Hogyan értékeli a Vasas őszi teljesítményét?

Nehezen indult számunkra a bajnokság, voltak nehéz időszakok és hullámvölgyek az ősszel, amelyben nyilvánvalóan szerepet játszott a versenyszezon közbeni edzőváltás és az ezzel járó sok változás. De az idény második felére stabilabb lett a védekezésünk, kompaktabbá, szervezettebbé vált a csapatjátékunk, többek között ennek köszönhető az öt mérkőzésen át tartó győzelmi sorozat, amellyel újra lőtávolba kerültünk a feljutás szempontjából. Nekem sportigazgatóként az volt talán a legfontosabb visszacsatolás az ősz kapcsán, hogy megfelelő mélységű és minőségű a keretünk, mert a vezetőedzők akkor is tudtak kikhez nyúlni, amikor több esetben egyszerre 6-7 meghatározó játékosunk hiányzott sérülés, vagy betegség miatt. Ez kulcstényező egy hosszú NB II-es bajnokságban, különösen egy feljutásra törekvő csapat esetében és emögött rengeteg munkánk van a háttérben. A bajnokság őszi szakaszában 26 labdarúgó, köztük több saját nevelésű és fiatal játékos lépett pályára a Vasas első csapatában.

Mi állt Gera Zoltán távozása mögött?

Egyrészt soha nem szoktam „visszanyúlni” olyan munkatársak esetében, akikkel véget ért a közös munka, másrészt, a futballban és vezetőként is a jelenre és az előttünk álló feladatokra fókuszálok. A múlttal nem érdemes sokat foglalkozni, mert az nem visz minket előre a céljaink elérésében. De hogy ne kerüljem ki a kérdést: természetesen nem a Tatabánya elleni vereség miatt hoztuk ezt a döntést, hanem egy folyamat eredménye volt. Zoli remek ember és ígéretes, jó szakember, aki megkapta a bizalmat a Vasas klubvezetésétől – még azok után is, hogy az előző szezon végén nem sikerült közösen kiharcolnunk a feljutást. Vele csináltuk végig a felkészülést, de több szempontból is úgy éreztük, hogy új impulzusokra, más karakterű edzőre van szüksége a csapatnak. Az előző szezonban talán túl sokáig vártunk a váltással, nem akartunk ugyanebbe a hibába esni, azt viszont hangsúlyoznom kell, hogy a mindenkori vezetőedző kinevezése és leváltása sem egyszemélyes, hanem klubszintű döntés.

Igaz, hogy tárgyaltak Szabó Istvánnal, hogy ő legyen a vezetőedző, de a Kecskemét egy játékost is kért, akit nem akartak elengedni?

Gera Zoltán távozása után két mérkőzésre ideiglenesen az NB III-as alakulatunk vezetőedzőjét, László Andrást bíztuk meg az első csapat irányításával és az így nyert idő alatt számba vettük azokat a magyar szakembereket, akiket szakmailag és emberileg egyaránt alkalmasnak véltünk a folytatásra. Szabó István is ebbe a körbe tartozott, ezért mind vele, mind pedig a kecskeméti tulajdonossal megbeszélést folytattam, de neki hosszú távú, élő szerződése volt a Kecskeméttel, nekünk pedig sem játékosokra, sem szakemberekre vonatkozóan nincs külön keretünk a költségvetésben kivásárlásra. Csak akkor tudunk kivásárolni, ha előtte eladásokból megteremtjük hozzá a bevételt, vagy ha a tulajdonosi kör úgy dönt, hogy befizetéssel előteremti a nem tervezett extra költség fedezetét, azonban erről ebben az esetben szó sem volt. Valóban, a megbeszélések során felmerült egy játékosunk neve is, aki iránt a Kecskemét érdeklődött. Tudom, hogy a sajtóban és a szurkolók körében egy edzőváltás mindig kiemelt beszédtéma, ami teljesen érthető, ahogy talán az is, hogy klubvezetőként csak a hivatalos és a már biztos dolgokról nyilatkozom.

Mi szólt Pintér Attila kinevezése mellett?

Pintér Attila az egyik legeredményesebb, legtapasztaltabb magyar edző, aki szakmailag és taktikailag is rendkívül felkészült. Fanatikus, maximalista ember, emellett igen erős karakter, ami úgy éreztük, hogy jót fog tenni az öltözőnek. Rosszul kezdtük a bajnokságot, pontokat veszítettünk, egyre nőtt a nyomás rajtunk, nem volt időnk kísérletezni. Attilával korábban is tartottuk egymással a kapcsolatot, időnként beszéltünk a futballról, folyamatosan nyomon követte a mérkőzéseinket, ismeri a keretet. Amióta pedig nyáron a fia is csatlakozott hozzánk, napi szinten képben volt a nálunk folyó munkával – emellett szabadon szerződtethető volt. A döntést megelőzően több jelölttel is egyeztettem, átfogó elemzést készítettem a tulajdonosi körnek az edzőjelöltek szakmai elképzeléseit illetően, az általuk képviselt futballfilozófiáról, játékstílusról, játékrendszerekről, egyéni karakterjegyekről és természetesen az anyagi feltételekről, végül ezek alapján hoztunk döntést. Mindig a klub érdekeit nézzük, nem edzői érákban gondolkozunk, hanem a Vasashoz méltó futballfilozófiához igyekszünk kiválasztani a megfelelő szakembert. Bár jelenleg a másodosztályban szerepelünk, nem szeretnénk átvenni az osztályban többnyire jellemző célfutballt, hanem inkább a labdakihozatalon és labdabirtokláson alapuló, labdavesztés után azonnal visszatámadó, kombinatív, kulturált, emellett persze eredményes játékra törekszünk – még ha ezt nem is mindig sikerült megvalósítani.

Pintér Attila (Fotó: Vasas FC/Facebook)

Nem ingott meg a bizalom, amikor sorozatban többször is vereséget szenvedtek az új edzővel?

Attila érkezésével hirtelen sok volt a játékosokra zúduló új információ-áradat, idő kellett hozzá, hogy a csapat ezt befogadja és éles helyzetben alkalmazni tudja. Igaz ugyan, hogy három vereséggel kezdte regnálását, de az edző megítélésekor nemcsak a mérkőzést, hanem a hétközben elvégzett munkát is nézem és látszott, hogy az rendben van. Az első három vereséggel záruló bajnokin is megvoltak a gólhelyzetek, ám ezek egyéni hibákból kimaradtak. Az edző leginkább azért felelős, hogy működjön a csapat játéka, szervezettek legyünk, eljussunk a helyzetekig. Fel sem merült tehát, hogy kapkodjunk, biztosítottuk őt a bizalmunkról és aztán elkezdtek jönni az eredmények is.

Mekkora erősítés kell ahhoz, hogy a Vasas feljutó helyen végezzen az NB II-ben?

A futball nem az a játék, ahol az egyik oldalon bedobjuk az invesztíciót, a másik oldalon pedig biztosan kijön az eredmény… Nincs olyan erősítés, ami garantálná a feljutást. A bajnokság kezdete előtt mellettünk esélyesnek kikiáltott csapatok közül a Kisvárda szinte a tavalyi, NB I-es csapatával indult, több külföldivel a keretében, lemondva a magyarszabályért kapott MLSZ támogatásról, mégis voltak nehézségei a szezon során és a Honvéd kerete sem arra predesztinált, hogy kieső helyen teleljen. Egy keretet mindig lehet erősíteni, de ahogy erre már utaltam, nincs lehetőségünk játékosvásárlásra a télen, hacsak nem értékesítünk valakit a jelenlegi keretből, úgyhogy komoly változásra nem kell számítani. Mindazonáltal úgy alakítottuk ki a keretet az elmúlt években, hogy az játéktudásban alkalmas legyen a feljutás kivívására, így elsősorban a meglévő értékeink megtartására koncentrálunk. Tudatosan tervezzük a jövőt, ennek jegyében írt alá most ősszel 2028-ig szóló szerződés-hosszabbítást Urblík József, ahogy korábban Tóth Milán is ugyanilyen távlatban köteleződött el hozzánk. Mindenki láthatja a mérkőzéseken, hogy mennyit számít a kulcsemberek játéka, ezért is különösen fontos, hogy ők is hosszú távon látnak fantáziát a közös munkában. A feljutás a rövid távú célunk, de emellett építeni szeretnénk a fiatalokat is és olyan csapattal feljutni, amivel hosszú távon az élvonalban is sikeresek lehetünk. Ezért megemlíteném, hogy a közelmúltban újabb hat akadémistánkkal kötöttünk profi szerződést. Minden egymásra épül, hiszen számukra az akadémiai korosztályok után az NB III-as együttesünk egy remek lépcsőfok a karrierjükben. Ősszel számos fiatal akadémista kapott lehetőséget ott, és kiválóan szerepelt a tartalékcsapat a felnőttbajnokságban. Az NB III-ból pedig a következő fejlődési szint az első csapat – több fiatal esetében is láthattuk, hogy megvan az átjárás. Fokozatosan lehet a fiatalokat beépíteni, összességében viszont, ha ez a klubszintű, lépcsőzetes koncepció hatékonyan működik, az teheti hosszú távon erőssé és sikeressé a Vasast.

A fiatalok nagy lehetőséget kapnak (Fotó: Vasas FC)

Tavasszal az első két fordulóban Kisvárdára és Kazincbarcikára látogatnak. Ezeken a meccseken eldől-e a feljutás?

Egyértelmű, hogy a közvetlen riválisok elleni találkozók extra fontosságúak, különösen, hogy idegenben kell megvívnunk ezeket. De ősszel is láttuk, hogy milyen kiszámíthatatlan a bajnokság, szinte minden fordulóban voltak vaskos meglepetések, így alapvetően nem gondolnám, hogy már ezeken a meccseken eldől a feljutás. Az viszont biztos, hogy ezeken az idegenbeli rangadókon sokat számíthat majd a szurkolóink támogatása. Nem sok csapatnak van olyan tábora az NB II-ben, mint a Vasasnak, fantasztikus volt például az a hangulat, amellyel az utolsó előtti fordulóban, a Szeged elleni hazai mérkőzésen és az utolsó őszi fordulóban Kispesten biztatták a csapatot. Nagyon számítunk rájuk tavasszal is!

Ahogy kivehető volt, ilyen téren is voltak viharosabb időszakok az ősz folyamán, milyen most a kapcsolat a Vasas-szurkolókkal?

Teljesen érthető, hogy velünk együtt a szurkolóink sem élték meg jól, amikor gyengébb eredményeink születtek. Mi akkor is azt kértük, hogy tartsanak ki mellettünk, és látható volt, hogy amikor elindult a jó sorozatunk, akkor egyre többen jöttek újra a meccsekre. A közelmúltban egy nagyon jó hangulatú szurkolói focitornán tudtunk együtt lenni és közösen lezárni az évet, az ünnepek kapcsán pedig a szurkolói csoportokkal közösen ajándékoztuk meg a Vasasos családokat. Ennek a közösségépítésnek egyébként ugyanúgy része az is, amikor stadiontúrákat szervezünk, amelyeken a drukkerek mellett az akadémista gyerekek is részt vesznek, de az is nagy élmény volt, amikor a felnőtt csapat játékosai együtt edzettek ősszel a Vasas Kubala Akadémia különböző korosztályaival. A Vasas egy családias klub, próbáljuk ennek szellemében megvalósítani és továbbvinni ezeket a kezdeményezéseket.

Vasas FC/Facebook

Kit, kiket tart a legnagyobb riválisnak a feljutásért folytatott harcban?

Elsősorban nekünk nem az ellenfelekre, sokkal inkább saját magunkra kell koncentrálnunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne készülnénk fel maximálisan az adott riválisból, de ha a játékosaink közül mindenki a tudása legjavát nyújtja a pályán és csapatként is egységesek leszünk, akkor képviselünk olyan minőséget, hogy inkább a vetélytársaknak kell alkalmazkodniuk hozzánk, nem pedig fordítva. Sűrű egyébként az élmezőny, nagyjából már körvonalazódnak az erőviszonyok, így vélhetően az első négy helyen álló csapat közül kerül majd ki a két feljutó – mindent megteszünk, hogy az egyik ilyen pozíció a miénk legyen a szezon végén.

Az elmúlt 11 évben csak hatszor jutott fel olyan csapat az NB II-ből, amelyik télen nem állt az első két hely valamelyikén. Nem aggasztó ez a statisztika?

Ha papíron dőlnének el a mérkőzések, vagy a statisztikák alapján, akkor le sem kéne játszani őket – éppen a mostani pontvadászat cáfolja meg ezt leginkább, hiszen kis túlzással az idei Merkantil Bank Ligában bárki legyőzhet bárkit, rengeteg a körbeverés. Különösebb jelenőséget így nem tulajdonítok ennek az adatnak, már csak azért sem, mert a saját kezünkben van a sorsunk – ez a legfontosabb.