Nem telt el kétóra a Győr elleni 2–3-as vereség után május 3-án, amikor az Újpest FC vezetősége jelezte, hogy távozik a csapattól Bartosz Grzelak, további két nappal később pedig bejelentette Damir Krznar érkezését.

Az időzítés egyszerre volt furcsa és érthető: hacsak nem valami SOS történet van, ritkán szoktak egy vezetőedzőt hivatalba helyezni a 30. és 31. forduló között, ugyanakkor Grzelak távozása már hónapok óta téma volt, simán lehet, hogy szimplán ekkor találták meg az ideálisnak tűnő szakembert, s ha már meglett, gyorsan be is akarták dobni, hadd lássa, miből dolgozhat!

„Mindenképp olyan vezetőedzőt szerettünk volna a csapat élére állítani, aki a karakterével és a mentalitásával olyan pluszt ad, ami nem csak a következő három mérkőzésen, hanem alapjaiban rázza fel a játékosainkat. Damir Krznar érkezésével egy sikeres, rutinos tréner csatlakozott, aki a vele érkező stábjával együtt már több helyen bizonyította, hogy nem csak azt tudja, hogyan kell látványos támadófutballt játszani, de azt is, hogyan kell trófeákat nyerni” – nyilatkozta Damir Krznar érkezésénél Ratatics Péter klubelnök, hozzátéve, hogy a következő szezonban mindenképp a nemzetközi kupaszereplést érő helyen kell végeznie a csapatnak.

„Szeretem, ha a csapatom magasabban védekezik, mint tette azt az Újpest az utóbbi mérkőzéseken, így az első lépés az lesz, hogy a védelmi vonalat feljebb toljuk, sokkal feljebb, és bátran futballozunk. (…) Egész életemben a labdabirtoklásra épülő futball híve voltam, szeretem, ha a nálunk van a labda, edzőként is ezt a felfogást követem. Labdabirtoklásra épülő, kezdeményező támadófutball, ezt szeretném megvalósítani és ezért fogunk keményen dolgozni, remélem, sikerül is megvalósítanunk” – mondta a játékstílusáról egyik első interjújában Krznar. Megtoldotta azzal is, hogy szeretne szorosan együttműködni az akadémiával és az első csapatba integrálni saját nevelésű játékost, ami ugyebár egybevág az MLSZ törekvéseivel is.

Utóbbi elég rosszul öregedett, ha azt vesszük le, hogy mindössze két saját nevelésű játékos lépett pályára az Újpestben ebben a szezonban (egyikük a 31 éves Banai Dávid), és ők is csak egyszer-egyszer voltak kezdők, az MLSZ ösztönzési rendszere őket egy pillanatig sem ösztönözte, de ne legyünk túl igazságtalanok: egyrészt a meccskeretben már feltűntek olykor a lilák fiataljai, másrészt az ilyen célokat nem lehet egyik pillanatról a másikra csak úgy megvalósítani.

És mi a helyzet a labdabirtokláson alapuló támadófocival?

Hát, ha azt vesszük, hogy adott mutatóban az Újpest 3. az NB I-ben, akár még sikeresnek is titulálhatnánk, de azért ez jóval többről szól, pláne, hogy ez a dobogós helyezés is alig 53 százalékot tesz ki a valóságban. Mindenesetre kétségtelen, hogy az csapat produkált olyan meccseket, periódusokat, amikor úgy tűnt, van kimondott elképzelés a játékában, de ezek bántóan ritkán jelentkeztek az elmúlt 17 mérkőzésen. Krznar egyébként két 0–0-val és egy MTK elleni biztató sikerrel kezdett be még tavasszal, majd hathatós közreműködője volt a keret átalakításának. Az Újpest vezetősége bízott benne – sportigazgató hiányában muszáj volt –, mindezt alátámasztja, hogy több olyan játékos is érkezett a csapatba (Ademi, Matko), akivel korábban már dolgozott együtt, Krznar tehát nemcsak kész anyagot próbált a maga mintájára szabni, de konkrét személyi összetételbe is beleszólhatott.

Damir Krznar (Fotó: Újpest FC)

Az őszi rajt kiválóan sikerült, 3–1 otthon a Diósgyőr ellen, és még a Győrben elért emberhátrányos iksz is vállalhatónak hatott, a gondok utána következtek, leginkább a Paks és a Kisvárda elleni hazai vereségek formájában. Ezt még egy zalaegerszegi 4–1-gyel sikerült elfedni, de nem követte tartós talpraállás, további kínos vereségek és döntetlenek mellett kiesés a kupából a másodosztályú Kecskemét ellen.

Nem lehet szó nélkül elmenni a csapat hazai teljesítménye mellett: Krznar irányításával nyolc meccset vívott a Szuszában az Újpest, ezekből egyet tudott megnyerni, mindez pedig jelentősen mutatja, mégis mennyire volt hatékony az elképzelt támadófoci.

Több olyan találkozó is akadt, amikor a csapat jelentős labdabirtoklási fölényét képtelen volt helyzetekre váltani, ám ehhez hozzá kell tenni kapu előtti alulteljesítést is: a várható pontjait tekintve közel öttel kevesebbet szerzett a csapat, mint azt a helyzetek minősége alapján számítani lehetne. Jó példa erre az augusztusi MTK-meccs, amikor ki tudott alakítani jelentős fölényt az Újpest, a vendégek két kontrával mégis elvitték a három pontot.

Az elmúlt hetekben egyébként mutatott életjeleket a csapat, ilyen volt például a Fradi elleni rangadó, a szezon egyik legszebb támadásával, vagy a fellépés a DVTK otthonában. De mindkettőt nagyon látványos kisiklás követett: a Debrecen ötöt, az ETO hármat lőtt a következő bajnokikon, mindkettő olyan meccs volt, amelyen lefocizták az Újpestet, mintha osztálykülönbség lett volna a felek között. Ha ránézünk a számszerűsített teljesítményre, az Újpest három győzelme egyaránt a Fizz Liga alsó felébe, harmadába tartozó csapatok ellen született meg, akik nem kevés védelmi hibával tálcán kínálták is a sikert, amikor Krznarék valódi ellenállásba ütköztek, javarészt elfogyott a tudományuk. Az 1.00-s ponátlaghoz társuló kilencedik hely borzalmasan távol van a szezon előtt megfogalmazott elvárásoktól, a vezetőség pedig bizonyára úgy érezte, a horvát szakember irányításával nincs lehetőség a tartós fejlődésre.

A Győrrel vívott hattyúdal különösen látványos kórkép volt: az ellenfél nagyjából bemutatta, hova szeretne eljutni az Újpest, és hogy mennyire távol áll tőle. Az ETO úgy szerzett három gólt, hogy mellette még Piscitellinek nyolc védése volt a meccsen, nagyjából akkor került helyzetbe, amikor akart, és nem látta az ember annak a lehetőségét sem, hogy ebből a mederből a mérkőzés kitérhet. Egy ilyen macska-egér párharcot követően nem csoda, hogy a vezetőség a váltás mellett döntött, pláne annak fényében, hogy nem egyedi esetről van szó. Az Újpest semmivel sem játszott ötletesebb, látványosabb és végtére is eredményesebb focit, mint mondjuk Bartosz Grzelak alatt, amikor a csapat lelkesedése rendben volt és az ellenfél is engedte, mutatott biztató jeleket, de ez nem volt elég mély tartalom a tartós továbblépéshez. Az megmutatkozott, hogy ennek a kurzusnak jobb helyzetkihasználással, több szerencsével nem a kiesőhelyeken van a valódi pozíciója, de hogy nem is a Fizz Liga dobogóján, az is egészen biztos.

Arról nem beszélve, hogy Krznar alól az elmúlt hetekben mintha az öltöző is kicsúszott volna. A vezetőedző korábban többször is bizakodóan nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy sohasem adja fel, de rendre visszatérő elem volt, hogy a gyilkos ösztönt hiányolja a csapatából – és nemcsak a mérkőzéseken, a mindennapokban is. Szimpatikus volt, hogy például a Kazincbarcika elleni vereség után hosszú percekig „beszélgetett” a szurkolókkal, teátrálisan jelezve, hogy övé az elsőszámú felelősség, vagy például, hogy meghívta az Újpest edzésére a Gróf Dávid által fellökött labdaszedőt, de az elmúlt hetekben több belső probléma is nyilvánosságra került. Ott volt André Duarte, akitől a klub nyáron még rekordösszegért sem volt hajlandó megválni, aztán egyik pillanatról a másikra kikerült a keretből, Matija Ljujicstól elvették a csapatkapitányi karszalagok, iparági pletykák szerint Riccardo Piscitellivel is akadtak fegyelmi gondok. Hogy aztán ez a fajta szétesettség okozta az eredménytelenséget vagy pont hogy attól nőtt a feszültség, azt csak ott bent tudják, de az utódnak először is egy jó közösséget is kell kovácsolnia, mert anélkül eredményes csapat nincs.

Damir Krznar magyarországi fél évét nem teszi ki a kirakatba – korábban azért nem is ilyen projektekben volt sikeres. Az anyagi javaktól igen ambiciózussá vált Újpest kezdheti újra az építkezés ezen fázisát, mert ebben a hat hónapban tapodtat sem mozdult a nemzetközi szint irányába. Az utód kiválasztásánál körültekintőbben kell eljárnia a vezetőségnek, mindenekelőtt szakmai és kulturális alapokat lefektetni, aminek mentén vezetőedzőt keres és talál.

Fizz Liga, 13. forduló:
szombat:
Paksi FC – Kisvárda Master Good 5–3
Újpest FC – ETO FC 0–3
ZTE FC – Diósgyőri VTK 2–0
vasárnap:
MTK Budapest – Debreceni VSC 3–0
Kolorcity Kazincbarcika SC – Ferencvárosi TC 1–3
Nyíregyháza Spartacus FC – Puskás Akadémia 1–1