A Paks vezetőedzőjét megdöbbentette Mezey halálhíre, „mert három hónapja a könyvbemutatóján beszélgettek, és nem érezte annak a jelét, hogy ilyen tragédia bekövetkezhet”.

Bognár az MTK-nál a válogatottnál és a BVSC-nél is dolgozott együtt Mezeyvel, így természetesen sok jó emléke van róla.

„Talán az elsőt említeném, mikor 18 évesen felkerültem Bajáról az MTK-ba. Ő volt a vezetőedző, a folyosón mentem és odajött hozzám, hogy »te vagy a kis Bognár?«, igen – válaszoltam, »és a sört szereted vagy a bort, mit iszol?«, mire én: egyiket sem, »na, nem is lesz belőled játékos« és továbbment. Én meg álltam ott a folyosón, és arra gondoltam: hát itt inni kell?” – idézte fel első közös emléküket.

„Különleges volt szakmailag. Teljesen más futballt játszott a válogatott, mint mindenki az akkori magyar bajnokságban. Évtizedekkel megelőzte a korát. Azok az elvek – labda felé védekezés, területszűkítés, letámadás – még ma is olyan értékek az európai futballban, amiket már mindenki követ, és azért ne felejtsük el, ez a ’80-as évek elején volt” – mondta róla.

Bognár nem csak játékosként köszönhetett sokat Mezeynek: edzői pályáját is mellette kezdte a BVSC-nél, ahol játékospályafutása lezárulta után pályaedzőként segítette a munkáját.

„1996-ban behívott az irodába, és egy sajnálatos haláleset miatt megkérdezte tőle, hogy van-e kedvem vele dolgozni, mint klubigazgató-helyett és pályaedző, de ha akarok, még focizhatok is. Körülbelül olyan 5-10 másodpercet gondolkoztam, és mondtam neki, hogy abbahagytam. Így kezdtünk együtt dolgozni.”

Úgy érzi, „szinte mindent” Mezeytől tanult, többek között azt is: „hogy a futballban nem csak szakma van. Itt a szervezettség, a következetesség, a koncepció nagyon sokat számít”.