Bőhm Csaba májusban Ankarában nyert világkupát, majd júniusban a csengcsoui világbajnokságon is diadalmaskodni tudott, a párizsi olimpián viszont a 13. helyen zárt.

„Voltak mélységek és magasságok, örömteli és könnyű pontjai, de voltak szomorúbb és nehezebb pillanatai is az évnek. Nyilván a boldogabb részhez tartozik a világkupa- és a vb-siker és az olimpia előtti edzőtáborozások, míg sajnos az olimpia sajnos egy elég negatívan lecsapódott emlékként él bennem, hiszen nem egy ilyen eredményre vágytam. Ám örülök, hogy így alakult, hatalmas újdonságokon és fejlődéseken mentem keresztül az egész évben.”

A 24 éves olimpikon elárulta, furcsa érzések kavarogtak benne a vb-diadal után.

„Sok idő nem volt megélni a világbajnoki győzelmet, hiszen tudtuk, hogy nem ez a szezon vége, pihenni sem mehettem el. Ez az egész rám zúdult, nem voltam még ilyen helyzetben, sosem éreztem még hasonlót. Jó dolog, de közben meg ott van egy kis furcsa rész is, hogyha küzd ez ember valamiért és eléri, akkor a hatalmas beteljesülést és boldogságot várja, ami egész életében elkíséri. Én gondoltam, hogy ez nem így működik, de meg is tapasztaltam, hogy nem lesz valaki tartósan boldog az életében attól, hogy ez megtörtént, vagy mert egyszer olimpiai bajnok lesz mondjuk. Ilyen gondolatokkal vágtam neki a felkészülésnek, de nagyon sok szeretet kaptam a családomtól, a barátaimtól.”

Bőhm a párizsi csalódás után elgondolkodott a befejezésen is.

„Arra jutottam, hogy részt veszek az edzésen. Olimpia után, amikor lemegy egy négyéves ciklus, nekünk, sportolóknak nehéz, mert akár sikeres olimpiával zártuk ezt, akár nem, egy kicsit megállunk az időben, térben, és elgondolkodunk a hogyan továbbon. Nekem is ez volt, ráadásul a sportág nagy változáson megy keresztül. Kikerül a lovaglás, amit én nagyon szerettem, úgyhogy ez a két tényező engem picit visszavetett. Elkezdtem fókuszálni olyan dolgokra, amik az elmúlt négy évben háttérbe szorultak, barátokra, családra, hobbikra és a pihenésre. Persze végül mindig lementem edzeni és arra jöttem rá, hogy ezt igazából szeretem és nem azért csinálom, hogy olimpiai bajnok legyek. Ezt furcsa kimondani, de azért csinálom, mert szeretem és mert kedvem lelem benne. Mint egy tűz, folyamatosan ott van bennem a szeretet, a szenvedély.”

Mint kifejtette, az öttusában tapasztalható változás miatt máshogy kell felkészülni is, emiatt pedig úgy véli, inkább csak márciusra áll majd készen a szezonra, ha pedig nem muszáj, addig nem is indulna el versenyen.

„Nehéz váltás nekünk, mert én sportolok lassan húsz éve, sosem voltak olyan edzéseink, ahol a felső testünket készítettük volna arra, amit ez az akadálypálya igényel. Kemény erősítésbe kezdtünk és remélem, január környékén már sérülésmentesen mehetek fel a pályára. Most preventív jelleggel készülünk, remélem, fel tudok készülni így is a világversenyekre. Ha emiatt nem tudok kijutni Eb-re vagy vb-re, el tudom fogadni, szeretném felépíteni magam, hogy készen legyek a következő olimpiai kvalifikációra. Februárban lesz egy világkupa, na azon biztos nem fogok versenyezni. Attól függ, a szövetség hogy dönt a válogatási elveket illetően. Remélem, nem kényszerülök rá, hogy korábban elkezdjem a versenyzést, mint amúgy szeretném és arra készen állnék. Szerintem márciusban már tudnék versenyezni, de most semmi fixet nem tudok mondani, az állapotomtól függ.