A szórakoztatóipar minden szegmensének vannak ikonikus, már-már legendás pillanatai, amit már akkor, abban az adott momentumban érzünk, hogy a történelem egy része épp az orrunk előtt zajlik. Engedjék meg, hogy csak egy példát hozzak – hiszen a helyszín épp ugyanaz – és máris érteni fogják, mi vár ránk ezen a hétvégén. Amikor a Queen 1985. július 13-án fellépett a Live Aid koncerten a Wembleyben, azt mondták, az a 24 perc megváltoztatta a zenetörténetet. Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, annyian voltak a stadionban, világszerte 2 milliárdan nézték a legendás zenekar és Freddy Mercury hihetetlen fellépését. Nos, a teniszben nem ez a hétvége, és nem is 24 perc, hanem az a 24 év változtatta meg alapjaiban a sportágat, amely Roger Federer profi karrierjét jelentette.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A helyszín ezúttal is London, az O2 Aréna, és úgy fest az angol főváros nemcsak a múltban, hanem a jelenben is történelmi eseményeknek ad otthont. Mert mi mást mondhatnánk arra, mikor a húszszoros Grand Slam-bajnok, összesen 103 ATP-tornagyőzelemmel rendelkező, 19-szer a világ kedvenc teniszezőjének megválasztott, karrierje mind az 1526 mérkőzését végigjátszó Roger Federer a részben általa is létrehozott Laver-kupán minden bizonnyal karrierje legnagyobb riválisa és egyben jóbarátja, Rafael Nadal oldalán int végleg búcsút a tenisznek.
Aki miatt maga Roger Federer és a karrierje is más lett
Tizennyolc éve már, hogy először állt Federerrel szemben a pálya túloldalán egy bizonyos Rafael Nadal. 2004-et írunk, a svájci már kétszeres Grand Slam-bajnok, világelső és érezhető, hogy egy legendás korszak hajnalán vagyunk. Tudniillik Roger Federer amikor 2004. február 2-án átvette a vezetést a világranglistán, 237 hétig ki sem engedte azt a kezei közül, ami a mai napig megdönthetetlen rekordnak tűnik. És akkor jött a Miami Open, ahol az akkor csupán 17 esztendős, a világranglistán 34. helyen álló Rafael Nadal óriási meglepetésre két szettben legyőzte őt. Aztán a következő hat egymás elleni mérkőzésükből csak egyszer győzött a svájci, itt pedig már érezhető volt, hogy emberére akadt a világelső. Sőt, ha nincs a salakkirály, akkor Federer nemcsak egyszer, hanem akár négy-ötször is megnyerte volna a Roland Garrost. Az az egy, 2009-ben is csak úgy sikerült, hogy a világ akkori egyik legnagyobb szenzációját okozta Robin Söderling azzal, hogy a történelem során első teniszezőként megverte Nadalt Párizsban.
A 2. helyen kiemelt svájci Roger Federer ünnepel, miután 6:1, 7:6, 6:4-re gyõzött a 23. helyen kiemelt svéd Robin Söderling ellen a francia nemzetközi teniszbajnokság férfi egyesének döntõjében a párizsi Roland Garros stadionban 2009. június 7-én. (MTI/EPA/Christophe Karaba)Ugyanis a francia nyílt-teniszbajnokságon ötször csaptak össze egymással, és minden alkalommal legalább az elődöntőben, vagy épp a döntőben. Azonban ez a rivalizálás kellett ahhoz, hogy 2009-ben Federer könnyek között temesse az arcát a párizsi salakba, amivel teljesítette a karrier Grand Slamet, és akkor 14. GS-trófeájával utolérte Pete Samprast, a legtöbb győzelem számában. Bő egy hónapra rá pedig a rekord is sikerült, Wimbledonban öt szettben, 5:7, 7:6, 7:6, 3:6, 16:14-re legyőzte Andy Roddickot. És ez a siker volt az, amiről Federer is úgy beszélt a Laver-kupát megelőző sajtótájékoztatón, hogy ez volt karrierje egyik legszebb győzelme.
„Büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a GOAT-érának (vagyis a greatest of all time, azaz minden idők legjobbja – a szerző). A legemlékezetesebb pillanat a 15. Grand Slam-sikerem volt, megdöntöttem a rekordot, és a korábbi csúcstartó, Pete Sampras is ott volt a lelátón. A többi már csak jutalom volt. Hihetetlen, hogy ezután még 5 Grand Slamet tudtam nyerni és összesen több mint 100 tornát. Mi a következő lépés? Megpihenek és elolvasok mindent, amit az emberek írtak rólam, aztán sokat tévézek, majd Mirkával elmegyünk kicsit nyaralni” – nyilatkozott nagyon őszintén Roger Federer, aki szerdán egy harminc perces sajtótájékoztatót tartott.
Federer mindemellett elmondta azt is, boldog befejezést szeretne, és reméli a pénteken kezdődő Laver-kupa nem egy temetésre fog majd hasonlítani, hanem egy ünnepre. Mi azt gondoljuk, a tenisz valaha volt egyik legnagyobb ünnepére.
A Laver-kupa, amit megint csak Federernek köszönhetünk
A svájci legenda esetében korántsem elcsépelt kijelentés az, hogy megváltoztatta a sportágat. Mint a Queen 1985-ben a zenetörténetet. És itt nem a trófeákra, a földöntúli rekordokra, vagy arra az eleganciára gondolunk, ami miatt két évtizeden keresztül az emberek jelentős része Roger Federerrel azonosította a teniszt, hanem arra a részben általa is létrehozott Laver-kupára, ahol majd karrierje utolsó mérkőzésére készül.
A svájci Roger Federer (j) és a cseh Tomas Berdych promóciós mérkõzésük után egy hajó fedélzetén a Moldva-folyón, Prágában 2017. február 20-án. A teniszezõk a szeptember 22-én Prágában debütáló Laver-kupát népszerûsítik, amelyben Európa hat legjobb teniszezõje mérkõzik majd a világ többi részérõl származó játékosokkal. A részvételért a játékosok ranglista pontot nem kapnak, viszont pénzdíjazásban részesülnek majd. (MTI/EPA/Martin Divisek)2017 minden Federer-szurkoló számára a húszszoros Grand Slam-bajnok reneszánszának esztendeje volt, és ezáltal egy ünnepi időszak a rajongóknak. Tudniillik a svájci klasszis addig az évig 2012-ben nyerte pályafutása utolsó GS-trófeáját, Wimbledonban diadalmaskodott és már mindenki úgy látta, Novak Djokovics és Rafael Nadal átvette a stafétát, Federernek már nem terem babér ebben a korszakban. Pláne azok után, hogy 2016-ban az szezon második felét egy az egyben kihagyta, majd elindult a 2017-es Australian Openen és megnyerte karrierje 18. Grand Slam-címét. Ki más ellen, mint a nagy rivális, a jó barát Rafael Nadal ellen egy igen emlékezetes ötszettes csatában. Majd megcsinálta a Sunshine Double-t, vagyis behúzta az Indian Wells-i és a miami tornát is, a nyáron pedig Wimbledonban hetedik alkalommal diadalmaskodott és a 19. GS-siker is meglett.
A húszszoros Grand Slam-bajnok Roger Federer 2003-ban, Wimbledonban nyerte első GS-trófeáját, 2018-ban az utolsót, az Australian Openen.Majd ugyanebben a hihetetlen évben debütált a Laver-kupa, melyet Roger Federer és menedzsmentje, egy brazil üzletember, a korábbi Davis-kupa játékos, Jorge Paulo Lemann és az Ausztrál Tenisz Szövetség közös erővel álmodott meg. A svájci klasszist a méltán híres Ryder-kupa inspirálta, mely során Európa és a világ többi részének legjobb golfjátékosai csapatokba verbuválva mérik össze a tudásukat. Az ezen a mintán megálmodott Laver-kupa első kiírására Prágában került sor, ahol akkor, a történelem során először – és a mai napig úgy tűnt utoljára – Roger Federer és Rafael Nadal együtt párosozott. A férfi tenisz ünnepe volt, és most úgy fest, az a pillanat, amire akkor azt hittük, csak egyszeri, most megismétlődik, csak ezúttal a legendás duó a nyakába kapja azt a jelzőt is, hogy Roger Federer búcsúmeccse lesz. Ugyanis a svájci szerdán elárulta, arra nem áll készen, hogy egyéni meccset játsszon, de mindent szeretne megtenni annak érdekében, hogy párosban Nadallal az oldalán pályára léphessen és így búcsúzzon el az élsporttól. A kívánság pedig teljesült.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Akik nem szerették a spanyolt, épp amiatt nem szerették, mert olyan sokszor legyőzte Federert. Aztán mostanra ők is megkedvelték, mert mindenki szembesült azzal, hogy egyszer vége lesz ennek a kornak, és amit ők tettek az elmúlt húsz évben az egyszeri és megismételhetetlen. Ez a hétvége pedig az aranykor végének a hajnala, hiszen a nagy hármasból ketten maradnak, és – sajnos – az ő esetükben is közeleg a búcsú pillanata.
A mielőbbi viszontlátásra, avagy visszavonulása után Federer megdönt még egy rekordot?
Mit gondolnak, meg lehet tölteni a világ egyik legnagyobb futballstadionját, a Santiago Bernabéut 81 ezer teniszt kedvelő emberrel, hogy megtekintse a svájci legenda egy Rafael Nadal elleni gálameccsét? Valószínűleg elég hamar elkelne az összes jegy. A spanyol esetében ugyanis köztudott, hogy hatalmas Real Madrid-szurkoló, egyszer szívesen lenne a klub elnöke is, így érthető, hogy egy Federer-Nadal mérkőzésre – még ha csak bemutató jellegű is – a világ minden pontján felkapnák a fejüket, nemhogy Madridban. Még annak ellenére is, ha a Bernabéuban a kakasülőről kellene nézni a két legenda labdameneteit, mert még úgy is életre szóló élményt jelentene. A korábbi nézőcsúcs is Federer nevéhez kötődik, még 2019-ben Alexander Zverevvel vívott a mexikói Plaza de Torosban egy gálameccset, melyre 42517-en voltak kíváncsiak. Vagyis többen lettek volna, csak megtelt a stadion. Nos, a Bernabéuban készen állnak arra, hogy átalakítsák a pályát egy ilyen különleges eseményre, amivel a svájci klasszis jóbarátjával együtt olyan csúcsot dönthetne meg, ami megint csak példátlan a tenisz történelmében, ám előbb még jöjjön egy hihetetlen karrier utolsó fejezete: a végszó.
Tomorrow night. My last match. Doubles with @RafaelNadal 💪🏽❤️ https://t.co/7yPwmtvTiJ
— Roger Federer (@rogerfederer) September 22, 2022
Felmerült bennem a cikk elején taglalt kérdés. Van-e ettől szebb és jobb lehetőség, hogy elköszönjön a tenisztől? Persze, biztosan lett volna. Ha mondjuk, teljessé válik a karrierje, és egyesben is olimpiai aranyérmet nyer – hiszen csak az hiányzott a repertoárból. Vagy, ha 2019-ben a wimbledoni fináléban beüti azt a két meccslabdát Novak Djokovic ellen és megnyeri a 21.-et is. Vagy, ha nem jött volna szembe az a tény, hogy ő is csak ember, és 41 évesen már elfáradt a teste és pályafutása utolsó lejátszott szettje nem egy Wimbledonban elszenvedett 6:0 lesz Hubert Hurkacz ellen a 2021-es negyeddöntőben. És az sem lett volna utolsó, ha idén az All England Clubba nemcsak a centerpálya 100. születésnapját tér vissza ünnepelni, hanem lett volna még lehetősége mecset játszani, esetleg tornát nyerni Londonban. Meg persze az is szép búcsú lett volna, ha a 2018-as Australian Openen – amikor a győzelmi beszéd pillanatában elsírta magát – bejelenti a visszavonulását, de miért tette volna?
Semmi jele nem volt, hogy ne nyerhetne még hármat, viszont mégis az a Cilic elleni AO-döntő lett az utolsó GS-sikere. És így szerettük őt. A tökéletesség tökéletlenségével. Az eleganciával, ami sugárzott belőle a pályán. Élvezzük tehát, ami péntektől vár ránk, hiszen ez a hétvége a tenisz Live Aid-koncertje lesz.