„A csapatom teljesítménye jobb volt, mint a játékvezetői stábé” – bosszankodott Robbie Keane, aki személyesen három különböző aspektust vetített fel: a hajrában megítélt tizenegyesét, Yusuf műesésért kapott sárga lapját, és az ezzel kapcsolatban érzett kettős mércét, illetve Lenzsér Bencét is külön megénekelte, aki szerinte nyolc szabálytalanságot követett el (valójában ötöt). Vizsgáljuk sorban:

1. Tizenegyesek?

A 89. percben, mindössze 55 másodperccel a kapott gólt követő paksi középkezdést követően Windecker József esett el a tizenhatoson belül, Csonka elsőre továbbot intett, ám a videokocsi legénysége egyhangúlag (!) úgy gondolta, hohó, hibás döntés, ki is hívták a játékvezetőt ellenőrzésre. Többszöri visszajátszás után már maga Csonka is belátta: ezért büntetőt kell adnia. Windecker ugye belőtte, be is állította a 2–2-es végeredményt.

Keane úgy érezte, egy meccsen öt-hat ilyen is történik, s valahogy valóban lendületet kell vennie egy játékosnak, ha fel akar ugrani, de megmondom őszintén, nemcsak erről az összecsapásról, de az egész fordulóból nem rémlik másik olyan eset, amikor egy védőjátékos saját tizenhatosán belül a tenyerével arcon csapta volna az ellenfelét. Tóth egy látványos mozdulattal, szélesre tárt karokkal csapott hátra, vagyis felelőtlenül használta a karjait, ráadásul teljesen egyértelműen eltalálta Windeckert – Keane pályafutását abszolút tiszteletben tartva, ez egy teljesen jogos tizenegyes.

Az Instagram-oldalunkon indított szavazáson egyébként mintegy 70 százalék gondolta úgy, hogy jó döntés született.

A másik jelentősen vitatott ítélet (no, nyilván nem a Fradi oldaláról) a második hazai gólt megelőző Raemaekers-kezezés. Adott esetben kicsit félrevisz az MLSZ hivatalos szabálykönyve, hiszen aszerint a kezezés szabálytalanság akkor valósul meg, ha a játékos:

• kezével/karjával érinti a labdát, amikor az a testét természetellenesen nagyobbá teszi.
• szándékosan kezével/karjával érinti a labdát, például, ha a keze/karja a labda felé mozog
• gólt szerez az ellenfél kapujába, közvetlenül miután a labda akár véletlenül is érintette a kezét/karját.

Itt az első pont abszolút helytálló, Raemaekers karjának a helyzete nem indokolható a mozgásának következményével, s láthatóan a testét is természetellenesen nagyobbítja. Van azonban egy közelmúltbeli IFAB-szabálymódosítás, amelyet az UEFA gyakorlata is alkalmaz (ezáltal az MLSZ is, csak a szabálykönyv törzsében nem szerepel), miszerint a csapattárs testéről pattanó labda akkor sem számít kezezés szabálytalanságnak, ha a játékos karja nem a teste előtt van. Ugyanez a helyzet egyébként, ha a saját testéről pattan rá, ez esetben ugye Szalai Gábor blokkjáról jön a labda Raemaekers karjára, így hiába a nagyobbított testfelület, nem számít szabálytalanságnak.

Kísértetiesen hasonló volt a sztori amúgy fél nappal korábban és fél országgal arrébb: a DVSC–ETO meccs elején a debreceni Dacosta fejelte rá csapattársa, Lang Ádám kinyújtott karjára a labdát (ezt is belecsempésztük a videóba), a videobírós ellenőrzés során ott is megállapították, hogy a pályán hozott ítélet – a tovább – helyes.

A harmadik tizenegyesgyanús eset még az első félidőből származik: Balogh Balázs kapaszkodott bele Varga Barnabás mezébe, a Fradi támadója össze is rogyott tőle. Már az kérdéses, hogy Csonka Bence mennyire ítélte ezt meg mezfogásnak vagy mezhúzásnak, mekkora hatással van Balogh ügyködése a csatár mozgására, mindez szubjektív, érzésem szerint ide is, oda is logikus érvek szólnak, de Varga kimondottan esni akart. Viszont a visszajátszásokból eléggé úgy tűnik, ha volt is szabálytalanság, még a szöglet elvégzése előtt történt, vagyis nem volt játékban a labda, így a játékvezető csak fegyelmezési eszközeivel élhetett volna, ítéletet nem hozhatott (tehát sárga lapot kioszthat, ha úgy gondolja, tizenegyest viszont nem adhat).

2. Következetlenség?

A büntetőszituációknál jóval jogosabbnak érzem, hogy a következetességet hiányolta Robbie Keane, bár egy ennyi párharccal és szabálytalansággal dúsított mérkőzésen nincs könnyű dolga a játékvezetőnek a határok meghúzásánál. Két ugyanolyan eset ugye nem létezik, de Yusuf és Tóth Barna műesései (?) rávilágítanak a mondanivalóra: a Fradi támadója Kinyik Ákos mellett zuhant el, a játékvezető sárgát adott érte, bő egy perccel később a túloldalon Tóth Barna homorított nagyot Raemaekers becsúszásánál, simán csak tovább.

A szabálykönyv szerint figyelmeztetéssel büntetendő minden olyan megmozdulás, amely „megpróbálja megtéveszteni a játékvezetőt, például sérülés vagy ellene történt szabálytalanság színlelésével”. Ennek a mértéke a pályán alkalmazott gyakorlat szerint működik, értelemszerűen nem minden szimulálásért jár sárga lap – akkor ugye, mint tudjuk, ötöt-hatot (vagy akár még többet) is adhatnának egy meccsen. Az adott esetben viszont szinte pontosan ugyanaz történt itt és ott, de mégiscsak Yusuf kapott sárga lapot, Tóth nem. A visszajátszásokból egyébként úgy tűnik, Raemaekers becsúszása akár még szabálytalan is lehetett, de ha Csonka nem látta annak, indokolt lett volna a sárga lap a szabálytalanság színleléséért.

A mérkőzés során egyébként is akadtak további olyan szabálytalanságok, amelyek szigorúbb elbírálásnál sárga lapot érhettek volna (Windecker belépője az első félidő végén, Lenzsér buktatása Abu Fanival szemben, Tóth Barna több megmozdulása is), viszont hiába a sok belépő, a paksi játékosok a sárga lapokat leginkább sportszerűtlenségért, reklamálásért kapták – vagyis amilyen elnéző volt a kontaktoknál a játékvezető, olyan szigorúan torolta a fegyelmezetlen viselkedést.

Sárga lapok:

Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy „Lenzsérnek a pályán sem szabadott volna lenni”, hiszen minden egyes történésnek hatása van a továbbiakra, vagyis, ha az első szabálytalansága után mondjuk lapot kap, vélhetően óvatosabban megy bele a többi párharcba, ez nyilván igaz Tóth Barnára, Windeckerre vagy akár a túloldalon bárkire is. Ebben a tekintetben tehát kissé túlzás a ferencvárosi felháborodás elmaradt kiállítások miatt, de Keane panasza, miszerint a játékvezető a fegyelmezésben következetlen volt, érzésem szerint helytálló, a meccskép alapján elég furcsa, hogy a hazaiak végül több figyelmeztetéssel hozták le a 90+10 percet. Ugyanakkor a csapatok hozzáállása e téren egy pillanatra sem könnyítette meg a játékvezetői stáb munkáját.

3. Antifutball?

Ezúttal Varga Barnabás panaszkodott az ellenfélre, miszerint „sok futballt nem láthattunk a pályán, de a Paks ellen ezt már megszoktuk, és hát vannak, akik asszisztálnak is ehhez”. A második részét már az előző pontban taglaltuk, elég erős meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a játékvezetőkről beszél.

A Ferencváros viszont rendre elköveti azt a hibát a Paks ellen, hogy nem ellensúlyozza, hanem felveszi az ellenfél keményebb stílusát, ami egy bizonyos szintig szükséges, viszont a meccs közbeni reklamálások vagy akár Varga interjúja is mutatja, hogy az érzelmeiket mennyire befolyásolja. Amolyan sértődöttségnek hat. Bognár György csapata ezért is rendkívül pimasz, hatalmas mezőnymunkája mellett pedig igen kemény, kellemetlen, ami okkal bosszanthatja a futballistákat odaát. Nagyon durvának nem mondanám: a ligában átlagosan 13,99 szabálytalanságot követnek el a csapatok meccsenként, a Paks 14,33-at és a sárga lapos figyelmeztetések tekintetében is a középmezőnyben található – miközben a kellemetlen stílusuk révén ők vívják a legtöbb fejpárbajt, párharcot, a becsúszó szerelések számában pedig a ZTE mögött másodikok, ezek mennyisége miatt a játékvezetőknek is nehezebb dolguk van az elbírálásnál. Mindeközben a Ferencváros – a meglévő technikai és sebességfölénye révén – messze a legtöbb szabálytalanságot szenvedi el a Fizz Ligában, egy ilyen férfias ellenfél ellen adja magát a vasárnapi meccskép. Kirívó durvaságot egyébként egyik paksi játékos sem produkált, de szimpatikus vagy sem, kőkemény fickók, nem húzzák vissza a lábukat egy-egy becsúszásnál – számukra teljesen mindegy, hogy a magyar válogatott centere, egy BL-győztes játékos vagy a kiesőjelölt egyik csereembere jön éppen szembe, a frusztráció pedig természetes a túloldalon, mert ez nyilván sérülésveszélyesebb, mint mondjuk a délutáni zsúrba átcsapott PAFC–Újpest egykedvű passzolgatása.

Sokadszor mondjuk el: ennek a paksi futballnak nem csak a Ferencváros nem találja az ellenszerét idehaza (csak vezetik a bajnokságot veretlenül), viszont ezek a kirohanások is rámutatnak, miért ennyivel eredménytelenebb az FTC ebben a párharcban, mint amekkora játéktudásbeli különbség él a javára – a durca nincs jó hatással a teljesítményre. Pedig egyébként a Fradi nem játszott rosszul ezen a meccsen, a helyzetek alapján pedig bőven voltak győzelmi esélyei, a főszereplők a lefújás után mégsem erre emlékeztek először.

A Paks a maga játékával ismét célt ért a fővárosban, s úgy fordulhat rá a válogatott szünetre, hogy – vasárnapi erőfeszítéseinek is köszönhetően – a vesztett pontok tekintetében is jobban áll a címvédőnél.

Fizz Liga, 9. forduló:
október 3., péntek
Kolorcity Kazincbarcika SC–MTK Budapest 3–1

október 4., szombat
Nyíregyháza Spartacus FC–Zalaegerszegi TE FC 3–1 
Puskás Akadémia FC–Újpest FC 0–0
Debreceni VSC–ETO FC 1–1

október 5., vasárnap
Ferencvárosi TC–Paksi FC 2–2
Kisvárda FC–Diósgyőri VTK 1–0