Vásárcsarnokból a telt házas Arénába - interjú Demeter Györggyel

Noha a 2019–2020-as szezon leginkább amolyan „majdnem”-évként jellemezhető a Fino Kaposvár SE férfi röplabdázói szempontjából – a Magyar Kupában bronzérmet szerzett, az élvonalbeli tabellán pedig ugyancsak a 3. helyen állt az együttes a koronavírus-világjárvány miatt félbeszakadt, majd lezárt idényben –, mégis mérföldkőhöz érkezett a klub: május 11-én ugyanis hivatalossá vált, hogy a somogyiak történetük során először szerepelhetnek a Bajnokok Ligájában.

Demeter György (Forrás: kaposvarmost.hu)
Az előző évek eredményei jelentős szerepet játszottak abban, hogy elfogadták a Kaposvár nevezését az elitligába – a korábbi sikerek egyik fő letéteményese, Demeter György azonban nyolc kispadon töltött év után tavalytól immár nem vezetőedzőként, hanem szakmai igazgatóként segíti a csapatot.

Demjén Balázs készített interjút a 60 éves szakemberrel.

„Bár együttesünk összesen 18 bajnoki címmel büszkélkedhet, így korábban többször is szerepelt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, az utóbbi években a termünk már nem felelt meg a legmagasabb szintű előírásoknak, mivel nagyon alacsony volt. – kezdte a 63 esztendős szakvezető. – Ám 2019-re elkészült a Kaposvár Aréna, ami óriási előnyt jelent számunkra azokkal az egyesületekkel szemben, amelyeknek továbbra is teremgondjaik vannak. A legutóbbi csonka idény végén pedig a többi klubbal közösen tartott megbeszélésen az a döntés született, hogy az elmúlt évek eredményei alapján mi indulhatunk a BL-ben."

Milyen további feltételeknek kellett megfelelni a legrangosabb európai kupasorozatban való részvételhez?

„A legfontosabb talán az, hogy az indulni kívánóknak már a selejtezők során legalább 1000 fő befogadására alkalmas létesítménnyel kell rendelkezniük – az Aréna immár rendelkezésünkre áll. Emellett pedig kötelező biztosítani a televíziós közvetítés lehetőségét – szerencsére ezzel már a korábbiakban sem volt gondunk."

Ami a pályán elért eredményeket illeti: az előző és a jelenlegi évtized közepe között szinte valamennyi hazai sorozat a Kaposvár–Kecskemét rivalizálásról szólt, amelyből többnyire Önök kerültek ki győztesen. Az elmúlt néhány esztendőben azonban sokkal kiegyenlítettebb lett a mezőny – minek köszönhető ez?

„Visszatekintve valóban így jellemezhető ez az időszak – ám ne feledjük, hogy a Dunaferr, illetve a Kazincbarcika már akkor is mindig komoly játékerőt képviselt, azóta pedig a MAFC és a DEAC is jelentősen felzárkózott. Ez mindenképpen hozzájárult a színvonal emelkedéséhez. Korábban – kiváltképp, ha valamelyik csapatnál épp nem állt a vezetőedző rendelkezésére a felnőtt mezőnyben azonnali bevetésre kész utánpótlás-korosztály – sokszor egy-egy szponzor megnyerésén állt vagy bukott az egész idény sorsa. Az utóbbi évek során azonban stabilizálódott a csapatok anyagi helyzete, s most abban reménykedünk, hogy ez a rendkívüli helyzet ellenére sem változik."

Kaposváron adottak a feltételek a hasonló színvonalú folytatáshoz?

„Folyamatosan zajlanak a tárgyalások: főszponzorunk, a Fino kiállt mellettünk; illetve ami számunkra létkérdés, hogy a város is így tegyen, akárcsak az elmúlt évtizedek során. Mindannyiunk közös érdeke, hogy további szurkolók bevonásával megtöltsük az új Arénát!"

Ugyan teljes mérleg nem vonható a félbeszakadt idényből, mégis minden csapat számára értékes tanulságokkal szolgálhatott a 2019–2020-as szezon.

„Az alapszakasz két csoportjában hamar nyilvánvalóvá vált, hogy melyik 3-3 csapat folytathatja majd az Extraligában. Ezt követően azonban már óriási csata zajlott a legjobb 4 közé kerülésért; ráadásul két olyan hazai rangadónk is elmaradt, amit ha megnyerünk, akár a tabella élére is ugorhattunk volna… De a sportban nincs „ha”, és azért így is értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk. Olykor a szerencse is elkerült minket: gondolok itt elsősorban a Kecskemét elleni Magyar Kupa-elődöntőre, ahol a visszavágón csupán aranyjátszmában maradtunk alul. Ezután követően viszont egyre jobb formát mutatott a csapat, mindenképpen reménykedtem a döntőbe jutásban, sőt akár a bajnoki címben is – igaz, a Pénzügyőr idén egyértelműen kiemelkedett a mezőnyből."

Hogyan élték meg a játékosok és a szakmai stáb az idény felfüggesztését, majd berekesztését?

„Reggel még a Kazincbarcika és a mieink is az arénában készültek a két csapat rangadójára – aztán délután, 2 órával a találkozó kezdete előtt jött a bejelentés, amely mindenkit sokkolt… Első körben átálltunk az „online” edzésekre, külön hangsúlyt fektetve a fizikai felkészülésre, most pedig próbáljuk újra összeszedni a csapatot. Épp mostanában érne véget az idény, illetve kezdődnének a válogatott megmérettetései – ha márciustól augusztusig nem tudunk közös, labdás gyakorlásra sort keríteni, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz… Bízom benne, hogy mihamarabb el tudjuk kezdeni az alapozást, így utolérhetjük magunkat. Mindenki várja már a következő szezont, amely a szövetség és a mi várakozásaink szerint szeptember végén vagy október elején, tehát a megszokott időben rajtolhat. Ehhez az is elengedhetetlen lenne, hogy a nemzeti csapat július végén el tudja végezni a megfelelő munkát, illetve augusztusban mérkőzéseket tudjon játszani."

Mennyiben befolyásolhatja a rendkívüli helyzet a kaposvári keret összetételét a jövő idényben?

„Mindenképpen az előző évi együttesre építkezünk, ugyanakkor számolnunk kell azzal, hogy elsősorban a légiósok közül bárki kaphat visszautasíthatatlan ajánlatot külföldről. Őket majd pótolnunk kell, a magyar játékosokra viszont feltétlenül számítok! Folyamatosan kapcsolatban vagyunk mindenkivel, szerencsére egyelőre senki nem jelezte, hogy távozni szeretne."

A mezőny összetételén túl mi az, amiben magasabb szintet képvisel majd a Bajnokok Ligája, mint a többi európai kupasorozat?

„Már a selejtezők során is az egyes országok legjobbjaival fogunk farkasszemet nézni, ami a körülményekben is megmutatkozik. Tavaly a Challenge-kupában még nem számított kirívónak, hogy az ellenfelünk egy vásárcsarnokból átalakított teremben tudott fogadni minket, itt azonban ilyesmi nem fordulhat elő. Mindannyiunk számára nagy kihívás lesz felnőni a közeghez is; a játékot tekintve pedig a rangadókhoz tudnám hasonlítani a sorozat mérkőzéseit. Az első és legfontosabb, hogy a lehető legkevesebb hibával tudjuk hozni az alapjátékunkat. Emellett az esetlegesen adódó gyors támadásokat azonnal be kell fejezni, nem szabad átadni a kezdeményezést az ellenfélnek. Továbbá az erős (akár taktikai, akár felugrós) nyitások kivédekezése is nagy feladat lesz – azon túl persze, hogy minden labdamenetre egyformán kell koncentrálnunk. Nyitásban sokat léptünk előre, a labdabiztonság terén és a támadásbefejezés pontosságában pedig még némileg fejlődnünk kell – de a zömében 23 év alatti fiatalokból álló csapatunk összességében készen áll a feladatra."

Ami Önt illeti: 2019-ben, 8 sikeres esztendőt követően adta át a kispadot Ruben Wolochinnak. Mennyire volt éles a váltás, milyen új tapasztalatokat szerzett az elmúlt hónapokban, immár szakmai igazgatóként?

„Teljesen más a két munkakör, így, hogy most külföldi edzőnk van, sokkal több szervezési ás adminisztratív feladat hárul rám; illetve fontos az utánpótlás összefogása és egységes rendszerének kialakítása, egymásra építése is. Egyébként pedig minél távolabb kerül a pályától az ember, annál jobban izgul: játékosként kiválóan le lehet vezetni a stresszt ott helyben; a kispadon már kicsit nehezebb a helyzet, de onnan még be-be lehet segíteni; a nézőtéren, mintegy kívülállóként szurkolva pedig már kifejezetten nehéz átadni a saját energiáimat, valamint érezni a játékosokét."

Milyen újdonságokat hozott az argentin szakember? Hogyan esett rá a választás, mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket?

„Néhány játékosunk már ismerte Ruben Wolochint Németországból, ahol ő is nagyon hasznos tapasztalatokat szerzett. Bühlben például 8 évig dolgozott – ott és más csapatoknál, Argentínában, Finnországban és Spanyolországban is jellemző volt rá, hogy nem készen álló vagy sztárjátékosokat alkalmazó csapatokat vett át, hanem olyan alacsonyabb költségvetésű együtteseket, ahol elsősorban az utánpótlásra építve neki kellett kitalálnia a győztes játékrendszert. Hasonló várakozásokkal szerződtettük mi is Kaposváron: friss hang és új impulzus reményében a fiatal játékosaink számára. Az én nyolcéves időszakom után erre volt szükség, és meg is valósult a tervünk, a február végi-március eleji teljesítményünk alapján okkal bízhatunk a sikeres folytatásban. A vezetőedzőnkkel már meg is állapodtunk a szerződés-hosszabbításról, most a játékosokon a sor – remélem, egy hónap múlva ennek a folyamatnak is a végére érünk, így véglegessé válik a jövő évi keretünk. A saját szerepemmel összefüggésben annyit elmondhatok: semmiképpen sem szeretnék elszakadni a kaposvári röplabdától, és amíg szükség van rám, szakmai igazgatóként segítem a felnőtt csapatot. Ám a továbbiakban egyre inkább az utánpótlással kapcsolatban lesznek feladataim – néhány évig reményeim szerint még edzőként is."