A mérkőzés összefoglalója
Mióta Efraín Juárez átvette az ETO irányítását, a csapat első számú problémája a védekező átmenetekben rejlett. Erre úgy reagált a mexikói tréner az NB I 2. fordulójában, valamint a Rigában rendezett odavágón, hogy lemondott a labdabirtoklásról, átállt öt védőre, hanyagolta a letámadást és mélyre húzta a védelmet. Ennek megfelelően csökkent az eladott labdák száma és nem tudtak olyan mértékben átrohanni az ellenfelek, azonban Lettországban ez a támadójáték drasztikus visszaesését is jelentette. Egyértelmű volt a terv, valamilyen úton-módon megúszni a kinti meccset, majd a hazain eldönteni. Ez többé-kevésbé meg is valósult, egy gólos hátrányban folytatták a csapatok az ETO Parkban. Ugyanakkor az is egyértelművé vált – pontosan a rendkívül vérszegény támadójáték miatt – hogy az átmeneti megoldás nem fogja a visszavágón a meccsterv részét képezni.
Juárez vissza is állt a már megszokott négy védős rendszerre, előtte a duplaszűrővel, elől pedig – rendkívül flexibilisen – Bumbával hol balszélsőként, hol tízesként, Njie-vel hol a centerként, hol jobbszélsőként. A labdás fázisokban az ETO megpróbálta azt rövid passzokkal egészen a kapustól, Samuel Petrástól kihozni. Egyértelmű cél volt labdával kontrollálni a mérkőzést, ez azonban csak részben valósult meg, köszönhetően a Riga magas és intenzív letámadásának, így a kényszermegoldást a hosszú labdák jelentették, melyeket többnyire nem sikerült megtartani. Viktor Djukanovicnak nem erőssége a légi párharcok megvívása és a kapunak háttal történő centerjáték sem, ráadásul az ETO a második labdák begyűjtésénél sem jeleskedett.
Samuel Petrás passzai a Riga FC elleni visszavágó első félidejében. (Forrás: Cube)A hosszú labdákat követően rendre elhaltak a győri támadások, ugyanakkor nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy nem sikerült kontrollálni labdával a játékot, mert az ETO labda nélküli passzivitása még nagyobb súllyal szerepel ebben az összefüggésrendszerben. Juárez közepes blokkba rendezte vissza a csapatát, és kézmozdulatai látványosan rávilágítottak arra, hogy nem cél agresszívebben megtámadni a vendégeket, ebből kifolyólag hosszasan és kényelmesen birtokolhatták a labdát. Így jött ki az első félidei 39–61-es labdabirtoklási arány.
Azonban az ETO így sem nézett ki rosszul. A védelem meglehetősen jól állt a lábán, hét lövést engedtek 0,59-es várható gólmutató mellett. Ez egy egészen vállalható produktum, főleg a júliusi-augusztusi mérkőzések zöméhez viszonyítva.
A Riga FC lövései az ETO elleni visszavágó 1. félidejében. (Forrás: Cube)Ahhoz, hogy a védelem ilyen jól teljesítsen, hatalmas szükség volt arra, hogy Juárez kijavítsa azokat a hibákat, amiket korábban rendszeresen elkövettek. Az egyik ilyen akut probléma az ETO széteső letámadása volt. Erre a közepes blokkal reagált, ami egy jó kompromisszumos megoldás volt az öt védős, mély blokkhoz képest. A másik fejfájásra okot adó jelenség a felelőtlenül eladott labdák voltak, amikor a játékosok vagy könnyelműen elszórták azt, vagy olyan területeken, olyan helyzetekben próbáltak meg kombinálni, ahol létszámhátrányban voltak, még nem volt elég rendezett a csapat ahhoz, hogy csak kisebb kockázattal járjon a labda eladása. Ezen helyzeteket is sikerült az első játékrészben redukálni. Az első súlyosabb labdavesztés ilyen helyzetből a 39. percben következett.
A harmadik sarkalatos pont – ami összefügg a másodikkal – a visszatámadás volt: az ETO-játékosoknak sikerült közelebb helyezkedni az ellenfelekhez és sokkal gyorsabban, agresszívebben támadtak vissza, mint korábban. Mindezért a védelem stabil lábakon állt, míg az ETO-nak több lehetősége adódott átmeneteket vezetni, egy-egy labdaszerzést követően félkontrákból átrohanni a Rigán. Meg is lett az eredmény: nagyobb jelenlét a Riga térfelén, lövések (6), sokkal magasabb várható gólmutató (1,71).
Az ETO FC lövései a Riga elleni visszavágó 1. félidejében. (Forrás: Cube)A második játékrészben azonban gyökeres változás állt be. A meglévő labdás kontrollt is elveszítette az ETO, sokkal kisebb mértékben sikerült eljutni a Riga térfelére, tovább zuhant a labdabirtoklási arány is (36-64). Ez annak is köszönhető, hogy a Riga letámadása még agresszívebb lett: a PPDA-mutatójuk az amúgy is nagyon alacsony 7,2-ről 5,1-re csökkent, ami azt mutatja meg, hogy átlagosan öt passzt engedélyeztek a győrieknek, mielőtt közbeavatkoztak volna. Viszonyításképpen a hazaiak PPDA-mutatója a mérkőzés egészét tekintve meghaladta a 18-at, tehát a Riga tizennyolcszor passzolhatott átlagosan, mire egy győri közbelépett.
Szintén jellemző probléma volt ez már a korábbi mérkőzéseken is – például a Vikingur ellen –, hogy a csapat nem tudja fenntartani az első félidőben mutatott játékot. Szétesik a struktúra, nem működik a visszatámadás, elkésnek, megnőnek a távolságok – nehéz lenne mindezt nem összefüggésbe hozni az állóképességi kérdéssel. Erre egyébként kitért Adrian Gula, a Riga FC vezetőedzője is a találkozót követő sajtótájékoztatón: a szlovák tréner számolt azzal, hogy az ETO intenzitása a második félidőre csökkenni fog, a játékosok pedig elfáradnak, direkt ezért kérte is csapatát, hogy minél inkább húzzák szét a pályát, alkalmazzák az oldalváltásokat, járjon minél többet a labda. Ráadásul a győriek játékába visszatértek a könnyelműen eladott labdák is, ami fizikailag még többet vett ki a csapatból. A fölényét a Riga tudta érvényesíteni.
A Riga FC lövései az ETO elleni visszavágó 2. félidejében. (Forrás: Cube)Ezzel szemben az ETO csak egyszer tudott kapura lövésig eljutni, igaz, a Bumba előtt adódó lehetőség kimondottan nagy volt, de a mérkőzés végére az xG-adatok is kiegyenlítődtek (2,11 – 2,07).
Az ETO FC lövései az Riga FC elleni visszavágó 2. félidejében. (Forrás: Cube)A két mérkőzés alapján a Riga megérdemelten jutott a Konferencia-liga rájátszásába – bármennyire is fájó ezt leírni, de az igazság, hogy az ETO fölé tudtak kerekedni. Ugyanakkor mindez csak egy fejezete a győri projektnek, a következő pedig már el is kezdődött olyan fiatal magyar játékosok felépítésével, mint Décsy Ádám, Szép Márton, Umathum Ádám, Selyem Bálint vagy a sérüléséből lábadozó Vingler László. Ők tehetik fényesebbé a következő időszakot, miközben a klub a hazai viszonyok között ritkán látott sikeres játékosértékesítési politikájával folyamatos lépéseket tesz a rentábilis piaci működés elérése felé, ami az ETO hosszútávú sikerének az alapja.