Kezdődik az átigazolási időszak, vagyis várhatjuk a nagy bejelentéseket. Hangzatos hírekben korábban sem volt hiány, nézzünk hármat, amikor világsztárok hazánkba szerződéséről volt szó – egyik ügyből sem lett semmi.

Oleh Blohin (Dinamo Kijev, szovjet)

Minden idők legeredményesebb szovjet labdarúgója 1975-ben még az Aranylabdát is elnyerte. Játszott két világbajnokságon, összesen 112 alkalommal szerepelt a válogatottban. Ezen kívül még arról híres, hogy ő volt az első szovjet labdarúgó, aki külföldre szerződhetett. Persze nem akkor és nem oda, amiről most ezek a sorok szólnak.

Blohin (balról a második) csak ellenfélként járt Magyarországon
MTI Fotó: Petrovits László

1987. február 17-én dr. Bocsák Miklós, az Állami Ifjúsági- és Sporthivatal szóvivője sajtótájékoztatóját érdekes bejelentéssel tette:

„A Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottsága hozzájárult ahhoz, hogy a 30. évüket betöltött szovjet labdarúgók Magyarországra szerződhessenek. Név szerint egyelőre csak Oleg Blohinról, talán a legismertebb szovjet labdarúgóról esett szó. 1975-ben őt minősítették Európa legjobbjának, elnyerte az Aranylabdát.

Előreláthatólag nyártól, tehát az 1987/88. évi bajnokság kezdetétől Blohin az Újpesti Dózsa játékosa lesz.

Amennyiben valóban létrejön a megállapodás, akkor Blohinnal együtt Magyarországra jön a felesége is, Irina Gyerjugina, aki a ritmikus sportgimnasztikában vállalna edzői tevékenységet.” (Magyar Nemzet, 1987. február 18.)

Akkor helyezzük mai összefüggésbe az ügyet: ez nagyjából olyan átigazolás lett volna, mintha Luka Modric most az NB I-be szerződne.

Blohin esetében azonban a nemzetközi helyzet fokozódott. A játékos még márciusban a Ferencváros elleni mérkőzésre Budapestre érkezett a Dinamo Kijevvel. Kihasználva ezt a Magyar Hírlap március 27-i számában meg is szólaltatta a világsztárt.

„Remélem, az Újpesti Dózsa megpróbálja felhasználni budapesti tartózkodásomat arra, hogy megkeressen, és engem is tájékoztasson szerződtetésem feltételeiről – nyilatkozta Oleh Blohin.

Valami csak lehetett a dologban és ezt erősítette meg Hólya István, az Újpesti Dózsa elnöke is, aki még több olajat tett a tűzre.

„A tárgyalások kezdeti stádiumban vannak – mondta az elnök –, hiszen most beszéltünk először Blohinnal. Jóformán csak az került szóba, hogy volna-e kedve az Újpesti Dózsában futballozni. Blohin igent mondott. (…) …ez volt az első találkozónk. Azt kérte, hogy biztosítsunk számára egy lakást, és az első időszakban egy tolmácsot Érdeklődött afelől is, hogy 14 éves lánya járhat-e Budapesten iskolába.”

Szóval alakult a nagy márciusi szocialista futballforradalom.

Az ügy nagyjából nyugvópontra is jutott, aztán májusban a francia L’Eqiuipe „Blokhine a Ujpest” címmel közölt írást, amely arról szólt, hogy a sztárjátékos a Megyeri úton folytatja. Aztán eljött június és az ügy vége is.

Népsport, június 27.: „Sajnos eldőlt, hogy nem jön hozzánk Blohin. A napokban ugyanis levelet kaptunk a csatártól, amelyben azt írja, hogy családi okok miatt mégsem jön Magyarországra és a Kijevben kívánja majd befejezni pályafutását. Mit tehetünk? Sajnáljuk a döntését, de le kell mondanunk róla. Megpróbálunk itthonról erősíteni” – mondta Hólya István.

Aztán megszólalt az ügyben a játékos is, aki kicsit mást mondott arról, hogy miért nem jött létre az üzlet, mint klubelnök: „Ezt az Újpesti Dózsa vezetőitől kellene megkérdezni.

Ahogy mondani szokás, egy dolog a szó és más a tett. Konkrétan ebben az ügyben semmi kézzelfogható nem történt.

Kész voltam arra, hogy tárgyaljunk a szerződésről. Az Újpest azonban nem tett konkrét ajánlatot.”

Végül mégis a támadó lett az első szovjet, aki külföldre ment: 1988-ban az osztrák Vorvärts Steyr profija lett.

Daniele Massaro (Milan, olasz)

A kilencvenes évek meghatározó olasz csapatában 209 bajnokin lépett pályára, a Milan 1994-es Bajnokok Ligája-győzelmének főszereplője volt (két gól a döntőben a Barcelona ellen), 1982-ben tagja volt az olaszok világbajnokságot nyert keretének, 1994-ben második lett a csapattal az amerikai vébén (a döntőben mondjuk ő is kihagyta a tizenegyest). Szóval nem akárkikről szólnak ezek a sorok.

1994. december 12-én a Nemzeti Sportban aztán váratlan összefüggésben jelent meg a neve és akkor kapaszkodjunk: Tóth Béla, a Pécsi MFC-t támogató csoport vezetője bejelentette, hogy Massaro tavasszal Baranyában szerepel majd kölcsönben. A nyilatkozó elmondta, hogy hét játékost szerződtetnek a télen, hat magyart és egy külföldit, és innen jött a meredek rész. Tóth bejelentette, hogy Massaro (nem valamelyik rokon, hanem Daniele) Pécsre szerződik.

Azt is elmondta, hogy ő bizony jóban van Silvio Berlusconival, a Milan hajdani elnökével – aki mellékállásban olasz miniszterelnök is volt később – és jól megbeszélték, hogy bár nyáron a Parma játékosa lesz Massaro, addig a megerősödő Pécsben jó formában tarják majd. És akkor az interjú vége:

„Esterházy Márton azért utazott ki Bécsbe a Casino Salzburg-Milan mérkőzésre, hogy előszerződést kössön a játékossal. Ez megtörtént, hivatalosan január 12-étől lesz nálunk az olasz.”

Ezzel a hírrel aztán címlapokra került a Pécs. Másnap is, bár ennek persze már nem örültek annyira. Maga Tóth Béla cáfolta magát…

„(…) tőlem sem a Nemzeti Sport, sem a Blikk nem kért nyilatkozatot. A hétfői számban megjelentek nem felelnek meg a valóságnak! Úgy értelmezem a leírtakat, hogy ez is része az ellenem amúgy is folyó hadjáratnak.”

Hogy milyen hadjáratra gondolt, az nem derült ki a sztoriból, ám az igen, hogy Milábóban semmit sem tudnak az egészről. A FourFourTwo magazin magyar kiadásának 2012 áprilisában megjelent számában Esterházy Márton így emlékezett vissza esetre:

„Én szakmai menedzserként dolgoztam akkor a Pécsnél, tőlem függött, ki lesz az edző, kit igazolunk, ilyesmi. Most már be lehet vallani, hogy ennek a hírnek semmi alapja sem volt, valójában médiafogás volt, amiben a Béla nagyon jó volt.

Természetesen nem volt semmilyen előszerződés, ki sem mentem Salzburgba a meccsre. Mindegy, hogy mit írnak rólunk, csak írjanak – ez volt a Béla elve.

Tudvalevő, hogy Magyarországon tíz futballrajongóból öt-hat fradista, ha a Nemzeti Sport nem a Fradit rakja a címlapra, azokon a napokon nagyobb a remittenda. Egyszerűen ki kellett találnunk valamit, hogy a Pécs is kerüljön néha a címlapra, Béla ezt találta ki, és be is jött.”

Akkor ez egy fontos részsiker: Massaro nem jött, de hírverés volt. Az olasz aztán 1995-ben Pécs helyett inkább Japánba szerződött.

Carsten Jancker (német, Mattersburg)

A német klasszis szerződtetésére volt a legnagyobb esély, már csak azért is, mert ő eljött Budapestre, hogy tárgyaljon az Újpest akkori vezetőivel.

2009 augusztusát írtuk, a hír kirobbanásának napján a lila-fehérek éppen döntetlen játszottak a Honvéddal a Bozsik-stadionban. Jancker akkor már túl volt a csúcson, de korábban nyert Bajnokok Ligáját a Bayern Münchennel, volt világbajnoki ezüstérmes a válogatottal, szóval nem akármilyen centerről beszélünk. 2007-ben az osztrák Mattersburg játékosa lett, de felbontották a szerződését, így szabadon igazolható volt.

Jancker (fehérben) egy büntetés áldozata lett Újpesten MTI Fotó: Kertész Gábor

És láss csodát: két nappal később Carsten Jancker megérkezett a Szusza Ferenc Stadionba. A Nemzeti Sport akkori beszámolója szerint a csatár üres kézzel jött, de jelentős mennyiségű papírral távozott, hiszen meg is kapta a szerződéstervezetet, a lapnak pedig rövid interjút is adott, amelyben szót ejtett arról is, hogy a Mattersburgból akart visszavonulni: „Hiba lenne a mostani helyzetet úgy felfogni, hogy két választásom van csupán: vagy befejezem a profi karrieremet, vagy elfogadom az újpestiek ajánlatát. A magyar csapat kedvező feltételekkel szerződtetne, itt vannak a kezemben a papírok. Hazamegyek, és szerdára meghozom a döntésemet.”

Ez aztán a tempó. Csehi István, a lila-fehérek akkori ügyvezetője is optimista volt: „Ajánlatunk talán nem rossz, és az is mellettünk szól, hogy Budapest nincs messze Jancker lakóhelyétől.

Nem akarok semmit sem elkiabálni, csupán reménykedem.

Annyit azonban elárulhatok a megbeszélésekről, hogy a csatárnak nem volt semmi különös vagy teljesíthetetlen kérése.”

A sokat emlegetett szerda aztán eljött, ellenben Jancker nem érkezett újra a Megyeri útra, csak annyit üzent, hogy még gondolkodik és kivár. Négy nappal a hír megjelenését követően már új információ is jött, mégpedig arról, hogy a csatár szóban megegyezett a lila-fehérekkel.

Vagyis nagyon közel volt egy világsztár NB I-es szerződtetése. Ekkor azonban jött egy valóban váratlan fordulat: az UEFA 20 millió forintos büntetést szabott ki az Újpestre, a Steaua elleni nemzetközi kupameccsen történt rendbontás miatt – hogy mást ne mondjunk a szünetben a két tábor kedélyesen dobálta egymást görögtűzzel és füstbombával. Ez a hirtelen jött szankció nagy lyukat ütött az újpesti kasszán és Csehi István bejelentette, hogy „igen hosszú megbeszélés után a tulajdonos úgy döntött, hogy lemond a keret további erősítéséről. Pedig Carsten Janckerre szakmailag nagy szükség lett volna, de mint ember is pozitív benyomást tett ránk.”

A német tank az ügylet végén úgy döntött, hogy befejezi a profi pályafutását.