Élő Eredmények
 

A száguldó Egérkétől az óriást döntő tehenészfiúig – csokorban a legszívmelengetőbb és legmotiválóbb olimpiai történetek

A száguldó Egérkétől az óriást döntő tehenészfiúig – csokorban a legszívmelengetőbb és legmotiválóbb olimpiai történetek

m4sport.hu | Szerző: Pollák Márton
A sportok szerelmesei vélhetően már most tűkön ülve várják a július 23-án kezdődő 2020-as tokiói olimpiát, hiszen túl azon, hogy temérdek klasszis, feltörekvő vagy éppen semmiből berobbanó sportoló versenyeit és nagyszerű csapatok összecsapásait élvezhetik, minden ötkarikás játékokon voltak olyan meglepő, érdekes, szórakoztató, szívmelengető vagy éppen motiváló történetek, melyekre szívesen emlékszik vissza, aki látta, vagy örömmel, érdeklődve olvas róluk, aki nem ismerte őket.

A 2020-as tokiói olimpiát a csatornák közül az M4 Sport és a Duna közvetíti élőben, a megújult m4sport.hu-n pedig minden versenyt élőben követhetnek nézőink.

A fuldokló angolna, aki nézők millióinak hódította meg a szívét

Itt még senki nem sejtette, mekkora show következik (Fotó: AFP)

„A Géza, Elemér, q-betű az vajon melyik ország lehet, mert onnan jött ez az úszó” – mondta Knézy Jenő a 2000-es olimpián, mikor az akkor 22 éves, egyeníltői-guineai úszó, Eric Moussambani medencébe csobbant (egyedül), hogy teljesítse a 100 méteres gyorsúszás selejtezőjét.

Az első karcsapások után már látni lehetett, nem mindennapi úszás lesz, s így is lett, a versenyzőt kis túlzással a lelátóról érkező szeretetteljes hangorkán vitte be a célba, ő maga ugyanis 50 méter után már alig élt a medencében. Végül holt fáradtan, egy kétszázas távnak megfelelő 1:52:72-es idővel csapott célba, amivel ő lett az olimpiatörténelem leglassabb úszója. Mint utóbb kiderült, országában nem volt lehetősége minőségi felkészülésre, így Sydneyben látott először olimpiai méretű, 50 méter hosszú medencét, sőt úszni csak néhány hónappal korábban kezdett el.

Egy hőstett a viharos tengerről, mely előtt máig fejet hajt a világ

Lawrence Lemieux, kanadai tengerész az 1988-as, szöuli ötkarikás a finn dingisek ötödik futamában a második helyen haladt, mikor az óriási szélviharban egy felborult hajóra lett figyelmes. Lawrence nem habozott, és bár tudatában volt, kizárják, ha elhagyja a verseny útvonalát, ő inkább a két pórul járt szingapúri versenyző segítségére sietett, s mint kiderült, jól tette. Kimentette két súlyosan sérült társát a viharos tengerből, átadta őket a mentőszemélyzetnek, majd becsületből a mezőny után eredt.

Nem akármilyen versenyt futott, az előtte haladó teljes mezőnyből 11 hajót még így is megelőzött, s végül a 32 indulóból a 21. helyen futott be.

A Nemzetközi Vitorlás Szövetség úgy döntött, Lemieux-t visszateszi a futam második helyére. A kanadainak így megmaradt az esélye az éremszerzésre, de a következő két futamban csak a 13. és a 21. lett, így összesítésben be kellett érnie a 11. pozícióval.

A versenyt végül a spanyol Jose Luis Doreste nyerte meg, de az éremátadó ünnepségen Lemieux-t is jutalmazták, Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke sportszerűségéért Pierre de Coubertin-emlékérmet adományozott neki, ezzel az ötödik sportoló l3ett, aki ilyen emlékérmet kapott, és a második, akit egy olimpia alatt tüntettek ki.

A tehenészfiú, aki ledöntötte az orosz óriás nimbuszát

Sok hihetetlen történet született már a sport világban és az olimpiák történetében, de mind közül az egyik legkiemelkedőbb, mikor a 2000-es sidneyi játékokon egy amerikai farmercsaládból származó legény, Rulon Gardner legyűrte minden idők legnagyobb birkozóját, az addig verhetetlennek hitt, háromszoros olimpiai bajnok orosz Alekszandr Karelint, akit így megfosztott attól, hogy a sportág első négyszeres olimpiai bajnoka legyen.

Karelin úgy érkezett meg Ausztráliába, hogy megnyerte az 1988-as szöuli, az 1992-es barcelonai és az 1996-os atlantai olimpiát, 1989-1999 között az összes világbajnokságról aranyéremmel távozhatott, 1988-2000 között pedig – az 1997-es Európa-bajnokságot kivéve, melyen sérülés miatt nem vett részt – az összes Eb-aranyat besöpörte.

Az orosz medve Sydneyben is hozta a formáját, s úgy jutott a 130 kg-os súlycsoport döntőjébe, hogy addigi ellenfelei még csak fogást sem tudtak rajta csinálni.

A döntőt végül úgy vesztette el, hogy fogást Rulon sem talált rajta. Karelin vesztét az okozta, hogy egy összakapaszkodásnál a keze egy másodpercre kicsúszott, ami pontot ért az amerikainak, aki így akció nélkül lett olimpiai bajnok, persze nem érdemtelenül, mert végigállta az orosz óriás rohamait.

A kis hős, aki komoly fájdalmak közepette ugrott az olimpiai aranyért

Az aranyat érő gyakorlat végül a 18 éves Kerri Strugg pályafutásába került (Fotó: Ny Daily News)

Az 1996-os atlantai olimpián a 18 éves kis Kerri Strugg (141 centisre nőtt) óriási tettet vitt véghez.

A döntőben 12 csapat négy különböző gyakorlatban – talaj, ugrás, gerenda és felemás korlát – mérte össze tudását. Kerri Strugg első ugrása nem sikerült jól, rosszul érkezett le és egy hatalmas reccsenést hallott a bal bokájánál, mely annyira fájt, hogy ráállni sem tudott. A 9,162 pontot érő ugrása után tudta, a győzelemhez hibátlan utolsó ugrás szükséges. Edzője számításai szerint Struggnak legalább 9,6 pontot kellett szereznie ahhoz, hogy megnyerjék az olimpiát.

A 18 éves lány tudta, rajta múlik csapata végső sikere. Elképesztő összpontosítással állt oda a mindent eldöntő gyakorlat elé, arcán fájdalom helyett már csak elszántság látszott, nekifutott és fél lábbal csodálatos ugrást hajtott végre, melynek végébe úgy állt bele, mint a cövek. A közönség tombolt, a zsűritagok arcán a hitetlenkedés és a csodálat vegyült  Gyakorlatára 9,712 pontot kapott, ezzel történelmi sikerhez vezetve az amerikai csapatot, ugyanis a legendás Magnificent Seven az ő gyakorlatával lett olimpiai bajnok, megtörve ezzel az addigi szovjet/orosz fölényt, s nem elhanyagolható módon az amerikai tornacsapat először szerzett csapatban aranyérmet az ötkarikás játékokon.

Az olimpián elszenvedett sérülés az egész életére kihatott, hiszen fel kellett hagynia a tornával, ám ő maga később így nyilatkozott: „Sérülten lehet élni, de úgy nem, ha az ember feladja az álmait”.

Hazája elrabolt kincsét megpillantva gyújtotta be a rakétákat a mezítlábas maratonista

Remek eredményei ellenére Abebe Bikila csak egy számára szerencsés véletlennek köszönhetően került be az etióp olimpiai csapatba, miután Wami Biratu focizás közben eltörte a bokáját.

A római olimpia cipőszponzora az Adidas volt, ám a „beugró” Bikila nem talált magának kényelmes lábbelit a helyszínen, így pár órával a rajt előtt úgy döntött, mivel úgyis gyakran edzett mezítláb, így vág neki a versenynek.

Féltávnál ketten haladtak elöl a nagy esélyesnek számító marokkói Rhadi Ben Abdesselammal, egész addig, míg Bikila meg nem pillantotta az Axumi Obeliszket, melyet az olasz megszállók 1935 végén hurcoltak el Etiópiából és pont Rómában állítottak fel. Ekkor a futó rálépett a gázpedálra és 2:15:16.2-es új világcsúccsal (akkor még nem hivatalos világcsúcs), 25 másodperces előnnyel, első színesbőrű afrikaiként aranyérmet nyert a nyári játékokon. Győzelme után megkérdezték, miért futott mezítláb, mire így felelt: „Meg akartam mutatni a világnak, hogy hazám, Etiópia eltökéltségével és hősiességével mindig győz.”

Másnap az olasz lapok arról cikkeztek, hogy 25 évvel korábban az egész olasz hadsereg kellett Etiópia meghódításához, Róma meghódításához viszont elég volt egyetlen etióp katona.

Zokogva a becsületbeli ügyért

Derek Redmond és édesapja összekapaszkodva értek be a célba (Fotó: olympics.com)

Derek Redmond éremesélyesként indult az 1992-es barcelonai olimpia 400 méteres síkfutó számában.

Első versenyén a legjobb eredménnyel ért célba, majd negyeddöntős futamát megnyerve készült a legjobb 16 közötti, elődöntős futására, ahol azonban nem várt, drámai esemény történt: Redmondnak az egyenesben, maximális sebességnél elszakadt a hátsó combizma, melynek következtében fájdalmas arccal terült el a földön, míg a futam a címvédő Steve Lewis győzelmével ért véget. A kamera mégsem őt vette, ugyanis ennél sokkal nagyobb szám volt, hogy Redmond előbb elzavarta a hordágyat hozó segítőket, majd feltápászkodott és bicegve ugyan, de megindult.

A nézőtérről berohant hozzá egy férfi, aki olyan eltökélt, volt, hogy a biztonságiak sem tudták feltartóztatni, ő a brit versenyző édesapja volt, aki hiába próbálta fiát lebeszélni a folytatásról, az akkor 26 éves atléta mindenképp be kívánta fejezni a futamot. Így is tett, apjával egymást átkarolva haladtak át a célvonalon, a barcelonai stadion 65 ezres közönsége pedig vastapssal és hangos ovációval jutalmazta kitartását, rendíthetetlen akaraterejét.

„Büszkébb vagyok most a fiamra, mintha megnyerte volna az olimpiát” – mondta a verseny után az apa.

Bénulása sem foszthatta meg az olimpiai érmektől a dán díjlovaglónőt

Nem akármilyen történet a díjlovalgó dán Lis Hartelé, aki tényleg bizonyította, nincs lehetetlen.

A nő 23 évesen, második gyermekét várva lebénult és csak részlegesen tudott felépülni, térdtől lefelé soha többé nem tudta használni a lábait. Ám hiába tanácsolták neki, hagyjon fel a sporttal, 1947-ben második lett a Skandináv bajnokságban és dán bajnok lett, mindezt úgy, hogy egyedül képtelen volt felülni a lóra – a férje kísérte el és segítette fel és le.

Ilyen eredmények után nem csoda, ha az olimpián is meg szerette volna méretni magát: az 1952-es helsinki (díjlovaglásban ezen a viadalon indulhatott el először nő) és az 1956-os melbourne-i játékokon is ezüstérmes lett, ami bénult alsó végtagjai mellett azért is óriási tett, mert a modernkori olimpiák történetében a lovassport volt azon kevés sportágak egyike, ahol egyéniben egymás ellen versenyezhetnek férfiak és nők.

Helsinkiben az olimpiák történetének egyik emlékezetes pillanata lett, amikor az aranyérmes Henri Saint Cyr segítette fel a pódiumra Hartelt, aki a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelem mellett a fogyatékkal élők jogaiért is küzdött. Megalapította Európa első lovas terápiás központját, emellett pedig hatalmas összegeket gyűjtött a gyermekbénulással foglalkozó jótékonysági szervezeteknek.

„Ilyen nincs, és mégis van!” – a magyarok Egérkéje meglepte a világot

Talán nem túlzás, hogy a 14 éves Egerszegi Krisztina 1988-as, szöuli olimpián 200 méteres hátúszásban nyert aranyérme magyar szempontból minden idők legmeglepőbb és legdrágább ötkarikás aranya, amivel akkor minden idők legfiatalabb olimpiai bajnok úszója lett.

 

Borítókép: MTI/Németh Ferenc

További hírek

  • Menetrend
  • Érmek
  • Július

    21

  • Július

    22

  • Július

    23

  • Július

    24

  • Július

    25

  • Július

    26

  • Július

    27

  • Július

    28

  • Július

    29

  • Július

    30

  • Július

    31

  • Augusztus

    01

  • Augusztus

    02

  • Augusztus

    03

  • Augusztus

    04

  • Augusztus

    05

  • Augusztus

    06

  • Augusztus

    07

  • Augusztus

    08

Baseball

3 esemény

02:00

Ausztrália - Japán (Softball)

05:00

Olaszország - Amerikai Egyesült Államok (Softball)

08:00

Mexikó - Kanada (Softball)

Labdarúgás

6 esemény

09:30

Nagy-Britannia - Chile (Női)

12:30

Japán - Kanada (Női)

10:00

Kína - Brazília (Női)

13:00

Zambia - Hollandia (Női)

10:30

Svédország - Amerikai Egyesült Államok (Női)

13:30

Ausztrália - Új-Zéland (Női)