Úgy tűnik, hogy már a hatvanas évek elején is fontos volt az amerikaiaknak, hogy népszerűsítsék az európai labdarúgást. A hátterében ennek az állt, hogy ekkor már igen sok bevándorló élt a tengeren túl, akiknek volt igénye a számukra hagyományos focira, ám az Egyesült Államokban nem nagyon volt erre kereslet, hiszen a többség azt sem tudta miről van szó.

Aztán gondoltak egy nagyot az Egyesült Államokban és 1960 januárjában bejelentették, hogy új tornát indítanak. Az ötletgazda William D. Cox, amerikai üzletember, a Philadelphia Phillies baseballcsapatának korábbi tulajdonosa volt. A terv nem volt túl bonyolult: népszerűsíteni az európai labdarúgást, amihez külföldről kell csapatokat hívni, mert az Egyesült Államok bajnokságában szereplők nem űzték túl magas szinten a játékot. Így jött létre a bajnokság, amelyben európai, dél-amerikai és mexikói csapatok szerepeltek, kiegészülve a New York Americans gárdájával. A sorozat 1960-ban el is indult és az Estado de São Paulo című brazil lap cikkében Campeonato Mundial de Clubes, vagyis klubvilágbajnokságként emlegetett a beharangozó cikkében.

Ráadásul komoly esély volt arra, hogy magyar csapat is lesz a mezőnyben, ám az 1960. február 12-én megjelent Népsport így írt:

„New Yorkban a nyáron nemzetközi labdarúgó-tornát bonyolítanak le neves európai és dél-amerikai csapatok részvételével. A torna rendező bizottsága Magyarországról az MTK-t hívta meg Az MTK csütörtökön közölte, hogy a zsúfolt hazai program miatt nem fogadhatja el a meghívást.”

Abba most ne menjünk bele, hogy a hatvanas évek elején elég bonyolult volt mifelénk a politika és az állami vezetés nem annyira támogatta a magyar csapatokat abban, hogy az Egyesült Államokba utazzanak. Azt sem tudni, hogy miért az MTK-t hívták meg az amerikaiak, hiszen az invitálás időpontjában a Csepel volt a bajnoki címvédő.

Klubvilágbajnokság 2000 után

Az elmúlt években is rendeztek klubvilágbajnokságot. Az eseményen a nemzetközi szövetségek által rendezett Bajnokok Ligája-sorozatok győztesei csaptak össze. Érdekesség, hogy mindössze négy kiírás volt, amelyben nem az európai induló volt a győztes, ezekben az esetekben minden alkalommal brazil klub vitte el a trófeát (a Corinthians kétszer, a Sao Paulo és az Internacional egyszer-egyszer).

1961-ben a fellelhető hírek szerint nem hívtak magyar csapatot, de aztán 1962. április 26-án a Népsport beszámolt róla, hogy az MTK New Yorkban szerepel majd és „A magyar csapat a Wiener SC, a Belenenses, az Elfsborg, a Panathinaikosz, majd a Zaragoza (végül az Oviedo volt az ellenfél – a szerz.) ellen mérkőzik.”

Még mielőtt rátérnénk az eredményekre nézzük, mit írt a Labdarúgás című havilapban Börzsei János, aki korábban az MTK játékosa volt, majd később az állami sportvezetésben dolgozott (a cikkből könnyen kitalálható, hogy már a túra idején is az utóbbi funkcióban tevékenykedett), a túra idején a kék-fehérek labdarúgó-szakosztályát vezette:

„(…) Valamennyien egyetértettünk abban, hogy soha nem tudnánk beleilleszkedni az amerikai életbe. (…) Az idén másodízben rendezték meg a New York-i nemzetközi labdarúgó tornát, amelynek kizárólag egy célja van: a futball népszerűsítése. Míg 1961-ben a nemzetközi torna mérkőzésein átlagban 7000 néző volt, ebben az évben már 12 000. (…) Igaz, hogy szereplésünk mérlege a vártnál gyengébb volt, mégis sok elismerő véleményt kaptunk. A csapat technikás játéka, ellenfeleink és az amerikai lapok véleménye szerint is tetszetős volt, s ha kapusaink jobban védenek – 12 gólunkból kilenc védhető volt –, akkor talán a tornát is megnyerjük. (…)

Jártuk az utcákat, s arra lettünk figyelmesek, hogy sok üzletnek a neve nemcsak angolul, hanem magyarul is fel van tüntetve. Clevelandben – amint ezt kísérőink elmondották – 80 000 magyar él, s a várost fekvése miatt „Kis Debrecennek” nevezik. Sok-sok kint élő magyarral beszélgettünk, vendégeik voltunk, leggyakoribb beszédtémájuk: egyébként szeretnének hazajönni.

(…) Harmincöt napot töltöttünk együtt, távol hazánktól, s valamennyiünknek akadtak kisebb nagyobb élményei. Talán még több lenne, ha jobban ismerjük az angol nyelvet. Nem titok, valamennyien küszködtünk az idegen nyelvvel, s emiatt akadtak kisebb-nagyobb félreértéseink is.”

Labdarúgás, 1962. augusztus

Leszámítva az apró kiszólásokat (sosem tudnának Amerikában élni, a clevelandi magyarok hazajönnének a vasfüggönyön belülre stb.) sok mindent nem tudott meg a dolgozó arról, hogy mi is volt a nagy vízen túl. Az MTK 4. helyen végzett a csoportjában, a Wiener SC-től 3:1-re, a Panathinaikosztól 2:1-re kapott ki, a Belenensesszel 2:2-re, az Elfsborggal 3:3-ra végzett, míg az Oviedo ellen nyert 3:2-re.  A tornát végül a brazil América (RJ) nyerte meg.

Abban (is) tévedett a fentebb idézett Börzsei János, hogy a következő tornára az MTK-t hívták meg. Az 1963. április 19-i Népsport egy – mai szemmel – furcsa írást közölt, a „Lila-fehérek egy napja” címmel, amelyből úgy mellékesen kiderült, a Dózsát érte a megtiszteltetés: „Miután az MTST elnöksége hozzájárult, hogy az Újpesti Dózsa elfogadja az 1963. évi New York-i Nyári Futballtornára érkezett meghívást, felhívják Bécsben a New York-iak megbízottját. Hochenberger úr nagyon örül a budapesti lila-fehérek igenlő válaszának, de

a megállapodást okvetlenül 24 órán belül kellene aláírni. Azt is lehet. »Tessék holnap délelőtt 10 órára a hegyeshalmi határra jönni. Mi is ott leszünk.«”

Aztán májusra már az is kiderült, hogy az Újpest a Wiener SC (osztrák), a Górnik Zabrze (lengyel), a Belenenses (portugál), a Valladolid (spanyol), a Helsingborg (svéd) és a Dinamo Zagreb (jugoszláv) mellé került a 2. csoportba.

A lila-fehérek amerikai túrájáról nem született olyan, a korszellemnek is kiválóan megfelelő beszámoló, mint az MTK esetében, de a csapat edzője, Szűcs Gyula a Képes Sport 1963. július 23-i számában, vagyis a torna közepén, azért elemezte az eseményeket. Igazából fontos dolgokról nem beszélt, de az időjárással kapcsolatban elmondta a véleményét: „A melegre nem panaszkodom. A nyári futball meleg sportág. Játszottunk mi már Nápolyban is hasonló hőmérsékleti viszonyok között. És jól.”

Továbbá a pályák nem túl fényes állapotáról is volt véleménye a szakembernek: „Nem az a kimondott biliárdasztal éppen. De végül az ellenfél is ugyanazon a pályán játszik. Amit nehezebb volt megszokni, lényegesen kisebb az európai pályáknál. Keskenyebb is, rövidebb is, meg kell szokni.”

Képes Sport, 1963. július 23.

Az Újpest először Chicagóban lépett pályára és a lengyel Górnik Zabrze ellen sok magyar szurkolt a csapatnak a lelátón és a lila-fehérek nyertek is 1:0-ra, majd a második találkozójukon – immár New Yorkban – is ilyen különbségű sikert arattak a Belenenses ellen. A Wiener SC-t aztán alaposan elpáholta az együttes: Bene Ferenc öt góljának is köszönhetően 6:1 lett a vége. Ezt követte egy váratlan vereség a Valladolid ellen (1:2), majd egy nagy pofon jött a Helsingborgtól (1:5), a végén pedig a Dinamo Zagreb is legyőzte (0:2) a lilákat. A csapat negyedik lett a csoportjában, a tornát az angol West Ham nyerte.

A tornának volt még egy utózöngéje, idézzük az 1963. augusztus 1-i Népsportot:

„Szűcs Gyula felmentést kért. Bejelentése szerint a csapat tavaszi és mostani New York-i megbízhatatlan teljesítménye annyira megviselte, hogy nincs olyan idegállapotban, amely alkalmassá tenné őt a kivezető út megtalálására. Az Újpesti Dózsa elnöksége Szűcs Gyulakérésének eleget tett, s felmentette őt az edzői tisztségtől.”

A csapat új edzője, a klub legendája, Szusza Ferenc lett.

A következő tornán nem volt magyar csapat, ellenben 1965-ben, az utolsó ilyen bajnokságon a Ferencváros képviselte hazánkat. A zöld-fehérek a szűkített, immár csak kilenc csapatot számláló mezőnyben, egy csoportba kerültek az angol West Bromwich Albionnal, a lengyel Polonia Bytommal és a skót Klimarnockkal.

A tornáról Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás írt összefoglalót a Labdarúgás augusztusi számába. Az egykori világklasszis sok mindenről beszámolt. Például a New York-i öltözködési stílusról, az időjárásról és a tévében futó reklámokról is. No meg a játékvezetésről:

(…) egyre inkább rájöttünk, hogy nemcsak a nézők, de a játékvezetők sem ismerik azokat (a szabályokat – a szerz.), összevissza ítélkeztek, nem rosszindulatból, hanem a hozzáértés hiányában.”

Valamint a torna legérdekesebb góljáról, amely az utolsó, Kilamrnock elleni meccsen született: „Aczél, aki a második félidőben védte a kaput, egy kifutásnál összeütközött az egyik skót csatárral. Miután kidobta a labdát, a földön fekvő skótot a hátára kapta, s kivitte a kapu mögé egy kis ápolásra. Rohant a maszszőr, hogy segítséget nyújtson, Aczélt is ápolni akarta, s ezért pillanatok alatt nagy tumultus támadt a kapu előtt. Mindenki odafigyelt, s közben Karába gólt lőtt. Ez volt a tornán az egyetlen gólja. Azóta rajtamaradt: »Tudsz te gólt lőni, ha senki sem figyel oda.« A rosszmájúak szerint a lelátóról gyűjtött tanúkat gólja igazolásához.”

További érdekesség, hogy New Yorkba a magyar bajnok, Glasgow-tól kezdve együtt utazott mindhárom csoportellenfelével. A zöld-fehérek számára amúgy nem volt eseménytelen a túra. A Kilmarnock elleni első mérkőzés előtt például „Ismeretlen személy ugyanis azt telefonálta a rendőrségnek, hogy a Randall-stadionban bombát helyeztek el.” Szerencsére ez már akkor is csak egy ostoba tréfa volt, így jöhetett a meccs, amelyen a Fradi 2:1-re legyőzte a skót bajnokot. A második találkozót Chicagóban tudta le a Fradi: a Polonia Bytomnak szinte hazai pálya volt, hiszen sok lengyel bevándorló választotta magának a szeles várost otthonálul, de nem ezért lett 0:0 a meccs, hanem azért, mert Novák Dezső kihagyott egy tizenegyest. A magyar együttes a West Bromwich ellen 1:1-re végzett, így a torna felénél vetette a csoportot. Ezt követően a torna végső győztesétől, a Poliniától 2:1-re kikapott a gárda, majd 2:1-re legyőzte a WBA-t, végül pedig 4:1-re intézte el a Kilmarnockot, így a csoportja második helyén végzett.

Végül 1965 után nem rendeztek ilyen tornákat, mert nem váltotta be a reményeket: nem vonzott sok nézőt a lelátókra, így nem érte meg a további szervezés.

A torna döntői:

1960: Bangu (brazil)–Kilmarnock (skót) 2:0
1961: Dukla Praha (csehszlovák)–Everton (angol) 7:2, 2:0
1962: América (RJ)–Belenenses (portugál) 2:1, 1:0
1963: West Ham United (angol)– Górnzik Zabrze (lengyel) 1:1, 1:0
1964: Zaglebie Sosnowiec (lengyel)–Werder Bremen (német) 4:0, 1:0
1965: Polnia Bytom (lengyel)–New York Americans (amerikai) 3:0, 2:1