálás van, mivel sok az ügynökség, szerintem túl sok is. Mindenkinek megvannak a saját eszközei. Alapvetően mi nem abból élünk, hogy a magyar klubok fizetnek nekünk, hanem az értékteremtésből, a játékosok értékesítéséből. Van, akinek ez nem jelent motivációt, nem hisz abban, amit csinálunk. Van, aki pusztán abban találja meg a számításait, hogy NB II-ben mozgat játékosokat. Egyik irány sem jobb vagy rosszabb a másiknál, ezek emberi és üzleti döntések. Én azt a döntést hoztam a legelején, hogy vagy magas szinten csinálom, vagy sehogy. Ezért hagytam abba a focit is. Az ügynökségnél próbáltam magam köré gyűjteni azokat az embereket, akik tudnak támogatni, át tudják érezni a súlyát, mert egyedül nem megy, ez már régen nem egy „one man show”. Egyébként a többi ügynökségnél van néhány ember, akivel nagyon limitált a kapcsolatom, hogy finoman fogalmazzak, de a többséggel kimondottan jó viszonyt ápolok.

Szinte csak magyar játékosaid vannak, a sikerek ismeretében adja magát a kérdés is, miért nem nyitsz a külföldiek felé?
Nem különösen mozgat meg. Budapesten élek, itt van a családom, látom, mi történik emberekkel, amikor arra a szintre lépnek. Számunkra a következő szint teljes őrület lenne. Így is nagyon sokat vagyok távol, szinte minden percünk a futballról szól. A jelenlegi helyzet kellő motivációt biztosít számomra. Nem szeretnék mindent elveszteni azért, mert hajszolok valamit, aminek túl sok értelme igazából nincsen. Ha unatkoznék, az más helyzet lenne, de erről szó sincs. Mindemellett a mostani helyzetben kellően fókuszálhatunk a meglévő játékosainkra. Látni kell, Dominik menedzselése brutális energiát emészt fel, és mellette van még 33 játékosunk. Ha lenne még 5, Dominik szintű sztárunk, akkor nyilván nem 5-en, hanem 20-an ülnénk az irodában. Egy ilyen játékosnak kétfős stábja lenne, ők kizárólag vele foglalkoznának, mert ilyen munkaigényes feladat ez.

(fotó: MTI/Illyés Tibor)

Azért gondolom, nem utasítanád vissza a további öt sztár megszerzését.
Más az út, a stratégia. Nem gyűjtünk magas szinten szereplő felnőtt játékosokat. Szeretném, hogy Pécsi Árminból, Németh Hunorból és Bolla Bendiből sztár legyen, örülök, hogy Schäfer Andrisból komoly Bundesliga-játékos lett, és még sorolhatnám. Így juthatunk el majd oda, hogy 5-10 év múlva 25-en fogunk ülni egy irodában, 5-6 európai szinten kiemelkedő játékost képviselve.

Nemrég jelentettétek be, hogy Kern Martin is csatlakozott hozzátok. Ő mennyire illik a profilotokba?
Három éve is szerződtettük volna, nagy energiát fektettünk a megszerzésébe, de akkor más ügynökség mellett döntött, a Sturm Grazhoz igazolt. Ettől függetlenül folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, és most jött el annak az ideje, hogy ő szeretett volna velünk dolgozni. Remélem, tudunk neki segíteni. Schäfer Andrissal ugyanez volt a helyzet, őt is 15 évesen szerettük volna megszerezni, más mellett döntött, aztán később csatlakozott. Olyan projektünk talán nem is volt soha, amikor nem fiatalként akartunk volna valakivel dolgozni.

Rátérve a magyar piacra, az ötmagyaros szabály könnyebb helyzetbe hozza a magyar ügynökségeket?
Nem ismerem a részleteket, fontos kérdés, mit okoz a szereplők motivációjában. Úgy tűnik, a végcél egy jó válogatott. Egyértelműen látszik, kizárólag külföldön meghatározó játékosokkal lehet eredményes válogatottat építeni. Ha ez a cél, akkor ezt két úton lehet elérni: az egyik, hogy fiatalon elmennek a játékosok, a másik beépíteni a legjobbakat, majd értékesíteni őket. Ugyanakkor nem szabad odáig eljutni, hogy azért nem adnak el egy játékost, mert máskülönben nem tudnak kiállni. Ha például olyan irányba alakul a piac, hogy mindenki 200 milliókat kér egy fiatal játékosért, akkor nem fogja odaadni egy másik klubnak, mert jövőre is megoldja a problémáit, és túl sokat bukna az eladásával. Sajnos a klubok nem priorizálták a magyar fiatalok felépítését, amikor a hosszú távú koncepciójukat tervezték. Értem, hogy az MLSZ miért döntött a szabály bevezetése mellett, szükség is van rá, ugyanakkor jobban örültem volna, hogyha 15 év állami támogatás után a klubok maguktól lépnek erre az útra, és nem kell a pénz megvonásával fenyegetni őket akkor, ha nem tartják be a fiatalok játékperceire vonatkozó ajánlásokat. Azt ugyanis láthatjuk, hogy siker elsősorban a tehetségek felépítéséből van.

Van akkora a piac, hogy az élvonalat fel lehessen tölteni minőségi játékosokkal?
Kimondom: nincs. De azzal is probléma lehet, hogy az NB II-ben csapatonként két fiatalnak kell folyamatosan 90 percet játszania, tehát összesen 32 játékosnak fordulónként. Nagyon fájni fog, amit mondok, de szerintem ennyi rosszból sincs, nemhogy jóból. Szóval nehezíti a csapatok dolgát, a színvonal növekedése nem garantált, de valószínűleg az a néhány, nagyon jó játékos lehetőséget fog kapni – ez jó és segíti a végcél elérését. A legjobbakért nagy verseny lehet majd, mert az az NB II-es együttes, amely a legjobb két fiatalt meg tudja szerezni, versenyelőnyre tesz szert. Ezek a szabályok mindig nagyon megerőltetik a rendszert, a bukás elkerülhetetlen, de többet kell nyerned, mint amennyit veszítesz. Ha a teljes közeg többet nyer, mint amennyit az egyének buknak, akkor jó a helyzet. Ezt kell majd megtapasztalni, de erre megint körülbelül 3-4 év múlva kaphatunk választ. Nagyon remélem, egy-két év múlva nem lesz újabb változás, ezeket a projekteket hagyni kell kifutni.

Pécsi Ármin a kivételt erősíti, ha általánosságban nézzük, még mindig nagyon kevés olyan fiatal jön ki az akadémiákról, akik aztán komoly külföldi karriert futnak be. Mi lehet továbbra is a probléma?
Nagyon nem szeretem, amikor a tehetségek hiányát akadémiai problémaként állítjuk be. Azt gondolom, az akadémiai rendszer alatt van a probléma. Vannak összefüggések, de nem az akadémiai képzés jelent problémát. Az kérdéses, kell-e ennyi pénzt ölni az akadémiákba, vagy máshova kell-e ugyanazt a pénzt átcsoportosítani. Nekem nem feladatom a stratégia kidolgozása, de állítom: nem azért nincs játékos, mert az akadémiákon túl sok a pénz, nem azért, mert nincs játékos, nem azért, mert az akadémiák rosszul nevelnek. Az akadémiák 14 évesen találkoznak a játékosokkal, nekik csak az lenne a feladatuk, hogy a fiatalokat átvezessék a felnőtt futballra. A probléma, hogy nincs alaptudás. Akinél megvan, abból futballista lesz. Túl kevés gyerek van, akiben az alapképzettség, az alap emberi kvalitás megvan az élsporthoz. Azt nem tudom, hogyan kellene változtatni, és nem is akarok abban a színben feltűnni, mintha bármit meg akarnék mondani. Azt viszont tudom, ezzel van a probléma.

Eddig ezt nem sokan mondták ki nyilvánosan.
Szoboszlai Zsolt és én évek óta hangoztatjuk. A tehetségekkel van az alapprobléma, de nem az ő dolguk megmondani, hogyan kellene változtatni. Vezetési probléma, ha nem tudsz megoldást találni erre évtizedeken keresztül. Nem 14 éves korban kell elkezdeni egy játékost fejleszteni, hanem 6-7-8 évesen. Abban a korban kell megadni az alapokat, akkor kell jól hozzányúlni a gyerekekhez, megszerettetni velük a futballt, mert alapból a gyerekek nagy százalékban nem szeretnek futballozni, inkább kötelező programként tekintenek rá. Gondot okoz még, a túl sok akadémia és a verseny hiánya. A jó játékos kevés jóval találkozik hétről hétre, vagy napról napra az edzéseken. Kevés éles meccs van, mert szétszóródnak a tehetségek. Ha egy korosztályban van 10-12 tehetség, azoknak egy helyen kellene lenniük, húzniuk kellene egymást egy ilyen kis országban, mint a miénk. A képzettségben, emberi fronton hatalmas problémát látok, a gyerekek nem kitartóak, nem szorgalmasak. Nem tudom, mi az ok, ez egy komplexebb probléma, talán szociológiai, oktatási kérdés is. Abban viszont biztos vagyok, súlyos károkat okoz, amikor azt mondjuk, csak az akadémiák hibája a kevés tehetség kinevelése. Ez sokkal mélyebb probléma annál, minthogy az akadémiákon van-e egymilliárd forint, vagy nincs. Nem jó, ha csak a felszínt kapargatjuk, mert nem fogunk eljutni a megoldásig.

Sokszor felhozzák példaként a Főnix Gold utánpótlás műhelyt, amely négy válogatott labdarúgót (Szabó Levente, Szoboszlai Dominik, Bolla Bendegúz, Csoboth Kevin) nevelt ki. Nem kellene hasonló mintára építkezni?
Inkább megfordítanám: amit Zsolt csinált, az biztosan jó, de létezik más út is. Nem vagyok pedagógus, nem tudom, hogyan kell 7-8 éves gyerekekkel foglalkozni, megszerettetni velük a sportot, a matematikát, az irodalmat. Amit Zsolt csinált, ahogy csinálta, az jó volt, de hiszem, vannak más módszerek is, amelyek még inkább sportolásra ösztönöznék a gyerekeket. Ehhez kell az iskola, a szülők, egy olyan közeg, ahová szívesen engeded a gyereked napi 3-4 órára, ebből lehetne valami. És nem, nem kell napi öt órát focizni, de rengeteg időt kell sportolnod a magas szint eléréséhez.