Az ötöspárbaj
Eredmény:
férfi vízilabda, negyeddöntő:
Magyarország-Olaszország 12-10 (3-2, 1-0, 2-5, 3-2, 3-1) – ötméteresekkel
gólszerzők: Manhercz 5, Zalánki 3, Fekete 1, illetve Di Fulvio, Echenique 3-3, Velotto 2, Presciutti 1
Magyarország:
Vogel Soma – Zalánki Gergő, Angyal Dániel, Jansik Szilárd, Varga Dénes, Manhercz Krisztián, Molnár Erik – cserék: Vámos Márton, Nagy Ádám, Vigvári Vince, Fekete Gergő, Hárai Balázs
„Mind a két csapat megérdemli a gratulációt, mert fantasztikus meccset játszottak. Azt éreztem, jól szálltunk bele a meccsbe, a brutalitás után kicsit megbicsaklott a játékunk, de felálltunk, és akár már a rendes játékidőben is megnyerhettük volna a találkozót. Végül a Somának az extra teljesítménye, illetve a lövőké hozta el a sikert” – értékelt a találkozó után Varga Zsolt szövetségi kapitány.
Kapcsolódó tartalom
„Azt kértem a végén, nincs mese, menni kell, nagy blokkokat kértem és azt, hogy használják az agyukat, ez sikerült, mert fontos, hogy a végén is megfelelő állapotban legyenek a játékosok. Ez sikerült is, megfordítottuk a találkozót fantasztikus csapatteljesítménnyel” – mondta a szakember.
Vogel Soma látta, az olasz lövők félnek tőle.
„Úgy gondolom, hogy meccs közben kihagytak két büntetőt, attól jobb mentális állapotban tudtunk belemenni a büntetőpárbajba. Láttam az olasz lövők szemében, hogy kicsit tartanak is tőlem, tőlünk, mert mi belőttünk kettőt a meccsen. Néztem kik lőnek, pörgettem magamban, mik a szokásaik. Őrületes mérkőzés volt, kiadtunk magunkból mindet ami bennünk volt” – mondta a válogatott kapusa.
„Nem voltunk higgadtak amikor a brutalitást megítélték, zavarba jöttünk, az emberelőnyünk nem működött jól, és az olaszok jobban jöttek ki belőle, a végén átbillentették a mérleget a javukra, de bíztunk magunkban. Ez mutatja a csapat erejét, hogy az utolsó percig küzdünk” – értékelt Vogel.
Zalánki Gergő is kiemelte Vogelt, akinek szerinte már „van egy aurája”.
„Elsősorban a védekezés volt kicsit összeszedettebb a végén, de nehéz most ezt belülről látni, mert szinte végigjátszottam a meccset. Jött pár extra gól, ami ebben a magyar vízilabdában benne van. Aztán pedig jött a Soma-show. Egészen elképesztő, de már biztos vagyok benne, hogy van egy aurája a csávónak, nehéz neki ötöst lőni, szerintem már félnek tőle, ez nagyon nagy előny. A végén az döntött, hogy elfáradtak, én Di Fulviót fogtam, ő már megmozdulni sem tudott szegény. Itt az volt nekik nagy érvágás, hogy egy fiatal játékost elveszítettek az elején.”
Manhercz Krisztián úgy véli, mindig volt valami, ami a helyes irányba billentette a magyar csapatot.
„Elég hektikus volt, a mai vízilabdában nem gondolom, hogy ez brutális lenne. Noha nem láttam a felvételt, mert rossz a szemem, de ha jól tudom, lövő mozdulat ment tovább, tehát nem volt szándékosság benne. És ami a rossz a vízilabdában, hogy amikor van egy brutalitás, teljesen megváltozik a meccs képe. Az olaszok játékát amúgy sem kell bemutatni senkinek sem a sportágban, egy kicsit meg is változott ott a dinamika. Később tudtunk váltani, mindig volt valami, ami kicsit tovább tudta billenteni. Sok kis dolog volt, ami döntetlenig elvitte a mérkőzést.”
Most pedig visszaadott neki valamit az élet a korábbi olimpiai negyeddöntőért.
„Amikor vége lett, egy dolog járt a fejemben, hogy Rióban én voltam az ötödik lövő a negyeddöntőben, de nem került rám sor, most viszont tudtam, hogy el fogunk jutni eddig, ezért jeleztem, hogy én leszek az. Az élet kicsit visszaadta a korábbiakat, és be tudtam lőni ezt az ötöst.”
Janskin Szilárdot nagy lelki sokk érte, de hálás az együttesnek, mert az szerinte megmentette.
„Kaptam most, de ami jobban fáj, az a lelki oldal, mert a végén ott voltam, megnyerhettem volna, de az azért csapatsport, mert összeültünk és megbeszéltük, ha valaki hibázik, azt a társa kijavítja. Soma engem külön megmentett, nem is először, hanem az utóbbi tíz évben sokadszor, nagyon hálás vagyok neki és a csapatnak is, mert a csapat is megmentett. Még nem tudok mosolyogni, mert olyan hullámvasúton vagyok, hogy igazából azt sem tudom, hol vagyok, de fel kell fognunk, hogy olimpiai elődöntőt játszunk.”
Jansik hozzátette, a gárda megmutatta, mekkora szíve van.
„Fel sem vetődött bennem, hogy nem megyek vissza, a bírónak is mondtam, hogy játszom, az orvosunknak is mondtam, hogy a bírónak mondja, jól vagyok. Kicsit szédültem, felszakadt a szemem, de ilyen ez a sport, rengeteg pofon van oda-vissza. Az a lényeg, hogy győztünk, nem adjuk fel, azt beszéltük meg, hogy küzdünk a végsőkig. A csoportkörben nem mindig ment úgy, ahogy szerettük volna, de most megmutattuk, mekkora szívünk van, és nem állunk meg, megyünk tovább.”