A súlyemelés első magyar női érmese volt – kilenc évig tartott feldolgozni

Már akkor sem élte meg csalódásként, hogy csupán a mérlegelés döntött kínai ellenfele javára Sydneyben, a női súlyemelés első magyar olimpiai érmét szerző Márkus Erzsébetnek mégis kilenc évbe telt, mire visszanézte a versenyt.


A teljes beszélgetés a videóra kattintva tekinthető meg.

 

Az M4 Sportnak adott interjújában elmondta, euforikus állapotban lépett a dobogóra az eredményhirdetésen. A sikert azonban ugyanolyan nehéz feldolgozni, ezért várt olyan sokat a felidézésével.

A női súlyemelés már azzal nagy utat járt be, hogy olimpiai szám lett, ezért a kvalifikációtól kezdve minden impulzus újdonságként hatott rá. Ettől függetlenül éremért utazott. A döntő előtti nap a friss bajnok Nagy Tímea társaságában tért vissza a faluba, akinek mondta is, jó lenne, ha neki is sikerülne szereznie egyet.

Végül az aranytól is csak hajszál választotta el. Szakításban 112,5 kilóval világcsúcsot ért el, 242,5-ös összetett eredménye azonban a szintén ennyit teljesítő, ám könnyebb ellenfelének kedvezett.

Elárulta azt is, ezt követően egy helyi magyar házaspár kereste fel, és minden nap elkalauzolták valahová, hogy megmutassák neki Sydney nevezetességeit.

Úgy érzi, nem változtatta meg a siker, azóta, ahogy előtte is mindenben maximalista, amibe csak belekezd. Így volt ez már mikor a vendéglátásban dolgozott, még mielőtt súlyemelő lett, akárcsak a bátyja. Valószínűleg maghatározó volt, hogy korán elveszítette édesanyját. „Nem tudtam soha kényelmesen élni, nem tudtam soha hátradőlni, mindenért meg kellett dolgoznom” – hangsúlyozta, miként azt is, hogy jó emberek vették körül, akik segítették.

Napjainkban a Haladás súlyemelő szakosztályának edzőjeként mutat példát az elhivatottságról. A járványidőszak alatt momentán azzal, hogy a súlyzókat, a rudakat, a guggolóállványokat kivitte a tanítványainak, akik közül Boros Viktória hamarosan akár már Tokióban, de legkésőbb Párizsban örökébe is léphet.