A szakember úgy véli, a magyar csapat a vereség ellenére is végigharcolta az amerikaiak elleni bronzmeccset.
„A játék eléggé hullámzott, a horvát meccshez hasonlóan a vége felé a támadások hatékonysága volt gyenge. Ami jól működött, az a hátrányos védekezés, rengeteget kivédekeztünk. A végén, amikor kellett volna belőle még egy, pont akkor kaptuk a gólt. Az ötösökhöz tiszta lelkiismerettel állhattunk oda, mert minden edzésen rengeteget gyakoroltuk. Az elmúlt években sokat nyertünk ötösökkel, ez lehet, valami fordulása a sorsnak – mondta el az M4 Sportnak Varga Zsolt, aki kitért a jövőjére is. – A horvát meccs után egy nehéz lelkiállapotból álltunk fel, ez egy nagyon jó találkozó volt, végigharcolták a fiúk, sajnálom, hogy nem tudunk bronzzal hazamenni. Ez nem a legjobb kimenetele lett egy tervnek. Abban hittem, hogy az a plusz, amit beleteszünk a munkába, itt a végén ki tud jönni, de nem jött ki. Az elnökség dönt a folytatásról, de én úgy vagyok felépítve, ameddig harcolhatok a magyar színekben, harcolok, de ezt az egészet szakmailag értékelni kell.”
Kapcsolódó tartalom
Varga Dénes csalódott, hogy egy elveszített találkozóval, ráadásul egy ötöspárbajban kihagyott kísérlettel zárult a válogatott pályafutása.
„Azt az igazán mély szomorúságot nem érzem, de nagyon jó lett volna bronzzal hazamenni. Az a helyzet, hogy a sport ilyen. Három éve tudom, hogy az olimpia lesz az utolsó válogatott világeseményem, hónapok óta az jár a fejemben, hogy lehet, az utolsó lövésem egy mindent eldöntő ötös lesz. Végül is nem mindent eldöntő volt, de kapufával alapoztam meg a magyar lövők sorát. Nagyon sajnálom, hogy sem a párbajban, sem a rendes játékidőben nem lőttem kapura az ötöst, de alapvetően el sem kellett volna idáig jutnunk. Azt éreztem, az amerikai csapat jobban, szervezettebben játszott, a második félidőben több gólt kellett volna tudni dobni, akkor ez a helyzet nem áll elő.”
Klasszisunk elárulta, annak idején hol nem akart vízilabdázni, hol meg kézilabdára akart váltani.
„Hogy a meccs mennyire fog hiányozni, egyelőre nem tudom, meccs közben meg ez nem volt bennem, hanem az, hogy igenis csináljuk meg, mert egy bronzérem sokkal több, mint egy negyedik hely, az olimpián főleg. Végig ez húzott előre, hogy megcsináljuk. Huszonegy néhány éves korom óta rengetegszer volt bennem az érzés, hogy nem akarom ezt csinálni, hullámzó volt, mennyire akarom, csak rengeteg sikerélményem volt. Ez egy ilyen húzd meg, ereszd meg helyzet volt. És itt meg is ragadom a lehetőséget, megköszönöm a szüleimnek, hogy gyerekkoromban rugdostak és edzésre járattak, annak ellenére is, hogy hol csak simán nem akartam járni, hol a kézilabdára akartam váltani. A feleségemnek és a családomnak az életem második felét szeretném megköszönni. 18 éves korom óta kísér az utamon, fogja a kezemet, nagy valószínűséggel nem mostanáig, hanem 21 éves koromig sem vízilabdáztam volna nélküle. Óriási köszönet, és új élet kezdődik.”
Most már a család lesz a főszerepben.
„A győzelmek, sikerek jó érzéssel és büszkeséggel töltenek e, de az ember jelleme nem attól fejlődik, hanem attól, hogy ezt a pályafutást ilyen helyzettel fejeztem be. Ez nem gond, csalódásból, sérülésből, betegségből is jutott nekem elég, ezekből felálltam. Azt gondolom, ez az egész életemet végig fogja kísérni, amit ezek a kihívások adtak. Nem hiszem, hogy az élet meg tud lepni, ha mégis, állok elébe. Szeretném, ha a családommal rengeteg szép élményt tudnánk generálni az elkövetkezendő harminc-negyven évben.
Jansik Szilárd nem kertelt: valami hiányzott az együttesből az egész tornán.
„Valami miatt nem sikerült átlendülnünk, pedig én azt gondoltam, nyolc hatnál sikerül átlendülni, és végre el tudunk menni kettővel, be tudjuk húzni a meccset, de valami hiányzott ezen az egész olimpián. Elvesztettünk négy mérkőzést, kihagytuk az utolsó hét ötösünket, ezek nem véletlenek, valami nagyon nem állt össze, valami miatt ezt most nem érdemeltük meg. Sok mindent megtettünk medencén kívül, és azon belül is, hogy minden rendben legyen, de valami miatt mégsem sikerült. Eddig az ötöspárbajok felénk billentek, most egyet sem tudtuk belőni. A rendes játékidőben nyerhettünk volna már, a végén hiányzott a blokk, hiányzott sok minden, nem tudom most elmondani, hogy mik ezek. Valami miatt nem volt jó az auránk.”
Jansik egyelőre semmit sem tudott mondani a folytatásról.
„Nehéz lesz most elindulni, azt gondoltam, fel tudunk állni. Szerintem ez az olasz meccs, ami után sokan kikiáltották, hogy nem megérdemelten nyertünk, sajnos elvitt minket fejben. Próbáltunk ezzel nem foglalkozni, de lehet, hogy tudat alatt, vagy mélyen bennünk maradt. Vagy lehet, hogy nem érdemeltük meg. Nem tudok most a folytatásról beszélni, borzasztóan csalódott vagyok még. Csalódottabb, mint Tokióban, mert ott a végén legalább a bronz összejött, most semmi sincs, amiért tudok örülni, maximum azért, hogy itt a családom, a szeretteim. A rengeteg magyar embernek köszönjük, mert iszonyatosan sok buzdító hangot, rengeteg kedves üzenetet kaptunk, sajnos ezt nem tudtuk meghálálni.”
Az egész olimpiát értékelte Petrovics Mátyás és Farkas Márton az 5. negyed című műsorban:
Eredmény:
férfi vízilabda, a 3. helyért:
Egyesült Államok-Magyarország 11-8 (3-2, 1-1, 2-2, 2-3, 3-0) – ötméteresekkel
gólszerzők: Hallock 2, Hooper, Dodd, Cupido, Irving, Bowen, Daube 1-1, illetve Zalánki, Varga Dé. 2-2, Manhercz, Vigvári Vi., Nagy, Angyal 1-1
Magyarország:
Vogel Soma – Zalánki Gergő, Angyal Dániel, Jansik Szilárd, Varga Dénes, Manhercz Krisztián, Molnár Erik – cserék: Vámos Márton, Nagy Ádám, Vigvári Vince, Fekete Gergő, Hárai Balázs