Gyorsan változtak a dolgok Tőzsér Dániel körül. A futballista 2020-ban befejezte a pályafutását, de ez nem szép emlék a számára, hiszen utolsó meccsén a csapata nem tudta legyőzni a Paksot, így a DVSC kiesett az NB I-ből. Néhány nappal később, a korábbi játékos kapott egy irodát a Nagyerdei Stadionban és immár szakmai igazgatóként dolgozott a klubért. Két év után távozott a posztról és azóta kerüli a nyilvánosságot.

„Csak a futball világából tűntem el. Tudatos volt ez a háttérbe vonulás, de nagyon élvezem az életemet így. Aki profi szinten focizott, annak mindig nagy szerelme marad ez a sport. Nem vagyok kivétel én sem, de teljes életet élek a labdarúgás nélkül is. Nincs bennem hiányérzet, nem járok meccsre, tévében néha azért nézek mérkőzést.”

Tőzsér életében két meghatározó esemény is történt június 27-én. Ezen a napon lépett pályára utoljára és napra pontosan két évvel később mondtak fel neki, akkor már sportigazgatóként.

„Érdekes egybeesés, erről nem is tudtam. A másodikat nem feltétlenül élem meg negatívnak, a visszavonulás után azért fújtam egy nagyot, de előre eltervezett időpont volt. Az utolsó évemben már sok bajnokit kellett kihagynom sérülés miatt, az edzésekre is nehéz volt felkészülni.”

„A Debrecen akkor nagyon nehéz helyzetben volt, gond volt a klubnál, kiesés lett a vége, próbáltam mindent megtenni, de sajnos nem tudtunk az élvonalban maradni.”

Tőzsér Dániel, a DVSC akkori csapatkapitánya pályafutása utolsó mérkőzését követően. A Debreceni VSC – Paksi FC összecsapás 1-1-es döntetlenre végződött, így a debreceni csapat kiesett az OTP Bank Ligából 2020. június 27-én. (MTI/Czeglédi Zsolt)

A Debrecen az kétezres évek elejének sikercsapata volt, a kiesése óriási meglepetés volt.

„Az a DVSC, amely sorozatban nyert a címeket összehasonlíthatatlan azzal az együttessel, amelyben én játszottam. Korábban Debrecenben voltak a legnagyobb fizetések, minden jó NB I-es magyar játékos ott akart szerepelni. Amikor én futballoztam ott, akkor anyagilag már a hátsó régióban volt a klub. Nagyon megszorították a nadrágszíjat, de mindenki megkapta a fizetését. Érezhető volt, hogy nem tudjuk felvenni a versenyt a nagy klubokkal, inkább költséghatékony működés volt előtérben.”

A kiesés és az utolsó meccs után öt nappal Tőzsér Dániel már szakmai igazgatója volt, az akkor már NB II-es klubnak.

„Ki sem pihentem magam…” – emlékezett vissza Tőzsér. „Debrecenben nőttem fel, ott élek, kicsit becsületbeli ügynek is éreztem, hogy elvállaljam ezt a feladatot. Nem is volt kérdés belevágjak. Vannak erről mendemondák, amelyeken én is mosolygok, de ez nem eltervezett dolog volt. Olyat is hallottam, hogy szándékosan ejtettük ki a klubot, hogy jöhessen a tulajdonosváltás. Ezek légből kapott dolgok, semmit sem terveztünk el előre. Az utolsó meccs után egy-két nappal kerestek meg és vágtunk bele. Furcsa helyzet volt. A feladat az volt, hogy jussunk vissza az élvonalba és nekem a korábbi játékostársaimmal kellett tárgyalni, olyan is volt, akit el kellett küldeni. Büszkén gondolok vissza arra az időszakra, mert három hét alatt olyan keretet szedtünk össze, amellyel azonnal vissza tudtunk jutni. Látjuk más csapatok példáján, hogy ez azért nem egyszerű feladat.”

Szakmai igazgatóként több nehéz döntést is meg kellett hoznia. Az első talán az volt, amikor Kondás Elemér helyére Huszti Szabolcsot nevezte ki vezetőedzőnek. Emiatt később sok támadást kapott, még akkor is, ha a volt játékostársa irányításával jött össze a feljutás.

„Nem volt egyszerű az biztos, hiszen vezettük a bajnokságot, de lejtmenetbe került a csapat a hajrá kezdete előtt. Mindenki tudja a tutit, a felelősség és a döntés viszont az enyém volt. Kondás Elemér egy nehéz időszakban jól dolgozott, de valahogy nem volt jó a viszony a szurkolókkal. Lépni kellett a végső cél érdekében.”

„Nem akartunk belekerülni a szokásos edzőkeringőbe, hanem egy fiatal feltörekvő szakemberrel sikert elérni.”

„Sokszor megkapjuk Szabolccsal, hogy mi jó barátok vagyunk. A kapcsolatunk annyi volt, hogy együtt játszottunk a Fradiban két évet és ha összefutottunk, akkor jól elbeszélgetünk. Erős túlzás, hogy az egyik legjobb barátom lett volna. Kedvelem, tisztelem, becsülöm és jó edzőnek tartom. Így utólag lehet azon gondolkodni, hogy ez túl korai volt neki, vagy túl nagy lépés, vagy a keret nem állt készen, vagy pedagógiailag kellett volna fejlődni. A kitűzött célt elérte.”

Tőzsér Dániel ezzel kapcsolatban elmondta még, hogy nem volt egészéges az a közeg, amelyben Huszti dolgozott, de mindent megtett a sikerekért a fiatal szakember. Az egykori szakmai igazgató összességében sikeresnek ítélte az időszakot. Ennek a két évnek az egyik csúcspontja azonban nem egy meccs volt, hanem az a nap, amikor Dzsudzsák Balázs ismét a Debrecen játékosa lett.

„Elég rögös út volt. Nehéz helyzetben volt, nem tudtunk megegyezni az elején, aztán végül sikerült, mert belátta, hogy neki ez a legjobb döntés. Nagy szenzáció volt, mindenki örült neki.”

A válogatottsági rekorder megszerzésével kapcsolatban Tőzsér elárulta, hogy ekkor sem ő volt a legnépszerűbb, hiszen őt Debrecenben mindig is a „fradista gyerekként” tartották számon.

„Debrecenben és a Ferencvárosban is futballoztam. Furcsállom, hogy így látják a szurkolók, de elfogadom a véleményüket. Én már 1995-ben, a BL-szereplés idején szerettem meg a Fradit. Aztán Szarvasról elköltöztünk Debrecenbe, amikor nagyon jó volt a csapat, nagyon szerettem a klubot, a közeget, a várost és a stadiont is. Aztán elmentem külföldre, mert nem tudtunk megegyezni az akkori tulajdonossal. Ezzel kapcsolatban is eszembe jut egy városi legenda: akkor azt terjesztették, hogy nagyobb fizetést kértem, mint a klub legendája Sándor Tamás. Ebből egy szó sem igaz, csak az, hogy ő volt a legenda. Szerettem volna a havi 20-30 ezer forint helyett. Szerettem volna egy profi szerződést, amiben az benne van, hogy ha külföldről jó ajánlatot kap értem a klub, ami nekem is megfelel, akkor engedjenek el. Addig el sem jutottunk, hogy a pénzről beszéljünk. Kaptam egy kis büntetést és kilenc hónapig voltam az utánpótlásba.”

Tőzsér Dániel 31-szeres magyar válogatott labdarúgó. (MTI/Szigetváry Zsolt)

Tőzsér Dániel a magyar labdarúgás újkori történetének egy nehéz szakaszában volt futballista. Sokan pechesnek tartják a generációjukat, hiszen nehéz anyagi körülmények között, romos stadionokban szerepeltek.

„Viszonyítás kérdése. A mostanihoz képest nem voltunk túl szerencsések, de Lipcsei Péter és Sándor Tamás időszakához képest azért nem panaszkodhatunk. Mehettünk külföldre, nem volt már szabályozva, hogy hány légiós lehet egy csapatban. Embere válogatja azt is, hogy kinek van helye most a fociban. A visszavonulás után mindig nagy kérdőjelek jönnek, de erre fel kell készülni, hiszen az nem jó, ha az ember egyik nap még profi, aztán meg semmi… Nincs elfoglaltság, nincs bevétel. Én tudatosan készültem erre az időszakra.”

A volt futballista elmondta, hogy pályafutása során befektette a fizetése egy részét, most egy generál kivitelező céget vezet, amely ingatlanokkal foglalkozik: „Játékosként romos állapotú lakásokat vettem, felújítottam és eladtam, ma már nagyobb társasházak, irodák, állattartó telepek kivitelezésével foglalkozunk.”

Tőzsér Dániel beszélt az interjúban a légiós éveiről is, amelynek az első állomása a török Galatasaray volt: „ahogy megbeszéltük, az első csapattal edzettem, a másodikban játszottam, élveztem Fatih Terim edzőlegenda bizalmát, de aztán a szezon végén jött Gheorghe Hagi, aki nem tartott rám igényt.”

Isztambulból a Ferencvároshoz vezetett az útja – a DVSC nem is kereste akkor – és Gera Zoltánt kellett pótolnia az Üllői úton.

„Nagyon szerettem a Fradiban játszani. Jó közösség volt, hirtelen berobbantam oda, fiatal voltam. Az első év az még rendben volt, de aztán jöttek az anyagi gondok és ez rányomta a bélyegét a csapat teljesítményére is. Sokszor volt, hogy hosszú beszélgetések után mentünk ki, mert nem teljesítette felénk a vezetőség az ígéretét. Az idősebbeknek ez nehezebb volt, mert mi fiatalok élveztük azt is, hogy ott lehetünk.”

Ebben az időszakban a Ferencváros bejutott az UEFA-kupa (az Európa-liga elődje) csoportkörébe, ahol többek közt a holland Feyenoorddal is találkozott. A rotterdamiak kapuját Babos Gábor védte, így neki rúgta Tőzsér Dániel élet egyik legnagyobb gólját: „Tudom, hogy sokan azonosítanak azzal a találattal, ami valóban különleges volt és látom, hogy még most is sokszor előkerült, főleg az évfordulókon, akkor szoktam megállapítani, hogy öregszenek ezek a gólok.”

Ha már szabadrúgás, akkor Bukarest. A 2014-es román–magyar Európa-bajnoki selejtező hajrájában szabadrúgást kapott a válogatott, a labda mögé Tőzsér Dániel és Dzsudzsák Balázs állt. Utóbbi óriási gólt szerzett.

„Eszembe jutott már, hogy mi lett volna, ha én lövöm. A gólnál nincs jobb megoldás, csak az én nevem állt volna mellette. Akkor Watfordban játszottam és sok gólt szereztem ilyen helyzetből. Akkor Balázs volt már a csapatkapitány, ő kezdett is a meccsen is, úgy voltam vele, hogy ha akarja, akkor rúgja. Oda akarta csavarni, ahol a kapus állt. Beszélgettünk, és ha ez tanácsnak tekinthető, akkor megfogadta a javaslatomat és azért rúgta úgy el ahogy, mert a kapus rosszul állította fel a sorfalat.”

Tőzsér a Ferencváros kizárásakor, de nem amiatt szerződött más klubba. Kereste őt akkor a spanyol Deportivo La Coruna, de végül a görög AEK Athént választotta, azt jobb lépcsőfoknak tekintette. Ezzel kapcsolatban elárulta, hogy ekkor már Filipovics Vladan volt a menedzsere: „inkább a barátomnak tartom és nagy hatása volt a pályafutásomra, nagyra tartom őt, hálás vagyok neki, szép karriert hoztunk össze közösen.”

A legnagyobb sikereit ugyanakkor a belga Genk játékosként érte el. Belgiumban mindent megnyert és szerepelt a Bajnokok Ligájában is. Sőt ebben az időszakban világsztárokkal alakított ki szoros, a mai napig élő kapcsolatot.

„Mondhatjuk, hogy ez az időszak a pályafutásom csúcsa. Külön büszke vagyok arra, hogy a klub első Szuperkupa-győzelmét az én gólommal értük el. Megismerkedtem Thibaut Courtois-val, Kevin de Bruyne-vel is, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Két zseniális játékos, a posztjukon a világ legjobbjaik közé tartoznak.”

Négy év után váltott, mert nem tudott a klubbal megegyezni a folytatásról. Anyagi kérdésekben nem tudtak megállapodni, így a jobb ajánlatot adó Genoa lett a következő állómás. Adta magát a kérdés, hogy fontos volt-e a pénz a pályafutása során: „Aki azt mondja, hogy nem az nem mond igazat. Az volt, igen.”

Tőzsér Dániel elárulta, hogy később jól érezte magát Angliában, de a szigetországi évek között megfordult Parmában is.

„Igazából nem. Nemhogy egy percet sem játszottam a csapatban, de a városban sem voltam… A Genoa eladott nekik, aztán a Parma kölcsönadott a Watfordnak és minden online ment. Sajnos a fizetésem jelentős részét az olaszoknak kellett volna fizetniük, de közben csődbementek.”

A légiósévek mellett Tőzsér a válogatottban is szerepelt, ám a 2016-os Európa-bajnokságra már nem vitte el az akkori szövetségi kapitány Bernd Storck.

„Nem életem legkönnyebb időszaka volt. A második kislányom születése pont egy válogatott edzőtáborra esett. A családom Londonban volt és jeleztem, hogy szeretnék ott lenni. A gyermek születés nekem kétszer adatott meg az életemben, minden másnál fontosabb ez. Megkérdezte a kapitány, hogy akkor is, ha a meccsnapon történik, mondtam, hogy igen, akkor is. Repülőgépet is intéztem magamnak, mentem ahogy lehetett, de lekéstem a szülést. A meccsre már visszaértem, játszottam egy félidőt, majd soha többet nem hívott a kapitány. Nem volt kellemes dolog, mert hosszú idő után jutott ki a válogatott az Európa-bajnokságra. Elég rendszeresen játszottam a selejtezőkben, bíztam benne, hogy mehetek a tornára, fájó pont, hogy nem lehettem ott. Csak azt bántam meg, hogy nem értem oda a lányom születésére.”

Az egykori játékos elmondta, most nem hiányzik neki a futball: „nem görcsölök azon, hogy nagyon szeretnék visszatérni a labdarúgásba. Érdekes szembesülni azzal, hogy szabad hétvégék vannak, lehet menni a családdal nyaralni. Ma már focizni sem járok, de megszerettem a thaibokszot. A sportolót sosem űzöm ki magamból.”