Musorujsag
Élő Eredmények
×

Nikolics Nemanja: Ennek a válogatottnak már nem rám van szüksége

Nikolics Nemanja: Ennek a válogatottnak már nem rám van szüksége

m4sport.hu | Pollák Márton
Bár már 34 éves és saját bevallása szerint a múlt szombati mérföldkő elhagyása után „nyugodt szívvel, akár holnap is” be tudná fejezni a profi futballt, mégsem a kalapácsot és a szöget keresi stoplisának a MOL Fehérvár gólrekorder klublegendája, Nikolics Nemanja. A háromszoros magyar gólkirálynak vannak még tervei, ám a válogatott már nem igen szerepel köztük.

Nem akármilyen időszakon van túl a MOL Fehérvár csatára, aki megélt már egyet s mást egyéni és csapatsikerekben bővelkedő karrierjében, ám az elmúlt másfél hónapban tapasztalt mélyrepülés még számára is új volt.

A szezonnak a címvédő kihívójaként, de legalább egy dobogós hely reményében nekivágó fehérvári együttes január és március között zsinórban hét bajnokin kapott ki, így a kiesőhelyen álló Gyirmót elleni meccsnek a hetedik helyről futott neki. A lejtmenetnek a kezdőbe hosszú idő után visszakerült, duplázó csapatkapitány, Nikolics vezetésével vetettek véget, méghozzá meglehetősen stílusosan: gyönyörű kapásgóllal lett a klub gólrekordere, megelőzve a 111 piros-kék találatig jutó Szabó Józsefet.

A Gyirmót elleni első góljánál megható volt, ahogy mindenki összekapaszkodott. Ez már a klubrekordnak szólt, vagy a lelkek sóhaja volt?

Mindkettő. Ha valaki másfél hónappal ezelőtt azt mondja, Gyirmóton a kiesés ellen fogunk harcolni, azt gondoltuk volna, megőrült. De belesodródtunk egy olyan negatív spirálba, amilyet el sem tudtunk képzelni. Ám negatív széria ide vagy oda, a társak végig fejben tartották, hogy rekordközelben vagyok, és minden meccs előtt jöttek, hogy na, most majd meglesz. Éreztették velem, hogy nekik is fontos és örülök, hogy a részesei lettek. Teljesen átérezték, milyen fontos pillanat nekem , ezért is jött oda mindenki és kapaszkodtunk össze, illetve a meccs fontosságával is tisztában voltak. Persze, azzal a három ponttal még nem oldódott meg semmi, nagyon sok dolog van, amit ki kell javítani. Jelenleg olyan helyen állunk a bajnokságban, ami nem méltó a Fehérvárhoz.

Az edzői stáb és a klubvezetés türelemmel volt a csapat irányába?

Igen. Mindenki kereste a történtek okait és átérezte, min megyünk keresztül a pályán. A futballistákon kívül is vállalta mindenki a felelősséget.

A történtek ismeretében milyen helyezéssel lennének elégedettek a bajnokságban?

Helyezésről azok után már nem is szeretnék beszélni, hogy úgy vágtunk neki a szezonnak, a Ferencváros kihívói leszünk a bajnoki címért. Később ezt úgy módosítottuk, legyen meg a harmadik hely, aztán ott találtuk magunkat a kiesés elől menekülők közt. Annyira ingadozó a formánk az idényben, hogy kár lenne bármit mondani, nem vagyunk abban a helyzetben és olyan formában, hogy ígérgessünk, hitegessünk. Jelenleg az egyetlen cél, hogy a hátralevő nyolc meccsen mindent beleadjunk és tisztességesen fejezzük be a szezont.

Hétéves kemény munka gyümölcse érett be Gyirmótón (Fotó: MOL Fehérvár)

A szezont, amely kedves emlékkel is gazdagította, 113 találatával a Fehérvár gólrekordere lett.

Ez óriási dolog számomra, elértem a legfontosabb egyéni célomat, melyért hét éven át nagyon keményen dolgoztam. Ennek birtokában nyugodt szívvel, akár holnap is abba tudnám hagyni a focit. Már nem futok karrier után, arra kell csak figyeljek, hogy a vége ugyanolyan szép legyen, mint volt az eleje. Ha pedig az eddigi öt mellé tudnék szerezni még egy gólkirályi címet (Nikolics háromszor volt NB I-es gólkirály, plusz egyszer a lengyel élvonalban, egyszer pedig az MLS-ben zárt az élen – szerk.), nagyon boldog lennék.

Hogyan fogadta a család a meccs után? A gyermekek csüngtek apukájuk nyakán?

Nagyon boldogok voltak és látszott rajtuk, hogy büszkék rám. Nagyon átérezték, mit jelent ez nekem. Mikor otthon a klubtól kapott ajándékfilmet néztük, a kislányom még el is sírta magát, de persze nevettünk is nagyokat, hogy nézett ki apa húszévesen. A feleségem pedig pontosan tudja, mennyi munkát fektettem ebbe, hiszen végigkísérte ezt a hét évet, együtt jöttünk Fehérvárra, így ez valahol a közös rekordunk.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nikolic Nemanja (@niko_nemanja) által megosztott bejegyzés

Családi támogatás nélkül éppoly elképzelhetetlen lenne egy sikeres pályafutás, mint remek edzők nélkül. Van köztük olyan, akire mentorként tekint?

Kifejezett mentor nincs, de Dárdai Pali bácsi nagyon fontos láncszem a karrieremben. Ő akkor volt az edzőm, mikor Magyarországra jöttem és Barcson fociztam. Igazi úriember volt, aki mindenben segített és akkor is támogatott, ha nem úgy ment a játék, ahogy kellett volna. Ha azonban valakit meg kéne neveznem, talán Joan Carrillót mondanám. A legnagyobb hatással ő volt rám. Fiatalabb koromban még a jó meccseim után is bármikor tudott öt-hat hibát mondani, amitől abban a pillanatban ideges voltam, de ma már nagyon hálás vagyok érte. A kritikái rengeteget fejlesztettek nemcsak a játékomon, de a mentalitásomon is.

Akadt olyan is, akivel nem ettek egy tányérból?

Szerencsére minden edzőmmel nagyon jól kijöttem, szívesen emlékszem vissza rájuk. A legtöbbjükkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Büszke vagyok, hogy mindegyiküknél vagy gólkirály lettem, vagy második. Megháláltam a bizalmukat, ami nekem nagyon fontos, mert mikor odakerülsz egy klubhoz, az edző sorsa tulajdonképpen a te kezedben is van. Megbízik benned, de ha nem hozod a szintet, elvesztheti a munkáját. Nekem mindig szívügyem volt, hogy azok, akik engem kértek egy csapatba, ne csalódjanak bennem. Előfordult persze, hogy összevesztem valakivel, más véleményen voltunk, de pontosan tudták, mikor bementem az irodájukba, azért tettem, mert valami miatt nem voltam boldog, fejlődni szerettem volna és sikereket elérni.

A Legia Warszawánál a Ferencváros jelenlegi mesterével, Sztanyiszlav Csercseszovval is dolgozott. Valóban olyan kemény edző, mint tartják róla?

Tény, tud ordibálni és kemény lenni – a Legiában is megtapasztaltuk –, de alapvetően nagyon aranyos és jó humorú ember, akinek kifejezetten jó poénjai vannak. Rutinos edző és amellett, hogy érti a szakmát, kiváló pszichológus is, jól méri fel, kinek mire van szüksége.

Nikolics az első varsói szezonjában tarolt: a Legia csapatával bajnok és kupagyőztes lett, ráadásul 28 bajnoki góljával gólkirály, 6 találatával pedig a Lengyel kupa mesterlövésze lett (Fotó: EPA)

Kihívást jelentett a magyar bajnokság után külföldre szerződni?

Érdekes, de annyira nem. A fehérvári öt évem alatt szerzett tapasztalataimnak köszönhetően tudtam megállni a helyem és sikeres lenni légiósként. Fehérváron lettem profi játékos, innen lettem válogatott, itt játszottam először európai kupában, az Európa Liga selejtezőjében, majd a főtáblán. Emellett megtanultam kezelni a jó dolgokat és a nehézségeket.

Ezek szerint Fehérváron sem vezetett kikövezett út a sikerhez?

De nem ám. Az első fél évemben – 2010 februárjában jöttem Kaposvárról – hatodik számú csatár voltam. Aztán a sérülések és eltiltások révén, na meg a sok melónak köszönhetően felküzdöttem magam a harmadik helyre. André Alves stabil kezdő volt, a másik csatárposztért pedig ádáz csata folyt. Végül kiharcoltam magamnak a helyet mellette és abban a szezonban góklirály lettem, de küzdelmes volt. Arról meg ne is beszéljünk, milyen fájó emlék az utolsó fordulóban a Győr ellen elbukott bajnoki cím, ami miatt a Debrecen lett az aranyérmes. Ám hiába a gólkirályi cím, a következő idény elején a lelátón találtam magam, és utána is csak a cserepadig jutottam.

Hogy hogy, rossz fát tett a tűzre?

Nem, csak Mezey György arra nevelt, hogy minden napot és mérkőzést megbecsüljek a Fehérvárnál. Két lehetőségem volt: vagy lázongok, hogy miért teszik kispadra a gólkirályt, vagy beállok a sorba és keményen gürcölök. Örülök, hogy olyan fiatalon a második utat választottam, a mai napig ezt teszem. Mindig vannak és lesznek nehéz pillanatok, de ezekben ismerszik meg az igazi karakter. Az a második fehérvári évem rengeteget segített mentálisan, ott bizonyosodott be igazán, nincs olyan dolog, amit ne tudnék megoldani.

Nikolics profizmusára és mentalitására sehol nem lehetett panasz (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

A kemény munkát többször is kiemelte. Ilyenkor mire gondol pontosan?

Amellett, hogy az edzéseken a maximumot igyekszem nyújtani, utána sem áll meg az élet. Általában napi egyszer edz együtt a csapat, de van, hogy két foglalkozást tartanak, és ilyenkor is előfordul, hogy maradok az edzőkomplexumban kondizni. Ha pedig nem ott, akkor az itthoni konditeremben kardiózom, vagy láb- és felsőtest-erősítést végzek. Olyan időszakokban, mint a mostani is, mikor nem játszom rendszeresen, így próbálom szinten tartani magam. Mindig is a munkában hittem és azt vallom, egy profi játékosnak nem elég a pályán kapott terhelés, sokkal többet kell foglalkoznia magával.

Az elmúlt időszakban jóval kevesebbet, többnyire csereként kapott lehetőséget. Mi volt ennek az oka?

Egyszerű: a klub Kenan Kodrónak szavazott bizalmat, és nem is ok nélkül. Fiatalabb, mint én, 28 éves, és az sem mindennapi, hogy a spanyol élvonalból tudjon szerződtetni valakit egy NB I-es klub – az Athletic Bilbaóból jött. Ráadásul nagyon jó ősze is volt, kilenc gólt szerzett. Az én feladatom ebben az esetben az volt, hogy nyomás alatt tartsam és jöjjenek a góljai. Iparkodott is, mert pontosan tudta, ha egy százalék esély van a kezdőbe kerülésre, meg fogom ragadni.

A Gyirmót ellen már újra megkapta a bizalmat, és újra nyert a csapat.

A fociban a lényegi dolgok a pályán dőlnek el: a legutóbbi győzelmünket megelőző hét bajnokiból egyszer se nyertünk, én keveset játszottam és nem kezdtem egyszer se, előbb-utóbb hozzám kellett nyúlni. Úgy voltam vele, ha pályán leszek, kihasználom a lehetőséget, és így is tettem.

A kapitány a “sereg” élén (fotó: MOL Fehérvár)

Igen, ráadásul Kodróval együtt a kezdőben és úgy tűnt, megvan az összhang.

Mióta focizom, sokszor játszottam kétcsatáros rendszerben, és szerintem Kodróval ahogy a pályán kívül, úgy a támadószekcióban is remekül megértjük egymást, ő az egyik legjobb barátom a csapatban. A Fehérvár szerintem olyan klub, amelynek a kétcsatáros játékot is be kell tudni vállalni. De persze nincs pótolhatatlan játékos. Hiába voltam háromszor NB I-es gólkirály és vagyok klubrekorder, nem élek vissza vele, annak kell játszania, aki a legjobb formában van, vagy aki az adott pillanatban a legtöbbet tud segíteni.

Mennyit tud még segíteni, hogy érzi, mennyi van önben?

Jó kérdés. Az biztos, rengeteg van a lábaimban, egy kezemen meg tudnám számolni, eddigi 14 éves pályafutásom során hány meccset vagy edzést hagytam ki sérülés miatt. Ennek ellenére még nem érzem, hogy ne bírnám a tempót. Ez azért is lehet, mert figyelek a testemre, ami mindig jelzi, ha baj van. Persze 34 évesen nem mondhatom, hogy még tíz évig szeretnék pályán lenni, de hiszem, ha megfelelően edzem, táplálkozom és pihenek, nyújthatok a karrieremen. Próbálok minden gyepen töltött percet kiélvezni, aztán meglátjuk. Az biztos, én fogom meghozni a döntést, hogy itt a vége, nem szeretném megvárni, hogy a lelátóról kifütyüljenek.

Nyáron lejár a szerződése a Fehérvárral. Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

Nem titok, azért jöttem haza, hogy a Fehérvárnál fejezzem be a pályafutásomat. De ha az élet úgy hozza, hogy nem hosszabbítunk, biztos nem vonulok vissza.

Akár egy külföldi kaland is benne lehet?

Ez még odébb van. Ha úgy alakul, erről is fogok beszélni. A családom azonban a legfontosabb láncszem az életemben, bárhol játszottam külföldön, mindig együtt voltunk, s erre nagyon büszke vagyok. Tény, eljött az az idő, hogy három gyereket, egy tíz-, egy hét- és egy háromévest nagyon nehezen tudsz mozdítani. Bármilyen döntést hozok, az ő érdekük lesz az első.

Marco Rossi tudja, bármikor számíthatna Nikolicsra, de a csatár már inkább átadja helyét a fiataloknak (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A válogatottsággal járó terhelést bírná még?

Mikor visszajöttem az NB I-be, Marco Rossi visszahívott az együttesbe – korábban azért mondtam le a szereplést, mert az MLS-ben játszva nem bírtam a sok utazással járó terhelést –, beszéltünk és pontosan elmondta, milyen szerepet szán nekem. Nagyon boldog és büszke voltam, hogy megadta a lehetőséget, hogy még egy Európa-bajnokságon szerepeljek. Megfizethetetlen, életre szóló élmény volt. Próbáltam a hasznára lenni a csapatnak és megcsinálni, amit a kapitány kér tőlem – egyáltalán nem derogál akár csak egyetlen percre is beállni a Wembleyben, hogy levédekezzek egy szögletet –, de jelenleg azért sincs miről beszélni, mert nem vagyok kezdő a klubomban, ilyen játékosnak pedig nincs helye a nemzeti tizenegyben.

Marco Rossi tudja, bármelyik pillanatban számíthatna rám, de ennek a magyar válogatottnak már nem Nikolics Nemanjára van szüksége. Nem azért, mert nem érzem magamban az erőt, hanem azért, mert eljön a fiatalok ideje és Marco Rossi a jövőt építi.

Adós még magának bármivel?

Majdnem mindent megéltem: szerepeltem két Eb-n, Európa Ligában és Bajnokok Ligájában – utóbbiért hagytam el a Fehérvárt, hogy az megadasson –, gólt is szereztem mindkettőben. Voltam bajnok itthon, illetve a Legia Warszawával a lengyel élvonalban, ezzel a csapattal kupát is nyertünk. Amerikában All Star-meccsen játszhattam a Real Madrid ellen, de világbajnokságon nem jártam, ez az egy kimaradt. Azért is sajnálom, mert nem látok rá esélyt, hogy bekövetkezzen, de hiányérzetem nem lesz, mert különleges karrierre vágytam és úgy érzem, sikerült befutnom. Nagyon hálás vagyok Magyarországnak, hogy megadta a lehetőséget az álmaim megvalósítására, melyekért keményen meg is dolgoztam.

Borítókép: MTI

További tartalmak