Azt mondta Pintér Attila, a Vasast NB II-es bajnoki bronzig vezető szakember, hogy „Vizsgáljuk meg, hogy a magyar labdarúgásban rendben van-e minden és úgy folynak-e a dolgok, ahogyan kell”.

Attól most vonatkoztassunk el, hogy az angyalföldiek mestere a Honvéd elleni 2–2 utáni, vélhetően terhelt idegállapotban mondta a fentieket és a szavaiban tükröződik az is, hogy a Vasas (már megint) az NB II-ben rekedt. Viszont helyezzük vissza a szövegkörnyezetébe a vizsgálatra felszólító mondatot: Pintér arra (is) gondolt, hogy a Vasas nem kapta meg, amit a Kisvárda és a Kazincbarcika igen és mivel az egykori szövetségi kapitány a nyilatkozatában a „bírózást” egy jól elhelyezett „Hanacsekezéssel” egészítette ki, egészen egyértelműen vélt vagy valós játékvezetői tévedésekre gondolt a mester.

Nem először.

A bajnokság során több alkalommal is mondta Pintér Attila, hogy a bírók így, vagy a sporik úgy és emiatt a Vasas kikapott vagy legalábbis nem nyert. Ebben kétségtelenül lehetnek részigazságok, hiszen a magyar második vonalban sem hibátlanok a játékvezetők (sőt!), de azért az is előfordulhat, hogy Angyalföldön máshol kell keresni a hibát.

Egy érdekes adatot érdemes rögzíteni: a Vasas a bajnokság során mindössze két forduló után állt feljutó helyen, az 1. kör után vezette a mezőnyt, a 26. játéknap után pedig a második helyen szerepelt, a további hétvégéken a 3. és a 13. hely között lavírozott. Innen nézve semmi meglepő nincs abban, hogy a Vasas végül – jobb híján – megkapta a legkisebb értékű bronzérmet.

Nézzük az eredményeket és azt, hogy hol hullottak a pontok. A Vasas hat pontot bukott el a tökutolsó Tatabánya ellen. Amennyiben csak egyszer legyőzték volna a „Bányászt”, akkor most örömtüzek égnének a Fáy utcában. Ráadásul a tavaszi találkozón már javában Pintér volt a vezetőedző, ám miközben a kieső Tatabánya egy tizenegyest értékesített, a Vasas csak kapufáig jutott. A bajnokság végén a Mezőkövesd a hatodik helyen zárt és ehhez az is kellett, hogy kétszer is legyőzze a Vasast. A Honvéd, amely ősszel még a kiesés egyik fő esélyese volt, összesen öt pontot vett el az angyalföldi együttestől, hiszen Kispesten nyert, a záró fordulóban pedig döntetlenre végzett az Illovszky-stadionban. Említettek mellett a Vasas kellemetlen pofont kapott a Soroksártól, a Csákvártól és a BVSC-től is – hogy csak a meglepő vereségeket említsük.

A közvetlen riválisok ellen jobban ment, hiszen a Kisvárdától és a Kazincbarcikától sem kapott ki a Vasas, igaz a négy mérkőzésből csak egyet nyert meg, a Várda elleni hazai bajnokit. (Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a későbbi bajnok 3–1-es legyőzésekor még Gera Zoltán volt a piros-kékek vezetőedzője.)

A piros-kékek keretével kapcsolatban szokás mondani, hogy a legerősebb az NB II-ben. Való igaz, a játékosokat beárazó Transfermarkt szerint a Vasas 30 játékoskának összértéke 4,9 millió euró (durván 2 milliárd forint), ezzel a klub megelőzte a Kisvárdát (4,68 millió) és az amúgy kieső Gyirmótot (3,53 millió). Ugyanakkor ezzel az állítással érdemes vitatkozni, hiszen a XIII. kerületi keretben nincs igazán nagy sztár. Alapvetés a labdarúgásban, hogy ha bajnok akar lenni valaki egy alacsonyabb osztályban, akkor olyan együttest kell összeraknia, amely a felsőbb kasztból sem esne ki. Márpedig a Vasas harminc labdarúgója között maximum Tóth Milán és Ulbrik József az, aki egy élvonalbeli középcsapat keretébe beférne. A többiek vagy már túlvannak a pályafutásuk csúcsán – vegyük ide Radó Andrást, Rácz Barnabást, Baráth Botondot vagy éppen Cseke Benjámint és még sorolhatnánk –, vagy még messze vannak tőle. Ha visszanézzük a két legutóbbi átigazolási időszakot, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a Vasas nem szerződtetett olyan játékost, akitől joggal várhatták volna a csodát, vagyis azt, hogy a hátán az NB I-be vigye az együttest. Akkor érkezett a klubhoz Könyves Norbert, aki aztán télen hét meccs és egy gól után visszament Paksra. Rajta kívül Ilynbor Patrick választotta a Vasast az NB I helyett, de ennyi.

Télen pedig nem történt semmi. Ahogy szó esett róla: Könyves vissza Paksra, onnan Zimonyi Dávid Angyalföldre – és kész. Szóval ebben a keretben éppen ennyi volt, ráadásul nem volt a csillagok állása sem olyan, mint mondjuk Kazincbarcikán. Ha már a rivális: érdekes kísérlet lett volna, ha a Vasas játékosai, Erős Gábor irányítása mellett Borsodban készültek volna. Más lett volna a vége? Költői a kérdés…

A Honvéd elleni sorsdöntő meccsen pedig a játék is csapnivaló volt, igazából csak volt meglepő, hogy a kispestiek nem vezettek több góllal az első félidő után. A Vasas semmi veszélyt nem jelentett a kapura 45 percen át, de az is nehezen magyarázható, ami a szünet után történt. Amikor a kispestiek gólt szereztek, akkor szinte azonnal jött a hazai válasz. Döntetlen állásnál olyan volt a Vasas, mint amelyik a saját árnyékától is fél.

A végét tudjuk: újabb idény az NB II-ben. No meg a kezdésnek idézett nyilatkozat arról, hogy a Vasas nem kapta meg ugyanazokat a feltételeket, amelyeket a Kisvárda és a Kazincbarcika. Pedig utóbbinál egészen biztosan jobb lehetőségek közt készülhetett a Vasas, már csak azért is, mert sokkal nagyobb támogató áll a klub mögött, hiszen az OTP vette szárnyai alá az angyalföldi labdarúgást. Azt meg ugye tudjuk, hogy a pénzintézet vezetője az a Csányi Sándor, aki mellékállásban a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Márpedig – minden rosszindulat nélkül – az kevéssé valószínű, hogy az a csapat, amelyiknek ő a támogatója nem kapná meg ugyanazokat a feltételeket a pályán, mint a többi tizenöt.

Lehet, hogy máshol kell keresni a hibát. Azt lenne érdemes felgöngyölíteni, hogy ki rakta össze a keretet és ki nevezte ki Pintér Attilát vezetőedzőnek. Előfordulhat, hogy a nagy hibákat az irodákban követik el, nem csak a pályán.