Az Újpestről induló kapus 2007 és 2010 között három évet töltött a Watford csapatánál, mielőtt hazaigazolt volna a KTE-hez, amellyel 2011-ben Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett. A szintén hároméves kecskeméti időszak után egy kaposvári kitérőt követően Diósgyőrbe igazolt, ahonnan hét év elteltével Mezőkövesdre távozott.

Legutóbbi klubja az NB II-es Tiszakécske volt, de 2023 szeptemberében, 32 évesen úgy döntött, felhagy aktív pályafutásával, és kapusedzőnek áll.

Dél-Koreában kóstolt bele a szakmába, alig három hónap múlva Kuvaitban, a Villarreal ottani akadémiáján kapott lehetőséget, majd tavaly novemberben csatlakozott a kuvaiti válogatott szakmai stábjához, aminek soraiban az olimpiai válogatott kapusainak felkészítéséért felel.

A 34 éves kapus az M1-nek adott interjút:

Antal Botond beszélt a kuvaiti lehetőségről:

A lehetőség számomra is meglepő volt abból a szempontból, hogy egyik napról a másikra csörgött a telefonom, és a Villarreal-akadémia tulajdonosa hívott, hogy az önéletrajzomat egy ajánlás alapján megkapta, és szeretne felvenni a technikai igazgatói posztra felvenni. Beszéltünk fél órát telefonon, két nappal később már Kuvaitban voltam.

… a Villarreal-akadémiáról:

Nyitott voltam, hogy külföldön dolgozzak tovább, úgyhogy ebből a szempontból is örültem a megkeresésnek, hogy nemzetközi tapasztalatot tudok szerezni. Ez a projekt pedig érdekes volt, szóval örültem a lehetőségnek. Egyre több ilyen Villarreal-akadémia van, amolyan franchise alapon működtetett akadémiai rendszer, amelynek komoly kötődése van a spanyolokhoz. Mikor ebben a pozícióban dolgoztam, heti szinten tartottam a kapcsolatot a klubbal. Ez is nagyon jó benne, hogy spanyol módszertannal tudtunk dolgozni, nyilván azzal, amit a kuvaiti közeg befogad. Ez is fontos szempont volt: beépíteni a dolgokat, amiket be lehet, amiket pedig nem, mert kultúridegen, azokat másképp csinálni. Nagyon jó időszak volt.

… a kuvaiti életről:

Meg kell szokni. Én alapjáraton szeretem Kuvaitot. Nagyon nyitottak az emberek, jó az idő: a világ egyik legmelegebb országa, amit én sem tudtam, míg meg nem tapasztaltam. Könnyen sikerült beilleszkednem. Nyilván a kulturális, vallási szokásokat tiszteletben kell tartani, de ezen kívül nem nehéz beilleszkedni, persze teljesen más világ, mint Európa.

… a kuvaiti válogatottról:

Kapusedzői pozícióban, az U17-es korosztályhoz igazoltam át, most pedig az olimpiai csapatnál dolgozom, ez az U23-as válogatottat jelenti. Mikor megkaptam, az U17-es kiemelt korosztály volt, az idei évben nekik ázsiai kvalifikációjuk lesz, úgyhogy egy évük volt, hogy ezt a korosztály felépítsék. Azért ezt a korosztályt kaptam meg, mert ebben látták azt, hogy egy év munkával mind a kapusok, mind a mezőnyjátékosok olyan szintre juthatnak el, hogy sikeres lehet a kvalifikáció. Ez év elején pedig megkaptam a lehetőséget, hogy az olimpiai csapatnál átvegyem a kapusedző pozíciót.

Nagyon élveztem ezt az időszakot, de hosszú volt. Európában például nem valószínű és reális, hogy mi két és fél hónapra megkaptuk a játékosokat. A két és fél hónap alatt két edzőtábor volt, elmentünk Egyiptomba 20 napra, Thaiföldre 20-25 napra, onnan pedig Mianmarba a selejtező helyszínére. Úgyhogy ez egy komplex, két és fél hónapos felkészülés volt. Másodikok lettünk a selejtezőben, ami sajnos nem jelentett továbbjutást, de nagyon érdekes, tanulságos időszak volt, és úgy gondolom, jól is teljesítettünk.

… egy esetleges lehetőségről a felnőtt válogatottnál:

Pár hónappal ezelőtt érkezett az új portugál vezetőedző és stáb. Amikor visszaértünk az selejtezőtornáról, leültünk a vezetőedzővel és a kapusedzővel, és átbeszéltük az elmúlt időszakot és hogy a kapusokkal milyen utat jártunk be. Amire nagyon büszke vagyok, hogy az egyik kapus meghívót kapott az A-válogatottba, ami két és fél hónappal ezelőtt szerintem nem volt realitás. Nekem, mint ambíciózus embernek cél, de azt reálisan kell látni, hogy mikor egy szövetségi kapitány nagyon sok esetben komoly nagy stábbal érkezik. Ez most is így volt, úgyhogy jelen pillanatban nekem az a célom, hogy mikor tudok segíteni, tudjak is.

… a jövőképéről:

Nekem ugye UEFA edzői végzettségem van, plusz kapusedzői, és mellette van játékosmegfigyelői is, amit az MLSZ indított. Jelenleg nincsen lehetőségem, hogy képzéseken vegyek részt, mert a legtöbb személyes megjelenést igényel. Ami viszont célom, hogy a pro licencet a jövőben el tudjam végezni, de úgy gondolom, ehhez még kell pár év, hogy meg tudjak felelni a felvételi követelményeknek, és hogy olyan élethelyzetben legyek, hogy ezt el tudjam végezni Magyarországon.

… a befejezésről:

Az ember idővel érzi azt, hogy már nem olyan a teste, már nem tudja ugyanazt a szintet hozni, mint fiatalabb korában. Nekem is bele kellett gondolnom, hogy van futball után is élet, és az is tiszta volt számomra, hogy szeretnék a futballban dolgozni. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mivel tudok többet nyerni: ha egy-két évvel kitolom a pályafutásomat vagy inkább elkezdem a szakmai utat építeni. Én úgy éreztem, ehhez nagyobb motivációm van. Úgy gondolom, ez egy jó döntés volt. Kell tudni valamikor megállni. Aki szerencsésebb vagy jobban építette a karrierjét, annál később jön el ez a pillanat, nekem ekkor jött el. Most teljesen más aspektusból látom a dolgokat, és az újdonság ereje feledteti a játékkal kapcsolatos hiányérzetet.

… légióséletről:

Úgy gondolom, aki fiatalon ki tud kerülni külföldre, vagy a pályafutása abban a szakaszában, amikor nyitott az ajtó és bármi lehet belőle, az nagy lépés lehet a céljai felé. Főleg ha Angliáról vagy egy top ligáról van szó. Ebből mindenki nagyon sokat tud tanulni, más futballfilozófiát lát, más közeget, a profizmus egy más szintjét. Itthon is azért már az infrastrukturális dolgok, a közeg, a gondolkodás évről évre fejlődik. Úgyhogy ez olyan gondolatiságot tud beépíteni az emberbe, amit játékosként és emberként a mindennapokban is tud hasznosítani. Mikor Angliában voltam, bennem is megfogalmazódott, hogy szeretnék majd a pályafutásom után edzőként dolgozni.

… Pécsi Árminról:

Úgy gondolom, hogy jó döntést hozott, hogy egy ilyen közegbe ki tudott kerülni. Nagyon nagy szó, hogy Magyarországról, az NB I-ből bárki ki tud kerülni a Liverpoolba. Bízom benne, hogy meg tudja találni a saját céljait, akár a Liverpoolnál, akár egy másik klubnál a későbbiekben. Biztos vagyok benne, hogy olyan tapasztalatot szerez, amivel csak több lesz.

… Hegyi Krisztiánról:

Láttam, hogy milyen utat jár be, és hogy nagy potenciállal rendelkező kapus. Nagyon jó volt látni, hogy mikor Debrecenbe kölcsönbe idejött, ténylegesen meg tudta mutatni, hogy hírek igazak róla, hogy nagy tehetség. Egy játékos karrierjében mindig kérdés, hogy a sérülések mikor jönnek és milyen horderejűek. Bízom benne, hogy teljesen fel tud épülni és erősebben jön vissza. Itt jön a szerencsefaktor.

… a magyarországi kapusképzésről:

Magyarországon a kapusképzés mindig erős volt. Évről évre láthatjuk, hogy kapusposzton megvan a magyar válogatott, nagy konkurencia van. És a kapusok nagy része külföldön játszik vagy nemzetközi lehetőségei vannak itthon. Ez mindig egy erős poszt volt itthon, ez is mutatja, hogy a szakemberek jól dolgoznak.

… a visszatérésről:

Vezetőedzői ambícióim nincsenek, én kapusedzőként vagy szakmai vezetőként képzelem el a jövőmet. Ezekben van tapasztalatom, és ezekhez van meg bennem a tudásom, ami alkalmassá tehet. Az a célom, hogy évről évre magasabb szinten dolgozzak, de a legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődjek és tanuljak. A fő célom, hogy jobb szakember legyek holnap, mint amilyen ma voltam és magasabb szinten. Az, hogy ez hol valósul meg vagy hogy milyen ütemben, az idő eldönti.