Varga Ádám (DVSC)

Igen, az utolsó fordulóban elég komolyan felavatták, de talán ez az egy emlékezetes hibája hozható fel, amúgy az egész ősz folyamán kiemelkedő teljesítményt mutatott. A megakadályozott gólok statisztikájában +4,87-es mutatót produkált (tehát mintegy öttel kevesebb gólt kapott, mint ami a kapujára érkező lövések minőségéből következne), ami nagyon messze kiemelkedik a mezőnyből.

Branimir Cipetics (Kisvárda)

A kisvárdai hátsó alakzat vezére, aki a labdával sem szeppen meg, előszeretettel támogatja a támadásokat is, sőt pontrúgások során is veszélyeztet. 17 meccsen két gól és két gólpassz a mérlege, összesen négyszer választottuk be a hét csapatába.

Csinger Márk (ETO FC)

Kiváló teljesítménnyel robbant be a győri csapatba, ráadásul a párja, Miljan Krpics sokáig sérült volt, dupla felelősség hárult rá. Védekezésben és a játék építésében is abszolút megbízható, a 18-ből 16 meccset végig játszott.

Toon Raemaekers (Ferencváros)

A belga óriás talán kicsit nehezen lendült be, de a beilleszkedését követően a Ferencváros nagyon komoly erőssége lett. A tekintélyt parancsoló játékos a védelem közepén és bal oldalán is képes volt jó teljesítményre, erejét pedig jelentősen mutatja, hogy a négy általa kihagyott bajnokin az FTC 0-1-3-as mutatót produkált és nyolc gólt kapott.

Daniel Stefulj (ETO FC)

Az ETO rugalmas pozíciós játékának egyik kulcsszereplője a balhátvéd, aki a széleken és összekötőben is nagyon hatékonyan segíti a támadásokat. Nyolc gólpasszával (Acolatséval fej-fejt) vezeti a vonatkozó listát, mellette két gólt is szerzett, de egyébként is elképesztően hatékony, Bumbával már vakon is ismerik egymást, rengeteg támadás végigfolyik rajta, nagy kincs a Győr számára.

Stefulj támadóstatisztikái messze kiemelkednek az NB I-ből.

Tóth Alex (Ferencváros)

Bár gólok és gólpasszok tekintetében jelentősen visszaesett tavaszhoz képest (1+2 a neve mellett), továbbra is a Ferencváros játékának a motorja, hihetetlen területet képes bejátszani, labdavezetései és passzai is egészen hatékonyak, nem egy bajnoki volt, ahol még a címvédőből is kiemelkedett. Jó kérdés, hogy a tavasz NB I-es álomcsapatába lesz-e lehetősége bekerülni…

Tóth Alex jellemző passzai – elég változatos.

Paul Anton (ETO FC)

Hát, ha Stefuljra azt írtuk, hogy fontos láncszem az őszi elsőnél, mit mondjunk Antonra? A 34 éves középpályás egyértelműen az ETO esze, az ő mozgása irányítja a labdakihozatalokat, átmeneteket, támadási fázisokat, végrehajtója a remek pontrúgás-variációknak, két gólja és négy gólpassza van. Bár mellette Vitális sem dolgozik rosszul, az álomcsapatba egy hajszállal inkább Antont választottuk be.

Aljosa Matko (Újpest FC)

Adódik a kérdés, mi lenne az Újpesttel nélküle? Megmondjuk: a góljai eddig hét pontot értek pluszban a csapatnak! A góllövőlista vezetője, centerként és szélsőként is hatékony, abszolút egyike annak a kevés nyári igazolásnak, akik telitalálatok lettek. Talán apró kritika, hogy nem egyenletes a teljesítménye és vannak olyan meccsek, amiken alig vesszük észre, de azért csak ötször beválasztottuk a hét csapatába, senki más nem jutott ennyiszer eszünkbe. Ha mindenki így iparkodna lila-fehérben, nem itt állna a csapat a tabellán.

Lukács Dániel (Puskás Akadémia)

Merész dolog volt a simán kieső Kecskeméttől a második helyezett Puskáshoz igazolni, de határozottan bejött: a távozó Levit tökéletesen pótolja, mégha a pályán nem is ugyanaz a szerepkör. Ha Matko góljait fontosnak neveztük, mit mondjunk az övéire? 12 pontot értek pluszban a Puskásnak, három meccsnyerő dupla és sok más emlékezetes megmozdulás, nem mellesleg a válogatottban is meseszerű őszt futott. Lukács hatalmas erénye, hogy ha vannak is gyengébb meccsei, egy-egy sorsfordító villanásra akkor is képes, nagyon magára talált Felcsúton.

Elton Acolatse (Diósgyőri VTK)

Néhány hete már ebben a cikkben megénekeltük a teljesítményét, és azóta sem lassított a DVTK legjobbja. Kicsit nem is értjük, az elmúlt két szezonban hol volt ez a játéka, erre a félévre teljesen kivirágzott és az amúgy igen szerény teljesítményt nyújtó csapatából – akár centerként, akár szélsőként – messze kiemelkedett. Nyolc-nyolc góljával és gólpasszával a kanadai táblázat élén, nagyon jól egy az egyezik, rettenetesen gyors és erényeit meg is tanulta hasznosítani. Hát még ha az utolsó fordulóban bement volna az az ollózása…

Varga Barnabás (Ferencváros)

Mégha meg is előzik az NB I góllövőlistáján, kihagyhatatlan az álomcsapatból. 127 percenként szerez gólt a Fizz Ligában, amellyel még játékpercekre vetítve ő áll legjobban, s van négy gólpassza is – és bár a jelen összeállításban nem emiatt szerepel, de emlékezzünk meg Európa-liga-teljesítményéről is. A legerősebb keret pillanatnyilag legjobb játékosa, de az ő jövője is igencsak kérdéses a Fradinál.

Edző: Borbély Balázs (ETO FC)

Az első helyen telelő ETO FC vezetőedzője ugyanolyan megérdemelten vezeti az ősz álomcsapatát, ahogyan csapata a Fizz Ligát. Az előző szezonban újoncként tudtak a nemzetközi kupaszereplést érő pozícióban végezni és a nyári kettős terhelés sem húzta vissza a csapatot, igaz, az ősz második fele sikerült inkább a győrieknek: a novembert még az ötödik helyen kezdték, de legutóbbi 7 bajnokin elért 5 győzelem az első helyre repítette a őket, s úgy szereztek 16 pontot ezalatt, hogy mindössze 2 gólt kaptak. És akkor ehhez már csak pluszban tesszük hozzá, hogy akárcsak ősszel, a naptári évet tekintve is az ETO szerezte a legtöbb pontot az NB I-ben.

A Fizz Liga állása a 18. forduló után