Az ötkarikás játékok után már egy világbajnokság is lezajlott, amelyen Liu Shaolin Sándor egy ezüstéremmel örvendeztetett meg minket.

„Ki tudtam pihenni magam, mert most kivételesen nem utaztam a csapattal a világbajnokságra, hiszen családi örömök elé nézünk, így itthonról követtem az eseményeket. Azért minden porcikámban érzem az utóbbi négy évet. Különösen az olimpia utáni időszakban éreztem azt, hogy nagyon megterhelő volt mindenki számára. Az olimpiai arany egy kellemes tehernek számított. Én éreztem a feszültséget a csapaton, amely egyértelműen az olimpiához köthető. Az ember négy évig készül rá, és mi megpróbáltunk megfelelni minden követelménynek, de az igazi teszt, az igazi vizsga az maga az olimpia. Ott derült ki konkrétan, hogy mennyire tudtunk felkészülni a vizsgára, és érezhető volt mindenkin ez a tét” – kezdte mondandóját Bánhidi Ákos.

A gyorskorcsolyában az óriási sebesség közben egy rossz pillanat, egy rossz mozdulat romba döntheti négy év munkáját, ilyen szituációkat tapasztalhattunk is az olimpia alatt. Ezt a terhet is el kell viselnie egy versenyzőnek.

„Csúcsatléták esnek egymásnak csúcssebességgel, úgyhogy a pillanatnyi döntések halmaza különböző szituációkat alakíthat ki, amik dönthetnek az egyes futamok végkimeneteléről.”

A másik sarkalatos pont egy ilyen nagy verseny esetében a formaidőzítés, ami szintén nagyon jól sikerült a csapatnak. Az olimpiai bajnoki cím ennek megkoronázása volt.

„Ez az edzői hivatás egyik legmélyebb és legszebb része, hogy abban a pillanatban, amikor a legjobban meg kell felelni, akkor legyenek a versenyzők a legjobb formában. Tudtuk, hogy az olimpia egy 15 napos periódust ölel fel és az egyes versenyek között 3-4 nap is volt, ezért nem csak fizikailag volt egy érdekes kérdés, hanem pszichés oldalról is, hogy ezt a nyomást bírják. A legjobb állapotban kell odalépni a jégre, miközben ezek a vis maior helyzetek is előfordulhatnak. Az a véleményem, hogy elégedettek lehetünk magunkkal, hiszen a csapatnak az eredményei azt mutatták, hogy fizikailag mindenki nagyon jó állapotban volt, a hölgyek és a férfiak egyaránt.”

Egy ilyen hatalmas siker után nagy edzői kihívás lehetett a motiváció fenntartása, hogy a világbajnokságon is jól teljesítsen a válogatott, bár a jól sikerült olimpia után a közvélemény talán egy picivel többet várt egy ezüstéremnél, amelyet Liu Shaolin Sándor szerzett.

„Két hölgyversenyzőnk az olimpia után azonnal tovább utazott a junior világbajnokságra, ahonnan elég szép eredményekkel térhettek haza, vagyis nekik tovább folytatódott a daráló. A többiekkel kapcsolatban szerintem az első három napról ne is ejtsünk szót – mondta egy fél mosollyal a szövetségi edző -, az nem volt túl könnyű, viszont nem volt túl sok időnk a világbajnokságra való utazásig, ami megint egy speciális helyzet volt, hiszen a világbajnokság minden évnek a legfontosabb versenye az olimpiai évet leszámítva. Próbáltuk átmenteni a fizikai állapotot, de az, hogy pszichésen milyen volt a szituáció, az számunkra megint egy vadonatúj helyzet volt, hiszen ott volt egy friss olimpiai bajnok-váltó, a nők is jó eredményeket értek el, és így kellett ösztönözni őket, és mondhatom, hogy megint történelmi sikert sikerült elérni Liu Shaolin Sándor összetett ezüstérmével.”

Az elmúlt olimpiai időszakban összesen 60 érmet szereztek gyorskorcsolyázóink, köztük 12 aranyat.

„Nekünk még nem sikerült az elmúlt évet statisztikailag feldolgozni, de azt biztosan tudtam, hogy az elmúlt három évben nem volt olyan világverseny, hogy a magyar csapat ne szerzett volna érmet. Jó érzés egy ilyen sorozatot kimondani, és így nekifogni az értékelésnek.”

Az olimpiai ciklusban szerzett érmek száma.

A csapat legeredményesebb tagja természetesen Liu Shaolin Sándor volt, aki 8 arany-, 17 ezüst- és 6 bronzérmet szerzett. Adódik a kérdés, hogy képes-e tartani jó formáját – ez igaz a teljes csapatra is -, ahogyan az is kérdés, hogy reálisak-e ezek a várakozások a közvélemény részéről.

„A szakmai értékelésnek a legfontosabb tétele lesz az, hogy hogyan tovább? Megint egy négy éves ciklus elé nézünk, amelybe nem foghatunk bele ugyanazzal a lendülettel, ha a következő olimpián is eredményesek akarunk lenni. Mert egészen egyszerűen szénné égetnénk a versenyzőket. Ezért elképzelhető, hogy most egy nyugodtabb évbe fogunk beleállni, de azt sem tehetjük meg, hogy túlságosan visszahúzzuk a gyeplőt.”

A teljes beszélgetést Bánhidi Ákossal a videóra kattintva tekintheti meg.