„Egy álom megvalósulását, egy nemzetközi karrier kezdetét, ismertséget, elismertséget, lendületet, felejthetetlen pillanatokat, emlékeket, sok-sok barátot, tehát mindent, amiből még a mai napig is táplálkozom” – válaszolta Vincze Ottó arra a kérdésre, hogy mit is adott számára a Ferencváros 1995/96-os BL-szereplése.

Az Anderlecht ellen sikerrel megvívott selejtezőt követően a csoportkörben a BL-címvédő Ajax, a Real Madrid és a zürichi Grasshoppers volt a magyar bajnok ellenfele – Vincze Ottó a svájci csapat otthonában 3–0-ra megnyert mérkőzésen szerzett két gólja, ünneplése és Knézy Jenő kommentálása a mai napig a futballszurkolók fülébe, szemébe és memóriájába égtek. A visszaemlékezésből kiderül, a gyengébb első félidő után Simon Tibor közbenjárása is kellett, hogy Vincze Ottó egyáltalán pályán maradjon, majd a második félidő hajrájában két remekbeszabott góllal sztárrá váljon.

Őszintén mesélt arról is, emlékezetes, a reklámtáblával kötekedő gólörömét a frusztráció szülte: habár a Ferencvárossal nagy sikeres időszakot éltek meg, saját helyzetével, teljesítményével és a játéklehetőséggel sem volt teljesen megelégedve.

Önkritikusan tekintett vissza a bajnoki címmel és kupagyőzelemmel végződött szezon után történtekre is: „szerettem volna továbblépni, de nem sikerült”.

Mi hiányzott?

„Minden: tudatosság, kitartás, türelem. Hogy reálisan lássam magam abban az állapotban, amikor országosan megismertek és azt éreztem, enyém a világ. Az ember gyorsan elhiszi, hogy ez örökké tart.”

„Nem magyarázkodás, de mai fejjel azt mondom, nem kaptam külső segítséget. Jól jött volna egy olyan hang, ami azt mondja, »ezt tegyük el emlékbe és menjünk tovább, mert sok kihívás vár még rád«. Akkoriban ez nem így volt, nagyon gyorsan felemeltek, és nagyon gyorsan el is engedtek, de a sport jellemzően így működik” – foglalta össze pályafutása nagy tanulságát.

A Barcelonánál töltött fél évben egy sérülés és forrófejűsége miatt nem tudta megmutatni, mennyi is van benne: „nem jól értelmeztem az aktuális helyzetemet, mindig inkább ösztönösen próbáltam cselekedni és menni tovább. Ezt követően is megvolt a lehetőségem, hogy nemzetközi szinten kiteljesedjek, de valami mindig hiányzott” – mesélte.

Pályafutását Magyarországon zárta le, előbb a magyar bajnok Zalaegerszeghez szerződött, majd – bár külföldre vágyott –, Győrben kötött ki, ahol öccsével, Gáborral szerepelhetett egy csapatban.

Ekkor még aligha gondolta, a következő 20 évben kisalföldi város lesz az otthona. Pályafutásáról végezetül azt mondta: nem elégedett, de nincs megkeseredve.

„Attól függ, honnan nézzük.  Ha azt, hogy ózdi gyerekként eljutottam idáig, akkor marhára büszkének kell lennem. Ha abból indulok ki, hogy milyen lehetőségek közelébe kerültem, akkor messze nem maxoltam ki ezeket.”

Magánéletében boldog, csodálatos családja van, három gyermeke. Visszavonulása óta több diplomát szerzett, azóta is tanul. Sportdiplomáciával foglalkozik és vannak a labdarúgáson kívüli vállalkozásai.

„Az egyensúly megvan, de mindig van egy pici hiányérzet bennem és ez dolgozik továbbra is.”  

Úgy érzi, most már látja, miről szól a nagybetűs élet és az igazi kihívás 50 után kezdődik.

„Az egyik legjobban képzett magyar sportvezető vagyok, ha így nézzük, van hiányérzetem, hogy miért nem dolgozhatok egy magyar klub felépítésében és nemzetközi szintre emelésében.”