Jövőre ugyanott: ismét a Bajnokok Ligájában indulhat a Vasas Óbuda női röplabdacsapata

Noha a félbeszakadt élvonalbeli bajnokság tabelláján csupán a 3. helyen állt, a 2019–2020-as idény egyetlen igazán rangos trófeáját mégis a Vasas Óbuda szerezte meg, amely februárban vendégként győzte le a Fatum Nyíregyházát a Magyar Kupa döntőjében. Az idő előtt lezárt szezonban BL-főtáblán szereplő, jövőre ismét az elitligában szerencsét próbáló, 2019-ben bajnoki címet szerzett együttes ügyvezetője, Sarlós Márton szerint a fővárosi piros-kékek közelmúltbeli sikerei jól illeszkednek a magyar női röplabda elmúlt néhány évben látott fejlődési folyamatába; valamint bízik abban, hogy sikerül további nézőket is kicsábítani a lelátóra.


Nehéz döntés előtt állt a Magyar Röplabda Szövetség a nemzetközi kupaindulók kijelöléskor, hiszen végeredmény híján kellett határoznia – kezdte a sportvezető –, ráadásul az európai szervezet (CEV) részéről nem érkezett számára ezzel kapcsolatos iránymutatás – sürgetés és nyomásgyakorlás április közepétől, a mihamarabbi döntés érdekében viszont annál inkább. Pedig rendes körülmények között ekkor még a nemzeti bajnokságok és az európai kupasorozatok küzdelmei is javában zajlanak… Abból a szempontból persze érthető a türelmetlenség, hogy gyors igényfelmérésre van szükség a nevezési szándékok kapcsán, hiszen Európa-szerte igen sok együttes került a koronavírus nyomában kialakult gazdasági válság miatt. Köszönet illeti mind a rivális klubokat, mind pedig az MRSZ-t, hogy a tavalyi és az idei eredményeink alapján támogattak minket az újbóli Bajnokok Ligája-indulásra irányuló törekvéseinkben – valamint mindenekelőtt az anyaegyesületet és Jámbor János többségi tulajdonost, akiknek köszönhetően az anyagi feltételek adottak mindehhez.

- A Vasasra hogyan hatott a rendkívüli helyzet?

- Természetesen az első időszaktól kezdve különösen fontos volt a játékosok egészségének megőrzése, így kezdésképpen egyéni edzésprogramot írtunk ki számukra. Szerencsére az elmúlt években annyira profi mentalitású keret alakult ki nálunk, hogy mindenki azonnal megértette: nem szükséges rosszról van szó, hanem mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy ezt maradéktalanul teljesítse. Hétfőtől pedig szigorú rendszabályok mellett megkezdtük a kiscsoportos edzéseket Kőnig Gábor vezetésével: egy gyakorláson legfeljebb 9 fő vehet részt – ez rendszerint két 7 fős csoportot jelent –; a játékosoknak minden este és reggel meg kell mérniük a testhőmérsékletüket. Amennyiben ez 37,3°C-nál magasabb, azonnal értesíteniük kell bennünket, és a további intézkedésekig nem tréningezhetnek. Az edzések előtt érintés nélküli lázmérővel is megmérjük a röplabdázók testhőmérsékletét, a szájmaszkot is csak akkor vehetik el, ha a kapott eredmény megfelelő. Emellett a távolságtartásra is figyelünk: amint a közösségi médiában megosztott fotókon is látható, az egyéni gyakorláshoz használt matracokat is igyekszünk 2-2,5 méteres távolságra elhelyezni egymástól, amelyeket másodedzőnkkel minden foglalkozás végén fertőtlenítünk. Kizárni persze így sem lehet a fertőzésveszélyt, de igyekszünk mindent megtenni a hatékony védekezés érdekében. Fontos megjegyezni, hogy egyelőre valamennyi program látogatása fakultatív, az otthoni felkészülés lehetősége továbbra is adott – igaz, ezzel csupán egyetlen játékosunk élt eddig, ő is objektív okok miatt, mivel vidéken él. A többiek is betartják a szabályokat, ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy nagyon hiányzott már a lányoknak a közösség: teljesen más úgy elvégezni egy kondiedzést, hogy az ember oldalra pillantva láthatja a társán, hogy ő még bírja, ez valamennyiüknek plusz motivációt kölcsönöz. Saját testsúllyal és saját eszközökkel, például gumiszalaggal végezhető gyakorlatokkal dolgozunk tehát – a labdás edzések megtartásához viszont egyelőre még nem járulhattunk hozzá. Ugyanakkor reményeink szerint néhány héten belül, megfelelő körültekintéssel ezekre is sor kerülhet, hiszen elengedhetetlenek ahhoz, hogy fel tudjunk készülni az előttünk álló szezonra.

Ami a következő idény keretösszetételét illeti: eleve is lettek volna tervezett változtatások, a körülményeket figyelembe véve azonban némileg nagyobb lesz az átalakulás. Lesznek érzékenyebb veszteségeink, ám a gerinc változatlan marad: továbbra is 9 magyar és 5 külföldi játékos szerepel majd a Vasasban. Előbbieknél a fő szempont a fejlődni akarás – jelenleg is számos olyan kerettagunk van, aki jóval többre hivatott annál, mint amit eddig elért –; míg a légiósok közül rendre igyekszünk olyanokat kiválasztani, akik tapasztalatukkal példát és irányt mutathatnak a hazai röplabdázók számára.

A távozók közül valamennyien nagy köszönettel tartozunk Ana Tieminek, aki csapatkapitányként kétszer is aranyéremhez segítette a csapatot. A bejelentés lehetősége elsősorban értelemszerűen őt illeti meg, ám annyit elárulhatok, hogy egy európai topbajnokságba szerződik. Dékány Bernadett a francia Cannes csapatába igazol, ami komoly szintlépés számára – neki is sok sikert kívánunk, egyúttal bízom benne, hogy látjuk még Vasas-mezben játszani.

Az érkezőket folyamatosan jelentjük be hivatalos csatornáinkon, így egyelőre nem szeretnék a dolgok elébe menni – nem titok azonban, hogy Tiemi pótlására egy külföldi feladót szeretnénk szerződtetni, akit már másfél éve figyelünk Jakub Gluszak vezetőedzővel; Trine Kjelstrup helyére pedig egy olyan átló érkezhet, aki ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, a magyar bajnokság elmúlt fél évtizedének legjobb játékosa lehet.

- Bár a csonka idényből teljes mérleget nem lehet vonni, mégis úgy a hazai, mint a nemzetközi szereplés bővelkedhetett tapasztalatokban az együttes számára.

- Ahogyan azt az utolsó, rendes körülmények között megtartott edzést követően is hangsúlyoztuk a csapatnak: különösen fájó, hogy épp ezt a sikerekben bővelkedő idényt nem tudtuk befejezni – a Bajnokok Ligája-csoportkör elérése, illetve a Magyar Kupa-győzelem egy lezárt szezon végén önmagában is nagyszerű eredményként lett volna elkönyvelhető. Mindenesetre érzésem szerint talán valamennyi együttesnél jobb helyzetben várhatjuk az újrakezdést; motiváltan és az újabb bajnoki cím reményében.

A BL-ben igazi világklasszisokkal találkozhattunk, a játék sebessége továbbra is kiemelkedőnek mondható a honi Extraligához képest; és a hozzáállás, valamint a körítés tekintetében is sokat tanultunk – olykor 3500 néző előtt léphettünk pályára, ami plusz ösztönzésként hatott mindenkire. Győzelmet a főtáblán már nem szereztünk, a Conegliano elleni 2:3 ugyanakkor talán a Vasas történetének legfényesebben csillogó 1 pontja. A játékosok mindemellett láthatták azt a szintet is, ahová kemény munkával eljuthatnak.

- Nemrégiben fejeződött be a Folyondár utcai edzőcsarnok építése. A centerpálya mellett milyen szempontokból segítheti az új létesítmény a felkészülést?

- Elsősorban a felnőttek és az utánpótlás programjának összehangolása terén jelent előrelépést – bár 200 fő befogadásra alkalmas lelátóval is bír, aligha itt fogunk szerepelni a bajnoki mérkőzéseinken. Új iroda- és masszírozó-helyiségek is könnyítik majd a munkánkat; ugyanakkor bízunk abban, hogy néhány éven belül a „régi” Folyondár utcai csarnok is olyan rendezvényközponttá alakul át, amelyre mindannyian méltán lehetünk majd büszkék.

A televíziós közvetítések egyébként egészen addig itt is megoldhatóak voltak, amíg a most átadott terem építése nem érkezett abba a fázisba, amelyben már valamennyi oldalról gépek vették körül – a munkálatok befejezésével most azonban ez az akadály is elhárult. Illetve továbbra is rendelkezésünkre áll a Fáy utcában szintén nemrégiben átadott kézilabdacsarnok, ahol már tavaly is szerepeltünk a Kaposvár elleni rangadón. Természetesen mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy amennyiben a sűrű versenynaptár és a lehetőségek megengedik, minél több érdeklődőhöz eljuthassanak a találkozóink, akár képernyőn keresztül.

- A 2018-ban érkezett lengyel vezetőedző, Jakub Gluszak új impulzust adott nem csupán a Vasas, hanem az egész magyar női röplabda számára – ennek köszönhetően immár a válogatott szövetségi kapitányi posztját is betöltheti. Noha januárban már kölcsönös szándéknyilatkozatot tettek a felek ezzel kapcsolatban, hivatalos bejelentésre csak március elején került sor. Hogyan alakult ez a tárgyalási folyamat, maradtak-e még függőben kérdések?

- A klub és a szövetség hamar megállapodott egymással, szerencsére jó viszonyt ápolunk. A szakmai stáb összetételét, valamint a programokat, helyszíneket illetően került és kerül még sor apróbb egyeztetésekre. Az átmeneti állapot talán azért is nyúlt valamivel hosszabbra, mivel „Kuba” személyében egy olyan precíz szakvezetőt ismerhettünk meg, aki csak akkor nyilatkozik valamivel kapcsolatban, amikor már elméleti és gyakorlati szempontból is minden a helyére került. Ráadásul a nem sokkal a hivatalos bejelentés után begyűrűző járványhelyzet új kérdéseket is felvetett: mikor kerülhet sor az Európa-bajnoki selejtezőkre? Ennek függvényében augusztusban, netán – a legfrissebb hírek szerint legalábbis – decemberben kell összeegyeztetni a klubok és a válogatott programját? De akárhogyan is alakuljon, a szóbeli megegyezés értelmében az már mindenképpen a mi feladatunk lesz, hogy a nemzeti csapat mérkőzéseinek időszaka alatt megoldjuk a vezetőedzőnk pótlását. Mindannyiunk számára nagy kihívás lesz ez, de biztos vagyok benne, hogy Jakub Gluszak a válogatottnál is megtalálja majd a számításait – ahogyan eddig valamennyi csapatához nagyon ragaszkodott. Véleményem szerint pedig a mérkőzésnapok kihirdetését követően egy-két héttel a jelenleg még kérdéses részletek végére is pont kerülhet.

- Melyek a legfontosabb elemek a lengyel szakember által hozott új szemléletben?

-  Telitalálat volt a szerződtetése – mindenekelőtt egy olyan profizmus árad belőle, ami átragad a játékosokra is. Érkezése óta például nem csupán a külföldi, a hazai, otthonunktól távol sorra kerülő találkozókra is egy nappal korábban elutazunk. Elsőre természetesen nem tűnt szokványosnak a felvetése, hiszen ez elég komoly kiadástöbblettel jár; de már az első 2-3 alkalmat követően megmutatkozott Jámbor János tulajdonos úr, valamint az én számomra is, hogy mennyi pluszt nyújt ez számunkra. Az esték csapatösszetartásként szolgálnak, míg a reggelitől kezdve rendre ugyanaz a program minden játékos számára: étkezés, reggeli, edzés, videózás, pihenés, végül a mérkőzés. Ez pedig lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak, közösen, de a saját kis világában is mindenki rendbe tegye azokat a tényezőket, amelyek segítik őt az adott találkozóra koncentrálni. Jakub Gluszak emellett személyre szabott plusz célokat is ad a lányoknak, és rábírta például őket, hogy maguktól is kövessék a nemzetközi röplabda történéseit: ki hová igazol, melyik csapat erősödik, vagy épp gyengül a korábbiakhoz képest. Kicsit kinyitotta a világot a kerettagok számára – korábban sokaknak csupán az lebegett a szeme előtt, hogy Magyarországon belül melyik csapatba tud igazolni, hol lehet nagyobb esélye a bajnoki cím megszerzésére. Most azonban már sokan a külföldi karrier, bajnokság- és csapatválasztás tekintetében is sokkal tudatosabban gondolkodnak. Ahogy a klub is az új játékosok kiválasztásában: akár a nap mind a 24 órája különböző videók, elemzések, táblázatok böngészésével telik egy-egy kiszemelttel kapcsolatban. Feltérképezésükhöz ráadásul a vezetőedzőnk kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően rendszerint további pluszinformációkkal is rendelkezünk.

- Nem csupán a mindössze 34 esztendős vezetőedző fiatal a szakmai stábban, elég csak épp a májusban 28. születésnapját ünneplő ügyvezetőre gondolnunk. Mind az évtized vége, mind pedig a kényszerpihenő alkalmas lehet arra, hogy mérleget vonjunk: mennyit és miben változott a magyar női röplabda az elmúlt időszakban, az Ön szerepkörét is beleértve?

- Nagyon pozitív irányba indult el a közeg néhány évvel ezelőtt, elsőként Baran Ádámék békéscsabai klubmodellje szolgálhatott követendő példaként valamennyiünk számára. Ennek a változásnak nagyon sok hozadéka mutatkozik most is, akár a klubokkal, játékosokkal, vagy ügynökökkel való tárgyalás során. Teljesen más polcra került a magyar Extraliga: míg korábban könyörögni kellett egy-egy középszerű játékosnak, hogy esetlegesen minket válasszon, ma már sok komoly játékos jelentkezik be a csapathoz – nyilván ez a mi dolgunkat is megkönnyíti a megegyezési folyamat során. Ami engem illet, a negyedik szezonomat kezdem majd meg ügyvezetőként, korábban technikai vezetőként dolgozva pedig összesen immár lassan egy évtizede tartozom a Vasas kötelékébe. Egyértelműen bővültek a lehetőségeink – eleinte szinte elképzelhetetlen volt, hogy külföldi játékosokat szerződtessünk; ráadásul csupán heti három alkalommal, akkor is alig néhány fővel tudtunk délelőttönként edzeni a játékosok iskolai vagy munkahelyi kötelezettségei miatt. Ma már azonban ilyesmi nem fordulhat elő: sokkal profibb közeg veszi körül az Extraligát, a személyes- és a média-érdeklődés is folyamatosan növekszik, újra „televíziós sportág” lettünk. Mindez a saját baráti köröm példáján keresztül is megmutatkozik: egyiküket például 6-7 évvel ezelőtt csupán többszöri unszolásra, nagy nehezen sikerült kicsábítanom az egyik mérkőzésünkre – ma már törzstag a Vasas-táborban, sőt talán nincs is már olyan egyéb sportág, amelynek legalább egy-egy eseményén ne járt volna. De jó visszaigazolás volt számunkra például az is, amikor a tavalyi bajnoki döntő 3. mérkőzésére mobillelátót kellett hozatnunk a Folyondár utcába, mert akkora érdeklődés mutatkozott. A sportot szerencsére mindenkivel nagyon könnyen meg lehet kedveltetni, és ez is az elsődleges célunk: a szórakoztatás, a nézők kiszolgálása!