A 23 éves párbajtőröző az M4 Sport stúdiójában elárulta, még nem tudatosultak benne a történtek, az érmet is még csak nézegeti, egyelőre nem tulajdonít neki akkora jelentőséget, mint amekkorát később fog. „A világbajnokságot is csak fél év múlva éltem csak meg úgy, mint életem egyik legszebb napját. Ez most még csak egy ezüstérem, és majd amikor vissszajönnek az emlékek, akkor nagyon meg fog szépülni ez az olimpiai versenynap. Bennem vannak már az érzések, de még el vannak fojtva” – fogalmazott Siklósi, aki ezt alátámasztandó azt is elmesélte, hogy egy szerdai közösségi rendezvényre el is felejtette elvinni magával a medált.
Hozzátette, a versenyeken nem szokott elérzékenyülni, hiszen az a munkája, sokkal inkább az jelenti számár a boldogságot, amikor a szerettein látja az örömöt és érzi a támogatásukat.
„Most visszanézve jobban izgultam, mint belülről, most kicsit elöndöttek az érzelmek” – mondta, miután a stúdióban végignézte a versenynapjáról készült összefoglalót, a nap fénypontjának pedig a címvédő dél-koreai Park Szang Jung ellen megnyert negyeddöntőt nevezte. Az elődöntőben legyőzött, Eb-ezüstérmes és vb-harmadik olasz Santarellit nagyon sajnálta, szerinte megérdemelt volna egy olimpai érmet a negyedik hely helyett. „Az elmúlt szezonban extrát nyújtott, írtam is neki, hogy sajnálom, hogy megvertem, és hogy ettől függetlenül ő nagy bajnok.”
Edzőjével, Dancsházy-Nagy Tamással 12 napot töltött kint Tokióban, folyamatosan együtt voltak, mindent megosztanak egymással, igyekezték mérsékelni a rájuk nehezedő terhet. „Nem is úgy éltük meg ezt az olimpiát, hogy ez egy olimpia, hanem hogy egy nagy kaland. A barátnőm azt írta, hogy olyanok vagyunk, mint Bogyó és Babóca, onnantól néhány napig a faluban végig így hívtuk egymást, ő volt Bogyó, én meg Babóca. A verseny napján is így kommunikáltunk, ez egy kicsit levette rólunk a terhet. Jól éreztük magunkat és versenyeztünk. Bogyó és Babóca kalandjai Tokióban” – viccelődött, hozzátéve, hogy a versenynapon a barátnőjével is igyekezett úgy beszélgetni a távolból, mintha egy átlagos nap lenne.
„Arra készültünk mentálisan, hogy ez egy ugyanolyan verseny, mint a többi, próbáltuk kizárni a külső tényezőket, nekem jót is tett, hogy nem volt néző, csak a vívással kellett foglalkoznom, a pást köré pedig egy buborékot képzeltem. Én előre izgulok: elképzelem a szituációt, vizualizálom, hogy milyen lesz azon a páston vívni, előző este izgulok, de aznap már nem. Minden szituációt elképzelsz, és akkor nem érhet meglepetés, nem is ért” – avatott be Siklósi Gergely a stresszmentesítő praktikájába, amely annyira jól sikerült, hogy elmondása szerint az asszók előtt még ásítozott is. „Minden asszóm előtt ásítottam párat, nagyon furcsa volt, hogy az olimpiai asszóm előtt nem vagyok tiszta ideg és feszült, az asszók között pedig volt olyan, hogy ledőltem, aludtam, meditáltam, ettem, zenét hallgattam, jókat beszélgettünk. A lényeg, hogy mással foglalkoztam, nem magammal.”
Ami Milák Kristófnak az elszakadt úszónadrág, az neki az első tokiói napján paradicsomszósszal leöntött pódiumcipő volt. „Egy órán keresztül tisztítottam, pedig akkor pihenni szerettem volna. Ezek jó jelek voltak, hogy jól fog sikerülni az olimpia, éreztem, hogy jó dolog fog velem történni a versenynapon.”
Az ezüstéremre továbbra is nagy sikerként, nem pedig kudarcként tekint. „Ha azt mondják nekem, hogy 23 évesen ez a három érmem meglesz, akkor aláírom és megköszönöm – utalt a korábban begyújtött Eb-bronzra és a vb-aranyra. – Örülök, hogy át tudom adni minden magyarnak azt, hogy ez egy győzelem, és semmiképpen sem lehet ezt vesztes versenyként megélni. Nagyon örülök ennek az ezüstéremnek, több pozitívuma is van annak, hogy most nem nyertem.”