A háromszoros magyar válogatott középpályás csapatkapitányként vezette ki a kék-fehéreket a csütörtöki mérkőzésre, majd a mezszámát szimbolizáló 19. percben – egygólos fehérvári vezetésnél – lecserélték. Miközben pályafutása 312. NB I.-es mérkőzésén levonult a pályáról, mindkét csapat játékosai, edzői, stábtagjai és a játékvezetők is sorfallal, tapssal, öleléssel és kézfogással tisztelegtek előtte.

A visszavonuló Kanta József előtt tisztelegnek az MTK és a Fehérvár játékosai (Fotó: m4sport.hu)

A magyar bajnok és Magyar Kupa-döntős Kanta József 23, az MTK-nál eltöltött év után akasztja szögre a cipőt: 1998-ban csatlakozott a kék-fehérekhez, akiknek színeiben azóta összesen 427 tétmérkőzésen lépett pályára, ezeken 139 gólt szerzett, emellett kiosztott 122 gólpasszt is, 2008-ban pedig a szezon legjobbjának választották.

Kanta József a mérkőzés szünetében az M4 Sportnak elárulta, nem izgult különösen a búcsúmeccs miatt, csak az átlagos mérkőzés előtti drukk munkált benne. A pályáról levonulva sok minden lepergett előtte, azt pedig nagyon sajnálja, hogy nemrég elhunyt édesapja nem élhtette át ezeket a pillanatokat. „Megható dolog volt a sorfal is, hihetetlenül sok szeretetet és tiszteletet kaptam az elmúlt napokban, amit hálásan köszönök mindenkinek, a játékosoknak, a klubvezetőknek, a szurkolóknak, és ami a legfontosabb, a családomnak.”

Önmagát olyan labdarúgóként jellemezte, aki a futball játékosságát imádta. „Nem a harcias futballt, hanem amit ésszel kell játszani. A klasszikus MTK-s fociban éreztem magam otthon, azt szerettem mindig is” – fogalmazott Kanta, aki nem bánta meg, hogy végig kitartott az MTK mellett. „Ajkáról indultam, az MTK adott lehetőséget arra, hogy az NB I.-ben is futballozzak, már fiatalon megfogalmazódott bennem, hogy Magyarországon nem nagyon tudom elképzelni magam másik klub mezében, ezt soha nem fogom megbánni, büszke vagyok erre.”