„Jól sikerült a márciusi operáció, azóta minden nap járok gyógytornára, de ez kifejezetten feldob, mert érzem a javulást. Szerencsére a fájdalom már elmúlt. Elkezdtem az erősítést, a futást és a sprintedzéseket is. A különbség az, hogy jégre még egyelőre nem mehetek, és amíg a többiek kint bringáznak, addig én bent” – mondta az MTI-nek a 26 éves sportoló, aki elárulta, azért volt szükség a beavatkozásra, mert fennállt a veszélye, hogy újra kiugorhat a válla és ezt nem akarta megkockáztatni a milánói ötkarikás játékokat is magában foglaló szezonban.
A szegedi gyorskorcsolyázó elárulta, ő személy szerint már kissé türelmetlen, szívesen megkezdené a jeges edzéseket, de szerencsére az edzője, a brit Nicholas Gooch türelmes. Ennek kapcsán kifejtette, hogy remek stáb áll a válogatott mögött beleértve az edzőket, orvosokat is.
Kapcsolódó tartalom
„Közel áll a szívemhez az előző szezon kiváltképpen annak fényében, hogy a betegségem miatt közel egy évet kihagytam, ezért úgy vágtam neki, kíváncsi vagyok, hol tartok. Az első két világkupa nehéz volt, de utána egyre jobban ment. Nincs bennem rossz érzés, hogy éppen a jövő évi olimpia helyszínén, Milánóban sérültem meg, egyáltalán nem zavar, visszanéztem videón is és nem hibáztam” – idézte fel az elmúlt szezonját Jászapáti, aki a nők között az első magyar egyéni kontinensbajnoki címet szerezte meg Drezdában.
„Én személy szerint nagyon várom a következő idényt, mert mindig van egyfajta plusz pezsgés az emberben az olimpiai szezonokban. De egyelőre csak a kvótaszerzés járt a fejemben, maga az ötkarikás játékok még nem.”
Jászapáti megjegyezte, kifejezetten örül, hogy szeptemberig együtt készülnek a belga válogatottal, mert jó látni olyan kiemelkedő versenyzők hozzáállását, mint például a világ- és Európa-bajnok Hanne Desmet. A jelenlegi legjobb magyar rövidpályás gyorskorcsolyázó arról is beszélt, hogy számára mindegy hol rendezik az olimpiát, annyiból jobb, hogy a dél-koreai Phjongcshang és a kínai Peking után Európában lesz, hogy így a családja a helyszínen szurkolhat neki.
A vegyes váltó tagjaként olimpiai bronzérmes versenyző az előző idény utolsó, hatodik vk-állomásán megsérült, kiugrott a válla, de előtte szinte folyamatosan A és B döntőben szerepelt, a januári Eb-n pedig az 500 méteren nyert aranyérme mellett 1000 méteren és a női váltó tagjaként második lett, azaz pályafutása egyik legjobb évét zárta.