Az orosz együttesnek hét olyan játékosa volt, akik tagjai voltak a négy éve Phjongcshangban aranyérmes gárdának, Alekszej Zsamnov szövetségi kapitány pedig 1992-ben még játékosként volt aranyérmes.
Mivel az észak-amerikai profi liga (NHL) sztárjai a koronavírus-járvány miatt nem szerepelhettek Pekingben, ezért a másodikszámú bajnokságnak, az orosz bázisú KHL-nek volt a csúcsünnepe pekingi torna, az oroszoktól mindenki a KHL-ből érkezett, a finnektől pedig 17-en. Az oroszoktól közel 6200 KHL- és 1700 NHL-, a finnek részéről pedig 2650 NHL- és 3800 KHL-mérkőzés tapasztalata ütközött meg egymással a fináléban.
A kezdeti enyhe finn mezőnyfölény után egy felesleges kiállítás miatt az oroszok emberelőnybe kerültek, amelyet 18 másodperc alatt váltott gólra Mihail Grigorenko. A csatárnak ez volt az első találata a kínai fővárosban. Az északiaknak is voltak helyzeteik, de a legnagyobb ziccerekből sem tudtak betalálni.
A fordulást követően Ville Pokka távoli, váratlan lövését nem látta ez előtte tornyosuló játékosoktól Ivan Fedotov, így a pakk a lábai között csapódott a kapuba. Az egyenlítő találat után mindkét fél jobban összpontosított a védekezésre.
A harmadik harmadból 31 másodperc telt el, amikor Marko Anttila lövésébe Hannes Björninen finoman beleért, és már a finneknél volt az előny. Fokozták az iramot az oroszok, de a sok támadás miatt olykor fellazultak, akkor pedig Fedotovnak kellett bravúrokat bemutatnia. Egyszer a felső kapuvas mentett helyette.
A végén lehozott kapussal sem tudtak egyenlíteni az oroszok, így elmaradt a címvédés.
A finnek ezt megelőzően kétszer voltak ezüst- (1988, 2006) és négyszer bronzérmesek (1994, 1998, 2010, 2014), így fennállásuk legnagyobb sikerét érték el a kínai fővárosban. Az szombaton dőlt el, hogy a szlovákok történetük során először szereztek érmet, miután a bronzcsatában legyőzték a svédeket.
férfiak, döntő:
Finnország – Orosz Olimpiai Bizottság 2–1 (0–1, 1–0, 1–0)
gól: Pokka (24.), Björninen (41.), illetve Grigorenko (8.)
szombaton játszották:
a 3. helyért:
Szlovákia–Svédország 4–0
Jégkorong, férfiak, olimpiai bajnok:
Finnország (Harra Säteri, Juho Olkinuora, Frans Tuohimaa, Niklas Friman, Juuso Hietanen, Valtteri Kemiläinen, Mikko Lehtonen, Petteri Lindbohm, Atte Ohtamaa, Ville Pokka, Sami Vatanen, Miro Aaltonen, Marko Anttila, Hannes Björninen, Valtteri Filppula, Markus Granlund, Teemu Hartikainen, Leo Komarov, Sakari Manninen, Saku Mäenalanen, Joonas Nättinen, Niko Ojamäki, Iiro Pakarinen, Harri Pesonen, Toni Rajala)
2. Orosz Olimpiai Bizottság:
Timur Biljalov, Ivan Fedotov, Alekszandr Szamonov, Artyom Minulin, Nyikita Nyeszterov, Alekszandr Nyikisin, Damir Saripzjanov, Szergej Telegin, Vjacseszlav Vojnov, Jegor Jakovlev, Alekszandr Jelesin, Szergej Andronov, Artyom Anyiszimov, Andrej Csibiszov, Sztanyiszlav Galijev, Mihail Grigorenko, Arszenyij Gricjuk, Nyikita Guszev, Pavel Karnauhov, Artur Kajumov, Kirill Marcsenko, Szergej Plotnyikov, Kirill Semjonov, Vagyim Sipacsjov, Anton Szlepisev, Vlagyimir Tkacsjov, Dmitrij Voronkov
3. Szlovákia:
Branislav Konrad, Patrik Rybar, Matej Tomek, Michal Cajkovsky, Peter Ceresnak, Marek Daloga, Martin Gernat, Mario Grman, Samuel Knazko, Martin Marincin, Simon Nemec, Peter Cehlarik, Marko Dano, Adrian Holesinsky, Marek Hrivik, Libor Hudacek, Tomas Jurco, Milos Kelemen, Michal Kristof, Kristian Pospisil, Pavol Regenda, Milos Roman, Juraj Slafkovsky, Samuel Takac, Peter Zuzin