Részlet a Népsport, 1985. július 3-án megjelent, a Pécsi MSC nyári felkészülésének kezdetéről szóló cikkből: „A vezetőedző marad Garami József, ha munkahelyéről elengedik két év fizetés nélküli szabadságra.”

A fiatal szakember, akkor már túl volt hét élvonalbeli mérkőzésen a pécsi kispadon és a három győzelem, a három döntetlen, valamint a mindössze egy vereség azt jelentette, hogy NB I-ben tartotta a Pécset, amely a kinevezése előtti 15 meccséből csak egyet nyert meg, így komoly esélye volt arra, hogy kiessen. Tette mindezt úgy, hogy lényegében másodállásban volt szakvezetője az élvonalbeli klubnak.

A fentebb idézett mondat után egy nappal a sportlap közölte is a hírt: „Megkapta a két év fizetés nélküli szabadságot munkahelyétől, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolától Garami József, a PMSC NB I-es labdarúgóinak vezetőedzője, így semmi akadálya nincs annak, hogy erre az időre Garami szerződést köthessen a klubbal.”

Így kezdődött a magyar NB I-es futball egyik legfényesebb edzői pályafutása, amely során Garami József 797 mérkőzésen ült a kispadon, nyert három bajnoki címet és négy Magyar Kupát is. A szakember nemcsak az Újpesttel, az MTK-val vagy a Ferencvárossal volt sikeres, hanem már a kezdetekkor Pécsen is, hiszen a piros-feketékkel három alkalommal is elérte, hogy nemzetközi kupában indulhasson, s ezek mindegyike emlékezetes volt.

Először 1986-ban irányíthatta a Pécset egy UEFA-kupa (az Európa-liga elődje) párharcban, amely azóta is történelmi. A holland Feyenoordot egyetlen magyar együttes sem tudta legyőzni tétmeccsen – kivéve a PMSC-t, amely 1–0-ra nyert hazai környezetben a rotterdami rivális ellen. (Érdemes megjegyezni, hogy Garami a kiesés ellen küzdő Pécsből 1986 tavaszára bajnoki ezüstérmes gárdát faragott, csak a válogatott játékosok sokaságát felvonultató Bp. Honvédot nem sikerült megelőzni, ám a nemzetközi szereplést így is elérte a csapat, amely története során először végzett dobogón az NB I-ben.)

A holland sztárcsapat ellen úgy nyert szűken Garami József együttese, hogy a pécsi találkozó hajrájában Turi Zsolt büntetőt hibázott. Ettől még persze páratlan a siker, amelyet pusztán az árnyékol be, hogy a visszavágón, bár sokáig hősiesen védekezett a magyar együttes, végül 2–0-ra kikapott.

Ezt megelőzően 1970-ben szerepelt nemzetközi tornán a Pécs, vagyis már a mérkőzés ténye is nagy szó volt, ám Baranyában nem kellett újra ennyit várni az újabb nagy meccsre, hiszen 1990-ben az angol Manchester United volt a PMSC ellenfele. Nyilván nem a pécsiek voltak a párharc esélyesei, de a meccshez ismét történelmi tettre volt szüksége Garami József csapatának: 1990. június 6-án, története során először és eddig utoljára megnyerte a Magyar Kupát a Pécs (a Honvéd ellen 2–0-s sikert aratott az együttes), így találkozhatott az akkor még létező Kupagyőztesek Európakupájában az angol együttessel.

A klub történetének legnagyobb sikere – Garami Józseffel kupagyőztes volt a Pécs (MTI Fotó: Németh Ferenc)

Az ellenfél néhány játékost abban az évben, a világbajnokság negyedik helyén végző válogatottnak is, vagyis nem sok sansza volt a Pécsnek és ez már néhány nappal korábban is kiderült: „Baljós előjelekkel indult a PMSC manchesteri útja. Kezdődött meg Pécsett múlt szombaton, amikor elromlott Garami József mesteredző órája. Van ilyen, mondhatnánk, de a pécsi szakvezető képtelen volt egy kézlegyintéssel túltenni ezen magát, mert az órát azóta viseli, amióta leült a piros-feketék kispadjára. Dr. Tüske Csaba,a csapat technikai vezetője azonnal segítségére sietett és adott neki egy órát a kollekciójából. Garami elfogadta a segítséget, de rövid úton visszaadta az órát, mondván, ez nem az igazi, ő babonából ragaszkodik a régihez.” (Nemzeti Sport, 1990. szeptember 19.).

Nem is csoda, hogy a Manchester United 2–0-ra megnyerte az első meccset, majd a visszavágón is győzött 1–0-ra.

Egy évre rá Garami József ismét dobogóra irányította a Pécset, amely így az UEFA-kupában indulhatott és a német VfB Stuttgarttal találkozott. A továbbjutás az első meccsen eldőlt, hiszen a németek 4–1-re nyertek, ám a mérkőzés sokáig emlékezetes volt, hiszen Mörtel Béla után csaknem 17 évig nem tudott magyar játékos gólt szerezni a Stuttgart stadionjában. A visszavágón ehhez képest bravúros 2–2-t ért el a Pécs, de a találkozó nem is emiatt érdekes igazán. Sokkal fontosabb volt az, amit Garami József a mérkőzés beharangozójában mondott a Nemzeti Sportnak: „Szombaton a Fáy utcai súlyos vereség miatt a padlón voltam, ez az állapot még vasárnap is tartott. Hétfőn azért kedvetlenedtem el, mert a kudarc miatt igencsak megszidtam játékosaimat, pedig nem vagyok híve a goromba hangnemnek.”

Valóban nem lehetett hallani sosem olyat, hogy „goromba hangnemben” beszélt volna a játékosaival, vagy róluk. Garami József a magyar futball meghatározó személyisége, a pécsiek legendája volt, aki csendben, szerényen tett csodát. Még szerencse, hogy engedélyezték neki a fizetés nélküli szabadságot.