Az 1991-92-es bajnokság 12. fordulójában a Ferencváros a Veszprémet fogadta, egyöntetű vélemény volt, hogy a találkozó sima hazai győzelmet hoz majd, még akkor is, ha a csapat ekkor még nem állt az első helyen. Azt leszámítva, hogy mindössze 1–0-ra nyert a Fradi, semmi különös nem történt a mérkőzésen. A végén azonban elindult egy folyamat, amelynek veszprémi óvás lett a vége.

Nézzük a Ferencváros összeállítását: Balogh T. – Simon, Telek, Kuznyecov – Albert, Lipcsei, Szenes, Keller – Páling, Balogh G., Deszatnik. És a cserék (mert ez a fontos): Albert helyett Patkós a 25., Deszatnik helyett Rácz az 59. percben. További lényeges esemény a találkozóról: Kuznyecovot a 64. percben kiállították.

Az NB I-ben akkor az volt a szabály, hogy „a csapatokban egyszerre csak három külföldi állampolgárságú játékos szerepelhet a bajnoki mérkőzéseken” – írta címlapján a Nemzeti Sport 1991. november 10-i száma. A lap tovább is megy: „Nos, a Veszprém ellen a találkozónak volt egy olyan rövid időszaka – hat perc –, amikor Kuznyecov, Szenes, Patkós és Rácz is a pályán tartózkodott.” Márpedig Szergej Kuznyecov és Rácz László ekkor szovjet (1991. december 31-én szűnt meg a Szovjetunió), Szenes Sándor és Patkós Csaba pedig román állampolgár volt.

A lap megszólaltatta Havasi Mihályt, az Üllői útiak technikai vezetőjét is, aki jelezte, minden rendben volt: „Szeretném megnyugtatni a szurkolóinkat, ugyanis Patkós és Szenes csütörtök óta már magyar állampolgárok.”

Szóval minden rendben van, nincs itt semmi látnivaló.

Veszprémben azonban másként látták a helyzetet. A klub elnöke, Kiss József egy nappal később így nyilatkozott:  „Szerintem arról van szó, hogy a Fradi most blöfföl. Ha valóban állampolgárságot kaptak volna a játékosok, akkor ez már kitudódott volna, de sehol sem olvashattunk erről. Megóvjuk a meccset! Persze, ha beigazolódik Havasi úr állítása, könnyen nevetség tárgyává válhatunk, de nem félünk ettől. Szorult helyzetben vagyunk, minden pontra égető szükségünk van, meg kell tennünk ezt a lépést. Most fogalmazzuk a levelet az MLSZ-nek, s hétfő reggel postára is adjuk. Nem hiszem, hogy ez sportszerűtlen lépés lenne. Ha vétett a Ferencváros, bűnhődjön érte!”

Az ügy ezen a ponton kezdett el igazán dagadni és egészen fatális dolgok derültek ki a felgöngyölítése közben, ráadásul nemcsak a szövetségi előírásokat, hanem a jogszabályokat is figyelni kell. A Nemzeti Sport utánajárt Havasi Mihály állításának és kiderítették, hogy: „Patkós Csaba és Szenes Sándor honosítási kérelmét a köztársasági elnök úr, pénteken fél kettőkor aláírta.”

Vagyis – gondolhatnánk – ők a szombati mérkőzés időpontjában, nemcsak a lelkükben, hanem a törvények szerint is magyarok voltak. Ellenben Igazságügyi minisztériumban és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központban felhívták a lap figyelmét arra, hogy

„az 1957. V. törvény szól az állampolgárságról. Ennek a 11. szakasz 4. bekezdése a következőket mondja: »A honosított, illetőleg a visszahonosított személy a magyar állampolgárságot az állampolgársági eskü napjával szerzi meg.«”

Az újság tovább is ment és „Dr. Veseczky József a KEOK-ból mindezt megerősítette, hozzátéve: „a honosítást kérő, miután letette az esküt az önkormányzatnál, a polgármester vagy a polgármesternő előtt, akkor válik magyar állampolgárrá.”

Szóval hiába az elnöki aláírás, ha nincs eskü a polgármester előtt, akkor nem magyar állampolgár az illető. Havasi Mihály meg is erősítette, hogy a két érintett nem tette le az esküt, de „az MLSZ munkatársától, Csíki Károlytól kapott információ alapján történt (a játékosok szerepeltetése – a szerz.). Ő azt mondta, hogy elég az elnöki aláírás a magyar állampolgársághoz. Ezt az információt az MLSZ munkatársa hétfőn délután meg is erősítette.”

És akkor jöjjön Csiki Károly véleménye:

„Doktor Gyurácz István kollégánk, aki korábban a Minisztertanácsnál dolgozott, úgy emlékezett, hogy a honosításhoz elég a köztársasági elnök aláírása. Nem is értem, hogy miért olyan nagy ügy ez, hiszen még óvás sem érkezett a szövetségbe.”

Hála Istennek ekkor egy ideje már nem volt minisztertanács, de ez is mutatja, hogy a régi jó elvtársak azért csak nem maradtak munka nélkül és igencsak áldásos volt a tevékenységük is.

A fentiek tudatában tényként rögzíthetjük, hogy a Ferencváros egyeztetett az MLSZ illetékeseivel, de ez ám a nagy tévedés, mert november 13-án jött az újabb cikk: Berzi Sándor főtitkár kategorikusan cáfolja, hogy Szenes és Patkós állampolgárságával kapcsolatosan a Ferencvárostól bárki is megkereste volna Csiki Károlyt, illetve a szövetség valamelyik munkatársát. Épp ezért az MLSZ ebben a kérdésben nem tájékoztathatta félre a zöld-fehéreket, s nem is .vihette az erdőbe őket.”

Puff neki…

Jött újra Havasi: „Igaza van Berzi Sándornak, hiszen nem a találkozó előtt, hanem a botrány kirobbanása után, hétfőn fordultam Csiki Károlyhoz. Ki gondolta volna, hogy a köztársasági elnök dönthet élet és halál kérdéséről, de az aláírása nem elegendő ahhoz, hogy labdarúgók NB I-es mérkőzésen játszhassanak.”

Az MLSZ gyorsan döntött is az ügyben és első fokon az MLSZ fegyelmi bizottsága 3–0-s gólkülönbséggel, a két pontot a Veszprémnek ítélte, mert ameddig nincs eskü, addig állampolgárság sincs, vagyis négy légiós szerepel a Fradiban. Öt percig – és ennek is lesz még jelentősége.

„Biztos vagyok abban, hogy a sport szelleme győzni fog a bürokrácia felett. Vagyis: visszakapjuk a két bajnoki pontot. Tartottam attól, ami most bekövetkezett, de mégsem hittem, hogy így dönt az MLSZ fegyelmi bizottsága. Nem érzem magam hibásnak. Talán csak annyiban vétkeztem, hogy elfelejtettem, Magyarországon most minden megtörténhet” – idézte a november 20-i sportnapilap Havasi Mihályt, aki bejelentette a fellebbezési szándékot is.

Az újság aztán ötletet is adott a Fradinak, mert elővették a szabálykönyvet, amelyben ezt állt:

„… ha bebizonyítható, hogy az óvás alapja döntően befolyásolta a mérkőzés igazságos eredményének kialakulását, a mérkőzés pályán elért eredményét törölni kell”. És akkor itt jön majd az öt perc: befolyásolt-e ez a rövid idő bármi is?

Amúgy lap, szerző nélküli, tehát szerkesztőségi véleménynek tekinthető cikkében a hivatkozott paragrafus alatt ez is írja: „Ezzel talán lehetne valamit kezdeni. Az aligha kétséges, hogy a hat perc, amíg Kuznyecov is a pályán volt, nem befolyásolta döntően a mérkőzés igazságos eredményének alakulását. A vétséggel talán enyhébb büntetés állna arányban, nem kellene feltétlenül a legsúlyosabbnak bekövetkeznie.”

Az igen! Megmondták az MLSZ-nek, hogy ez így nem jó!

Közben befejeződött az őszi idény, a Ferencváros a 8. helyen zárt – a Veszprém elleni pályán elért győzelem nem szerepelt a mérlegben. December közepén pedig kiderült, hogy a másodfokú ítélet majd csak januárban születik meg.

Nem kell ám azért annyira kapkodni. A január 16-ra kiírt tárgyalás napján újra jött egy Havasi nyilatkozat: „Jogi képviselőnk, dr. Török Ferenc az öttusa válogatottal Olaszországba utazott. Éppen ezért levélben kértük a szövetséget, hogy halassza el a tárgyalást a jövő hétre. Bízom benne, hogy elfogadják indoklásunkat.”

Az öttusa is befolyásolta az ügyet – erre azért nem lehettünk felkészülve. El is halasztották a döntést január 24-re…

Azon a napon pedig „Az MLSZ fellebbviteli bizottsága elutasította a Veszprém FC óvását, és a pályán elért 1–0-ás ferencvárosi győzelmet jóváhagyta.” Az indoklás szerint: „Nem szabálytalan csere történt, hanem jogosulatlan szereplés. Ebben az esetben a bizottság mérlegelhet, a negyedik idegenlégiós pályára küldése befolyásolja-e a végeredményt.

A bizottság úgy döntött, hogy nem. Miért nem? Csak. A péntek délután szenzációja: új jogi kategória.”

Nincs ám vége!

A Veszprém jogi képviselője dr. Izsó Ignác – korábbi kiváló labdarúgó – Laczkó Mihálynak, az MLSZ akkori elnökének írt levélben bepanaszolt mindenkit, aki részese volt a döntésnek. Leginkább arra hivatkozott, hogy a testületek tagjai nem voltak függetlenek.

Ekkor nem volt más választás, az MLSZ elnökségének is foglalkoznia kellett az ügynek. Meg is tette. Beidézték Kiss Józsefet és Havasi Mihályt is, akik nyilván másként álltak az ügyhöz. Végül azonban Kiss aratott (nem túl nagy) győzelmet, hiszen a szövetség a mérkőzés megismétlését rendelte el. Ezt egyébként maga Kiss József javasolta, így aztán végül győzött. A csapata meg veszített a megismételt meccsen 2–0-ra. Ez a siker is kellett a Fradi bajnoki címéhez, pedig ugye a törvény szerint hibázott a zöld-fehér együttes. Persze a jogszabályok és a törvények nem mindig találkoznak.