A Magyar Sportújságírók Szövetsége hétfő este 65. alkalommal díjazta a magyar sport legjobbjait az Operaházban, 10 kategóriában, 423 sportújságíró szavazatai alapján. Liu Shaoang tulajdonképpen három díjban is érdekelt volt, azaz került be a tíz jelölt közül a legjobb háromba.

Kettőben közvetlenül (legjobb férfi sportoló és az év sportpillanata) egyben pedig közvetve, a short track válogatott szakmai munkájáért felelős Bánhidi Ákost és Csang Csing Linát (aki azóta már Kínában dolgozik) az év edzője díjra jelölték. Ám végül mindhárom kategóriában más vihette haza a díjat.

Pedig a sportszakmai szempontokat (az olimpiai sikerek súlya) és a múlt példáit figyelembe véve akár másképp is alakulhatott volna.

Liu Shaoang februárban Pekingben Magyarország történetének első egyéni téli olimpiai aranyérmét szerezte a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 500 méteres versenyében. Emellett 1000 méteren bronzérmet szerzett, illetve tagja volt a harmadik helyen végző vegyes váltónak is. Itt még nem ért véget parádés sorozat, a montreali világbajnokságon 500-on, 1000-en és 1500-on is elsőként ért célba, így az összetettel együtt négy világbajnoki címet nyert – ez eddig csupán négy rövidpályás gyorskorcsolyázónak sikerült.

Az aranyérmes Liu Shaoang a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 500 méteres versenyének eredményhirdetésén az olimpiai parkban a pekingi téli olimpián 2022. február 13-án. (fotó: MTI/Kovács Tamás)

A legjobb férfi sportolónak végül a budapesti vizes vb-n 200 pillangón világcsúccsal aranyérmes, majd 100-on is diadalmaskodó, Rómában három Eb-aranyérmet nyerő Milák Kristófot választották – 2019 után másodszor. Tegyük hozzá, a 22 éves úszó teljesítménye minden elismerést megérdemel.

A legjobb edzőnek járó díjat a labdarúgó-válogatottal a Nemzetek Ligájában bravúrokat halmozó Marco Rossi vehette át Fabio Capellótól (az olasz mester szintén duplázott, 2020 után látták ismét a legjobbnak), míg az év sportpillanata a Ferencváros Európa-liga-csoportgyőzelmét bebiztosító Zachariassen-gól lett.

Tehát Liu Shaoang(ék) idén nem került(ek) a legjobbak legjobbjai közé. Ha visszatekintünk pár évvel, a 2018-as pjongcsangi téli olimpia után pont fordítva történt.

Akkor a férfi rövidpályás-gyorskorcsolya váltó Magyarország történetének első téli olimpiai bajnoki címét szerezte, ez pedig három díjnak is megágyazott az év sportolója gálán: Liu Shaolin Sándor lett a legjobb férfi sportoló, Csang Csing Lina és Bánhidi Ákos a legjobb edző, az olimpiai bajnok váltó pedig az év csapata (egyéni sportágakban).

Tegyük hozzá, 2022-ben azért jóval erősebb volt a konkurencia, mint 2018-ban, számos példátlan vagy sok-sok éve nem látott magyar sportsikernek örülhettünk tavaly, elég csak a fociválogatott angliai vagy németországi győzelmére vagy a nemzetközi kupatavaszt csoportgyőztes jogán kiharcoló Ferencváros teljesítményére gondolni. Ezek ráadásul időben is közelebb történtek, ami, ha nem is tudatosan, de faktor lehet. A különbség azonban látványos.

Ugyan nem láthatunk a 423 sportújágíró fejébe, az okokat nem biztos, hogy csak a pályán elért eredményekben kell keresnünk.

Ki ne emlékezne, hogy az év első felében elért hangos sikereket követően Liu Shaolin Sándor és testvére, Liu Shaoang augusztusban bejelentette, hogy – követve a magyar válogatottól korábban távozó kínai edzőjüket, Csang Csing Linát – Kínában készülnek az előttük álló idényre, majd október 30-án országváltási kérelmüket is benyújtották.

A magyar szövetség előbb az országváltás feltételéül szabta a Liu fivérek hároméves felkészülésére fordított összeg visszafizetését, majd ettől december végén eltekintettek.

„Az idei év legnagyobb sporteseménye a pekingi téli olimpia volt, a legemlékezetesebb pillanata pedig természetesen az első egyéni téli olimpiai bajnoki cím” – ezt december végén nyilatkozta Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az M1-nek Liu Shaoang rövidpályás gyorskorcsolyázó 500 méteren aratott diadalára utalva.

A sportújságírók többsége ezt 2022-ben másként gondolta.