Tizenhét évvel ezelőtt, egészen pontosan 2007. decemberében úgy tűnt, hogy megszűnik a profi futball Székesfehérváron. A Fehérvár, amely 1985-ben UEFA-kupa döntőt játszott a Real Madriddal – idegenben nyert is 1–0-ra –, akkor már túl volt néhány névváltozáson (akkor még senki sem gondolta, hogy lesz még része hasonlóban a klubnak), egy kiesésen (1999) és egy azonnali visszajutáson és tisztes középcsapatként, a kilencedik helyen zárta az őszt. Ugyanakkor ez egy igencsak problémás időszak volt a klubnál, hiszen nem volt pénz. A tulajdonosi összetétel szinte kibogozhatatlan volt, hiszen a cég 80 százalékát papíron birtokló Szauerwein Tivadar üzletrész szerzését vitatták a kisebbségi befektetők, a játékosok, a szállítók és az állam felé felhalmozott tartozást százmilliós nagyságrendekben számolták, vagyis kikövezett volt az út a megszűnés irányába. Akkor a Magyar Labdarúgó Szövetség sem hagyta szó nélkül az eseményeket – ne feledjük, hogy akkor már egy éve NB II-es volt a Ferencváros, amelyet a gazdasági polémiák miatt helyeztek át a második vonalba – és megvonta a piros-kék klub NB I-es licencét. Példátlan eset, hogy egy klub a szezon közben veszítse el a rajtengedélyét.
Szóval úgy nézett ki, hogy a XX. század második felének legnagyobb nemzetközi sikerét elérő egyesület története befejeződik. Ekkor azonban a semmiből – futball kapcsolatokat tekintve valóban onnan – megjelent a színen Garancsi István és 2007. decemberének közepén megmentette a klubot. Rendezte a tartozásokat, megegyezett a játékosokkal, kinevezete vezetőedzőnek Disztl Lászlót és nem utolsó sorban visszaszerezte a licencet, vagyis a piros-kék gárda megmenekült.
A felsoroltak rögzítése fontos volt, hiszen kétségtelen tény, hogy Garancsi István megmentette a klubot, ezzel örökre részese lett a fehérvári labdarúgás történelmének. Az sem kérdés, hogy a vezetésével a piros-kékek történetük legsikeresebb periódusát élték meg, hiszen a gárda három bajnoki cím mellett hét ezüstöt és két bronzot szerzett, vagyis 17 év alatt 12 dobogós helyezést hozott össze. Kétszer bejutott az Európa-liga csoportkörébe is, vagyis ha a nagy egészet nézzük, akkor az úgynevezett Garancsi-korszak a székesfehérvári labdarúgás legszebb időszaka.
Érdemes ugyanakkor egy kicsit a dolgok mélyére nézni és nem elvitatva a sikereket megvizsgálni, hogy miért emlegetik ismét az együttest a kiesésre esélyesek egyikének.
Nyilván csak érzelmi kérdés, de 2007-ben FC Fehérvár néven szerepelt, majd 2023-ra, a Videoton FC, a Mol Vidi és a Mol Fehérvár érintésével eljutott oda, hogy immár Fehérvár FC-nek hívják, vagyis majdnem úgy, ahogy tizenhét évvel ezelőtt. A Videoton név visszavétele elsősorban a hagyományok megőrzése és a szurkolók felé gyakorolt gesztus volt. „Garancsi István a sportvállalkozás gazdasági erejének megszilárdítása után döntött úgy – a drukkerek óhajával összhangban –, hogy kezdeményezi a Videoton név újrafelvételét” – írta akkor a Nemzeti Sport. Csak aztán jött a nagy szponzor és a klub vezetése meglépte azt, amitől minden drukkert frászt kap: átengedte a nevet a támogatónak és így lett a klub előbb Mol Vidi, majd Mol Fehérvár. Ez azért megmutatta, hogy a Sóstói-stadion környékén ki szabja az irányt – ami érthető is, hiszen az olajipari vállalat egészen elképesztő összeget költött a csapatra. Érthető, de nem megemészthető – mondták erre a szurkolók, aki továbbra is „Vidi” néven emlegették a csapatukat. Az együttműködés egészen 2023-ig volt olajozott, amikor hirtelen bejelentette a cég, hogy kiszáll a támogatók közül, így aztán a klub nevében sem volt többé helye.
Az együttműködés éveiben kellett is a pénz, hiszen sokat kellett költeni például végkielégítésekre. 2008 tavasza óta összesen tizenhét edző ült a kispadon, jelentős részük a szerződése lejárta előtt távozott. Ami az egészben a legérdekesebb az az, hogy a klub bajnoki címei után két alkalommal edzőt váltott. Mezey György 2011-ben, Joan Carillo pedig 2015-ben arannyal a zsebben távozhatott Székesfehérvárról. Különösen előbbi esetében volt érdekes a döntés, hiszen ő főszereplő volt a fehérvári labdarúgás újjáépítésében és a vezetőedzői kinevezése vészmegoldás volt: azért lett szakmai igazgatóból szakvezető, mert a Vidi nem tudott megegyezni, az amúgy szinte mindenhol megbukó Lothar Matthäus-szal. Ehhez képest az együttes május 11-én története során először bajnok lett, majd négy nappal később bejelentették, hogy Paulo Sousa veszi át a csapat irányítását. Mint utóbb kiderült, Mezey Györggyel a bajnoki címet bebiztosító győzelmet megelőzően közölte a klubtulajdonos, hogy nem hosszabbít vele szerződést. Az már más kérdés, hogy a portugál szakember 2013-ban, szezon közben kérte a megállapodása felbontását.
A spanyol Carrillo sem maradhatott a siker után, őt a francia Bernard Casoni váltotta, aki összesen kilenc meccsen irányított a címvédőt, ebből csak öt volt bajnoki meccs, a 10. helyen, egy győzelemmel és négy vereséggel adta át a csapatot Horváth Ferencnek, aki végük a második helyre vezette a csapatot, ám azt a kinevezésekor megmondták neki, hogy a bajnokság végén mennie kell. A francia tréner leváltása után beugróként Pető Tamás irányított és akkor tette az emlékezetes nyilatkozatát, amely szerint a csapata bebizonyította, hogy „középszerű, szar játékosokkal is tudunk minőségi, jó játékot nyújtani”.
Az egyetlen szakember, aki „megúszta” a bajoki címet, az Marko Nikolics volt. Olyan jól sikerült neki az arany túlélése, hogy a 2018-as siker után egészen 2019 novemberéig maradhatott a kispadon, de aztán egy Puskás Akadémia elleni vereség után neki is megköszönték és a helyére érkezett Joan Carrillo, aki úgy tűnik nem haragtartó típus, de mondjuk bajnoki címet sem nyert a gárdával, mert hiába lett második vele az együttes, ez kevés volt, újra mehetett…
Az utóbbi években, amikor szó sem volt bajnoki címről, akkor Márton Gábor, Huszti Szabolcs és Szabics Imre is lehetőséget kapott Székesfehérváron, vagyis a magyar edzők is bizonyíthattak volna. Nem tették…
A klubnál sportigazgatóból sem szenvedtek hiányt. Burcsa Győző volt az első ezen a poszton, majd őt követte Kovács Zoltán, Sallói István és Juhász Roland. Bár akadtak sikerek, végül mindegyiküknek távoznia kellett a piros-kékektől. Mindannyian (több)tucatnyi játékost igazoltak, egy részük a tucatlégiósok táborát erősítette, jelentős részük nem töltötte ki a szerződését…
A székesfehérvári klíma 2023-ban változott meg véglegesen, amikor a Mol zrt. bejelentette, hogy megszünteti a csapat támogatását. Garancsi István ugyanúgy érezheti magát azóta, mint 2007-ben, hiszen egyedül neki kell biztosítania a klub működéséhez szükséges forrásokat. Erre találtak is Fehérváron egy módszert: nyáron, a Transfermarkt adatai szerint, 2,34 millió eurós nyereséggel zárták az átigazolási szezont. Visszatérve a tulajdonos pénztárcájára, a szurkoló könnyen mondja, hogy van neki miből finanszírozni a klubot, hiszen az ország egyik leggazdagabb emberéről beszélünk, ám Garancsinak nem a Fehérvár az egyetlen üzleti érdekeltsége, a klubnál nagyobb vállalkozásokat is visz. Közben pedig nemcsak a pályán kell küzdenie, hanem olykor a várossal is, hiszen amikor tavaly tavasszal a csapat közel volt a kieséshez – két ponton múlt a csúfság –, akkor a labdarúgásért aggódó polgármester, Cser-Palkovics András is többször nyilvánosan kritizálta a klubot és nemcsak az eredményei, hanem a működése miatt is. Erre kétségkívül adhatott volna választ a fehérvári tulajdonos, ám ő nem szokott nyilatkozni, így nem tudni igazán, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.
A kerettel kapcsolatban is érdekes változások álltak be az elmúlt években. Amikor Garancsi István az első teljes szezonját kezdte, akkor a Transfermarkt szerint 5,68 millió euró értékű volt a csapat. Ezt követően öt éven át folyamatosan emelkedett ez az összeg, majd némi visszaesés után 2015-től ismét emelkedett a csapat értéke, a 2021/22-es bajnokságban volt a legmagasabb, de akkor ez csak a 4. helyet jelentette az élvonalban (26,23 millió euró). Ennél sokkal olcsóbb fehérvári csapatok hozták össze a bajnoki aranyakat, a mai keret értéke pedig csaknem az egyharmadára esett vissza a csúcshoz képest (10,85 millió).
A piros-kékek keretének átlagéletkora 24,4 év. Nincs ennél fiatalabb csapat most az NB I-ben és az ilyen együttesek sajátja a formaingadozás. Az együttesnek kilenc légiósa van, ami nem kiugró adat, csak négynek van kevesebb az élvonalban. Vagyis látható, hogy változtatott a klub: magyar fiatalokra építi a jelent és a jövőt. A helyzet különlegessége az, hogy vélhetően a váltás mögött nem szakmai okok állnak, hanem a gazdasági körülmények vezettek ide, hiszen a Mol távozásával nyilván alacsonyabb lett a költségvetés. Persze ebből még jól is kijöhet a csapat és a klub, de ehhez idő kell, ráadásul az megjósolhatatlan, hogy mennyi.
A Fehérvár FC helyzete gazdaságilag természetesen nyomaiban sem emlékeztet a 2007-es sötét napokra, de az biztos, hogy az elmúlt bő másfél évtized leggyengébb keretével dolgozik Pető Tamás. Ugyanakkor, ha hosszútávon bizalmat kapna, akkor ebből a keretből akár szép eredményeket is ki lehetne hozni, hiszen nagy tehetségek szerepelnek az együttesben. Kovács Patrik, Babos Bence, Dala Martin vagy éppen az edző fia Pető Milán kiemelkedő futballista lehet, de mindannyiuknak időre van még szüksége. Hogy ebből mennyi van Fehérváron az nagy kérdés. Az utóbbi időszakban még a sikerek idején sem arról volt híres a klub, hogy türelmes tudott lenni.