Nemcsak Újpesten, hanem Dárdai Pál életében is új korszak kezdődik: míg a lila-fehérek 10 év után foglalkoztatnak ismét sportigazgatót, addig a magyar szakember az NB I-es távozását követő 28 évben mindvégig a német Hertha BSC alkalmazásában állt, hol játékosként, hol vezetőedzőként, utánpótlástrénerként, játékosmegfigyelőként, nagykövetként. A sportigazgatói (illetve szakmai vezetői) szerepkör mindenesetre új pozíció lesz Dárdai számára, de a nemzetközi klubfutball – ha nem is közvetlen – elitjében gyűjtött pályán kívüli tapasztalata egyedülálló a magyar élvonalban. Három különböző időszakban, nagyjából hat és fél éven át volt a Hertha vezetőedzője, mellyel a kiesés elleni harctól kezdve az európai kupaszereplésen át a másodosztályig mindent átélt, emellett a magyar labdarúgó-válogatottat is irányította szövetségi kapitányként – a magyar szakember pályájával egy másik cikkünkben részletesebben is foglalkoztunk.

Dárdai vezetőedzőként többször is bizonyította, hogy képes új impulzust, illetve lendületet adni a fejlődésben megrekedt, alulteljesítő csapatoknak: elég csak arra gondolni, hogy első felnőtt állomáshelyén, a magyar válogatottnál egy két nagy pofonnal záruló, a vb-kijutási esélyeket a selejtezősorozat hajrájában elvesztő, majd az Eb-kvalifikációt is hazai vereséggel kezdő csapatot vett át, majd 3 győzelemmel és 2 döntetlennel megalapozta a jó csoportszereplést, ami ahhoz kellett, hogy később, pótselejtezőn Bernd Storck a kontinenstornára vezesse a nemzeti tizenegyet.

A Hertha helyzete is nagyvonalakban hasonló volt 2015 februárjában, amikor Dárdai megbízott vezetőedzőként átvette a csapat irányítását. A korábban szebb napokat is megélt berlini csapat feljutása utáni második idényét taposta ismét az élvonalban és fennállt a veszélye annak, hogy nem lesz zsinórban harmadik. Az első bajnokiját rögtön megnyerte a Hertha Dárdaival a kispadon, végül bennmaradt, majd a magyar szakember első teljes idényére szárnyra kapott.

Nem érkeztek sztárok, nem volt kiköltekezés, csak csapatmunka és az ellenfelek számára kényelmetlen, eredményes játék: a Hertha kiesőjelöltből európai kupaporondért harcoló klubbá formálódott a világ egyik legerősebb bajnokságában. Dárdai a szerényebb költségvetésből, játékosállományból kihozta a maximumot, sőt, még annál is többet. A 2015/16-os és a 2016/17-es idényben is a Bundesliga 3. helyén telelt a Hertha, messze meghaladva az elvárásokat. Bár a tavaszi szezon mindkét esetben gyengébben sikerült, előbb 7., majd 6. helyen zárta a bajnokságot a berlini csapat, a szereplés El-indulást ért: míg 2016 nyarán a selejtező jelentette a végállomást, addig 2017-ben már csoportkörbe jutottak Dárdaiék.

Kemény munkával még a legnagyobbak orra alá is tudott borsot törni Dárdai Herthája (Fotó: MTI/EPA/Annegret Hilse)

A kettős terhelés mellett a 2017/18-as idényben visszacsúszott a középmezőnybe a fővárosi csapat, ez a 2018/19-es szezonban sem volt másképp. Michael Preetz sportigazgató támadóbb felfogást várt az eredményesség jegyében nem feltétlenül a látványos játékra hangsúlyt fektető Herthától és amikor 2019 tavaszán zsinórban öt mérkőzést veszített el a csapat, hivatalossá vált, hogy a következő idényt már nem Dárdaival a kispadon kezdi meg a berlini alakulat.

2019 nyara komoly változást hozott a klub életében, befektetőként megjelent a színen Lars Windhorst, a tehetős üzletember pedig nagy lehetőségeket látott a csapatban és ehhez mérten eurómilliókat sem sajnálva fővárosi nagycsapattá (a klubbal kapcsolatban sokat emlegetett kifejezés, a Big City Club talán legkézenfekvőbb fordítása) akarta formálni a sokak szemében „szürke középcsapatot”. Dárdai Herthája mindig is inkább volt sötét ló, egy masszív csapat, amely az eredményességre törekedett és nehéz volt legyűrni, ez pedig nem igazán illett bele a felépíteni kívánt imázsba.

A Windhorst-befektetés hatása egyből látszódott a Hertha átigazolási piacon mutatott tevékenységén, de a pályán látott játékon nem, sőt: a Dárdai utódjának kinevezett Ante Covic mindössze 14 meccsen át húzta. A helyére kerülő Jürgen Klinsmann káoszba torkolló vezetőedzői tevékenységét a következő számok tökéletesen szemléltetik: 76 nap hivatali idő, 77 millió euró értékben vásárolt játékosok a klub részéről, 9 bajnokin 12 pont és egy kupakiesés. Bruno Labbadia 28 meccs alatt produkált alig több mint egyes pontátlaga szintén sokatmondó, és amikor 2021 februárjában a BL-helyek ostromlása helyett a kiesés elkerülése tűnt a reális célnak, ismét visszanyúltak Dárdaihoz, aki csakúgy, mint hat évvel korábban, újfent benntartotta a csapatot az élvonalban.

Lars Windhorst befektető (középen), mellette balra Werner Gegenbauer elnök, jobbra Michael Preetz sportigazgató a Hertha sajtótájékoztatóján azután, hogy Jürgen Klinsmann lemondott vezetőedzői posztjáról 2020 februárjában. (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

A második vezetőedzői időszaka Berlinben jócskán rövidebbre sikeredett, a nyári átigazolási időszakban két év után először nem zárt mínuszos átigazolási időszakot a Hertha – ehhez hozzátartozik, hogy a 2020/21-es szezon két legeredményesebb támadóját is értékesítették úgy, hogy pótolni nem igazán sikerült őket egyenértékű módon – a következő idény nem indult fényesen és már ősszel leváltották Dárdait. Ezt követően sem stabilizálódott a csapat helyzete a Hertha egyre lejjebb és lejjebb csúszott, időközben Windhorst is kiszállt és eladta tulajdonrészét, amikor pedig már tökutolsóként fordult a szezonhajrára a csapat 2023 áprilisában, a harmadjára kinevezett Dárdai sem tudott csodát tenni és a berlini alakulat búcsúzott az élvonaltól, ahová azóta sem tért vissza.

Míg a magyar tréner első vezetőedzői ciklusának kezdetén a csapat játékoskerete nem volt hivatott sokkal többre, mint a kiesés elkerülése és a stabil középmezőny, a későbbiekhez képest egyértelműen szerény lehetőségekből pedig sokat kihozott a csapat – ezt jól mutatja, hogy közel kétszer annyit költött igazolásokra a Hertha 2020 telén, mint a Dárdai első edzősége alatti négy évben összesen. 2021-ben és 2023-ban viszont már sokkal inkább tűzoltóként érkezett egy, a fejlődésben nemhogy megrekedt, hanem egy lejtőre kerülő csapathoz. Nem tudni, mi lett volna a Hertha sorsa, ha Dárdai is megkapja azokat a lehetőségeket amit utódjai/elődei, de most egy másik pozícióban, egy igencsak hasonló helyzetben lévő csapathoz kerül Újpesten.

Budapest, 2025. december 18. Dárdai Pál a labdarúgó NB I-ben szereplő Újpest FC új sportigazgatója (b) a bemutatkozó sajtótájékoztató után és Ratatics Péter elnök a klub székházában 2025. december 18-án. A korábbi magyar szövetségi kapitány, játékosként 61-szeres válogatott középpályás első alkalommal vállal munkát magyar csapatnál. MTI/Kocsis Zoltán

Ismét adott egy komoly ambíciókat szövögető csapat, mely ugyan nem fél mélyen a zsebébe nyúlni, ha új játékosok szerződtetéséről van szó, de a kitűzött céloktól és attól, amire az összeállított játékoskeret papíron hivatott lenne, egyelőre jócskán elmarad. Nyilván a magyar futballközeg más, mint a német, illetve az Újpest országon belüli reputációja is különbözik a Hertháétól, de bizonyos sémák biztosan nem lesznek idegenek számára, így a berlinieknél szerzett tapasztalatokat kamatoztathatja a lila-fehéreknél. Ahogy azt Dárdai az újpesti bemutató sajtótájékoztatóját követően, az M4 Sport helyszíni stábjának is elmondta, időre van szüksége ahhoz, hogy mindent átlásson, így nem tervez türelmetlenül igazolni sem. Pontosan ez az, ami eredményeket hozott első berlini időszaka során és ami hiányzott a Hertha ezt követő, mindenféle stabilitást nélkülöző, sikerhajhász projektjében. Türelem, idő, stabil építkezés: ahogy azt a futballtörténelem már többször is megmutatta, ezeket több, hirtelen jelentős anyagi forrást megmozgató, azonnali sikerre vágyó csapat is hajlamos figyelmen kívül hagyni, de az elmondottak alapján úgy tűnik, ezen irányelvek mentén áll munkába Dárdai Pál Újpesten és igyekszik felfelé ívelő pályára állítani a lila-fehéreket.