A 42-szeres válogatott futballista a pályafutása elején komoly leckét kapott, hiszen 2001-ben, Tornyi Barnabás a Honvéd akkori vezetőedzője, kettős igazolással elküldte az NB II-es Marcaliba futballozni, így alig 19 évesen belecsöppent egy számára ismeretlen közegbe.

„Nem az volt, hogy átmentem a szomszéd stadionba… Többórás út volt, reggel mentem, a meccs után utaztam vissza, de utólag azt mondom, hogy nagyon jó döntés volt, mert ott minden hétvégén játszottam, jól teljesítettem és aztán egyre több lehetőséget kaptam a Honvédban. Nem edzettem a társakkal, nem ismertem őket Marcaliban, de egyből bedobtak a csapatba és bizonyítani kellett, szerencsére nekem sikerült. A Honvédnál akkor anyagi gondok voltak, de azt nagyon szerettem, hogy Marcaliban a győzelem után azonnal fizettek. Volt egy eset, hogy Détári Lajos volt az edzőnk Kispesten. Játszottam Győrben nyolcvan percet, rúgtam két gólt, de jeleztem, hogy szeretnék menni Marcaliba. Nem értette az okát, de mondtam, hogy mennék, mert pénzt kellene keresni.”

A Marcaliban töltött időszak nagyban befolyásolta Torghelle Sándor karakterét. Nem feltétlenül fogadták nagy örömmel a csapattársak, hiszen miatta kiszorult a kezdőből helyi játékos, de jó játékkal és gólokkal kezelte a problémákat a csatár.

Az egykori támadó elárulta azt is, hogy a mentalitását formálta ugyan ez a kitérő, de a jellemét örökölte is.

„A szüleim is akaratosak voltak, nem is lehetettem más ember. A céljaim megpróbálom mindig elérni. Nem akarok kellemetlenséget generálni másoknak, de a pálya egy olyan hely, ahol a szabályokat nem mindig betartva próbálkoztam. Nem adom fel akkor sem, ha nem sikerül, addig megyek, ameddig össze nem jön. Ha energiát teszel valamibe, akkor össze kell jönnie.”

Torghelle Sándor kisnövésű gyerek volt, ahogy ő fogalmazott: „Hörcsögként mentem előre, csak profitáltam abból, hogy kicsi voltam. Mindig én akartam lenni a legjobb, de soha nem sikerült, mert volt egy gyorsabb, erősebb, de azokat a játékosokat hosszútávon legyőztem.”

A kispestiek egykori kedvence szerint a tehetség önmagában kevés. Akarat és kitartás is kell a sikerhez és azt is elismerte, hogy a szerencsének is nagy szerepe lehet egy pályafutásban.

„Mindennek úgy álltam neki, hogy én vagyok a legjobb, de legbelül tudtam, hogy vannak nálam kiemelkedőbbek. Ha a pályán például ezt elhitettem magamról, hogy nincs nálam jobb, akkor az ellenfelemet is el tudtam bizonytalanítani.”

Torghelle Sándor olykor kőkemény védőkkel találkozott, akár meg is ijedhetett volna tőlük.

„Soha nem fordult elő ilyen. Mindegy ki volt az ellenfél én mindig megpróbáltam legyőzni, de persze nem mindig sikerült. Amikor például Pepével találkoztam, akkor volt problémám. Angliában is kemény védőkkel szembesültem. Találkoztam jobb ellenféllel, de sosem hátráltam meg.”

A volt válogatott játékos egy szóval tudta összefoglalni, hogy mi volt akkor, amikor egy Pepe karakterű védővel találkozott: „Balhé!”

A pályán mindig történt Torghelle Sándor körül valami. Korábban azt nyilatkozta, hogy ha véletlenül nincs körülötte tűz, akkor csinál.

„Szeretem, ha van pezsgés. Próbáltam belevinni az ellenfelet a harcba, küzdelembe, a balhéba, mert tudtam, hogy abban jó vagyok és valószínűleg le tudom majd győzni. Dragóner Attilával vagy Szűcs Lajossal nem volt olyan találkozónk, hogy ne lett volna lökdösődés vagy sárga lap.”

A fiatal Torghelle Sándort sokan akkor ismerték meg, amikor 2004 tavaszán, már az MTK játékosaként összetűzésbe keveredett a Ferencváros legendájával Lipcsei Péterrel az Örökrangadón. Az akkori beszámolók szerint a csatár végig heccelte a zöld-fehérek játékosát, aki a vitát lezárva leköpte a riválisát.

„Nem voltam annyira kedves. Ha velem tette volna ezt egy húszéves srác, akkor én is felkaptam volna a vizet. Akkor azt gondoltam, hogy meg kell csinálni, nem vagyok rá büszke. Utána még a Fradi-szurkolók is megkerestek és az éjszakában egyszer-egyszer meg is találtak. Korábban nyilatkoztam, hogy senkitől sem tartok. Persze én a pályára gondoltam, ők azonban magukra vették és fel is kérdeztek.”

Az ügy végül gyorsan lezárult, hiszen néhány nappal később Lipcseinek és Torghellének is jelentkeznie kellett a válogatott összetartásán. Az esemény a balhézó felek kézfogásával kezdődött: „Ez a sajtónak szólt.”

Aztán persze a brazilok elleni találkozó került fókuszba és a találkozón a csatár megszerezte első gólját a nemzeti csapatban.

„Japán ellen játszottunk előtte és azon a meccsen nem kaptam lehetőséget. Lothar Matthäus, szövetségi kapitány azt mondta, hogy majd a brazilok ellen kezdő leszek. Nem lettem… Nagyon ideges voltam. Az edzésen még a kezdőben voltam – mondjuk ezt nem látta senki, mert miután a brazilok lementek a pályáról kiürült a stadion. Aztán csereként pályára léphettem és a gólomhoz kellett a szerencse, flipper-szerűen pattogott a labda, de a gólt nem kell megmagyarázni.”

A volt játékos elmondta azt is, hogy ettől a góltól nem szállt el, de akadt olyan időszak, amikor úgy érezte, hogy már nincs feljebb.

„Huszonegy évesen kimentem a Premier League-be egy jó szerződéssel, megvettem az első komoly autómat, akkor azt mondtam, hogy megvagyok, de még sehol sem voltam. Korábban volt a Honvédban is autóm, amiről azt gondoltam, hogy megkaptam és a klub fizeti majd, de később azt vettem észre, hogy az egész az én pénztárcámat terheli.”

Az angol szerződéshez kellett a németek elleni meccs, amelyen Torghelle Sándor két góljával 2–0-ra nyert a csapat, vagyis ez volt a második világbajnok ellen szerzett gól.

„Ma már elmondhatom, hogy én is meglepődtem ezen. Úgy kaparták össze a csapatot. Rósa Dénes az esküvője után csatlakozott hozzánk, de volt aki a strandról jött, a nagy játékosok nem voltak ott velünk. Fiatal csapat volt, senki sem fogadott ránk. Lothar azt mondta a meccs előtt, hogy mindegy mi van, hozzuk ki magunkból a maximumot. Ez lett belőle.”

Az emlékezetes meccsen – amelyet az 1954-es NSZK–Magyarország világbajnoki-döntő 50. évfordulójára rendeztek – ott volt az Aranycsapat két tagja, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula is.

„Jenő bácsi aranyos volt utána. A közös vacsorán odajött hozzám, gratulált, de azt is mondta, hogy volt még egy helyzetem, amit be kellett volna még rúgni.”

A németországi meccs alapjaiban változtatta meg Torghelle életét, hiszen ezt követően szerződtette az angol élvonalbeli Crystal Palace.

„Lehet, hogy ez nagy lépés volt, talán jobb lett volna lassabban, de nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha más útra lépek. Amikor ott van előtted egy eléggé zsíros szerződés, plusz tudod azt, hogy a Manchester Uniteddel, az Arsenallal és a Liverpoollal tudsz játszani, akkor nem sok játékos választott volna más utat.”

Ez volt az a pont, amikor Torghelle Sándor saját bevallása szerint is „elhitte magát”.

„Minden nap újságírók kerestek, hívtak rádióba tévébe, rengeteg ember akart velem foglalkozni. Az MTK el akart adni, mert pénzt akart csinálni belőlem. Akkor azt gondoltam, hogy a bab is hús. Aztán aláírtam a szerződést, kimentem és kaptam a pofonokat. Ezekből sokat tanultam. Ha nem állsz fel egy pofon után, akkor veszítesz, én meg nem akartam alulmaradni. Angliában nem játszottam, utolsó játékosként kezeltek, ezt nehéz feldolgozni. Ezekben a helyzetekben mindig magamra támaszkodtam. Meghallgattam a családom és az ügynököm véleményét is, de én hoztam meg a döntéseket. Ha mindig kihúz valaki a csávából, akkor nem tudtam volna előrefele menni.”

A beszélgetésből kiderült, hogy az egykori támadó a társasjátékban, a dartsban, de még a padelben sem szeret veszíteni, éppen ezért volt nehéz számára az angliai időszak, amely nem volt egy sikertörténet, pedig mindent megtett, hogy másként legyen.

„Szoktam is mondani fiatal játékosoknak, hogy ha úgy érzik, hogy mindent beleadtak, akkor még nem tettek semmit, mert akkor kell még tíz lapáttal rátenni.”

Anglia után Görögországba szerződött és ott új dolgokkal kellett szembesülnie, más volt a mentalitás, ráadásul a PAOK játékosként fizetést sem kapott.

„Negatív kritika volt bőséggel, de nem a szurkolóktól. Voltak problémáim külföldiként, de amikor felmentem a pályára, akkor mindent megtettem és a szurkolók látták rajtam az akaratot, így ők elfogadtak és kedveltek. Itt mindenre azt mondták, hogy majd holnap. A fizetésre is. Mondjuk az holnap sem volt, csak három évvel később kaptam meg.”

Torghelle Sándor 2005-ben Argentína ellen – a harmadik világbajnok – is gólt szerzett a válogatottban. A találkozón mutatkozott be a vendégeknél Lionel Messi, akit nem sokkal a beállása után ki is állított a bíró.

„Nekem inkább a gólom miatt emlékezetes. Nemzeti mezben eredményesnek lenni mindig csodás érzés, azzal nem foglalkoztunk, hogy mi történt Messivel. Vele amúgy találkoztunk klubmeccsen, akkor is fiatal volt, de lehetett látni, hogy oda kell rá figyelni.”

Torghelle szemei előtt ebben az időszakban lehetett egy eset: Koplárovics Béla, a ZTE játékosként győztes gólt szerzett a Manchester United ellen, ám ez a találat lényegében tönkre is tette a pályafutását.

„Néhány szurkoló a mai napig is azt mondja, hogy a németek elleni duplából élek. Húsz évig azért ez nehéz lett volna. Nem gondoltam, hogy beleragadok ebbe a dologba. Akartam menni tovább, még több gólt szerezni, ez vitt előre.”

A légiósévek során racionális döntést is hozott Torghelle és Németországba igazolt.

„Vallom azt, hogy ha valami túl sok a képességeidnek, akkor vissza kell lépni egyet. A német második liga teteje, az első osztály alja, amit az én játékminőségem lehetővé tesz. Augusburgban jól ment, a válogatottba is visszakerültem. Minden a helyén volt, ez volt az én helyem.”

A folytatásban jöhetett volna Torghelle számára amerikai és kazah szerződés is, de végül a Honvédban folytatta a pályafutását. A visszatérés szép volt, ám a vége…

„Supka Attilánál edzettem és mondta, hogy télig menjek oda játszani és végül az ő hívására mentem oda. Hemingway, az akkori tulajdonos azt sem tudta, hogy ki vagyok. Amikor odamentem, akkor nem kaptam forintot sem, a prémiumot még ott is hagytam. Télen azt mondta a tulajdonos, hogy maradjak, adott egy ajánlatot, amiből meg lehetett volna élni, de jött a Videoton és az ötszörösét fizette. Mindenki nézi a saját pénztárcáját, ráadásul Paulo Sousa hívott, a csapat az Európa-ligáért harcolt – akkor miért ne mennék? A Honvéd mindig a szívem csücske, de mindenki a saját érdekeit nézni.”

Aztán nem sokkal később engedett az elvéből Torghelle és ezt a döntését egy kicsit meg is bánta.

„Volt olyan időszak, amikor az anyagi dolgokat néztem, de akadt olyan is, amikor a szakmai oldalt és a biztonságot figyeltem. Amikor második alkalommal voltam az MTK-nál, akkor a Fehérvár újra el akart vinni. A klub is pénzt kapott volna értem, de aztán közösen úgy döntöttünk, hogy maradok. Rossz döntést hoztam. Ez volt egy olyan helyzet, amikor nem csak az én érdekeimet figyeltem.”

Torghelle Sándor jelenleg a TeamTime Menedzseriroda egyik tulajdonosaként dolgozik és örömmel lenne a fiatal Torghelle menedzsere.

„Azt javasolnám neki, hogy legyen türelmesebb, megfontoltabb. Azt mondom a játékosainknak is mindig, hogy ha tehetséges vagy és dolgozol, akkor ki tudod hozni magadból, amit szeretnél. Nem kell mindig kapkodni, egy karrier húsz év lehet, ahogy szokták mondani este számolják a libákat. A karrier végén lehet megvonni a mérleget. Nekem talán egy valami hiányzik: a válogatottal egy Európa-bajnoki részvétel. Nem voltunk mi rosszabbak, mint a mai válogatott. A lebonyolítás más, hiszen ha mi harmadikként zártunk, akkor negatív megítélése volt a sorozatnak, most meg akár kijutást is érhet. Körülöttünk még sok negatív dolog volt, de még akkor is szívesen jöttem, hiszen az országomért játszhattam. Én ezért kezdtem el a labdarúgást, ez megadatott nekem. Nincs óriási hiányérzet bennem.”