×

Berki Krisztián Londonban hirtelen nem is értette, miért hozták ki győztesnek

Látva legfőbb ellenfele produkcióját, meglepte, hogy végül a dobogó legfelső fokára állhatott lólengésben a londoni olimpián – emlékezett Berki Krisztián a 2012-es játékok legemlékezetesebb pillanatait felidéző M4 Sportnak.

Négy évvel korábban Pekingbe csak világbajnoki arannyal juthatott volna ki, így ezüstérme után összetört, ám edzője meggyőzte, fiatal még ahhoz, hogy feladja – kezdte a tornász, aki a londoni döntőben is tudta, a hazai pályán szereplő riválisát, Louis Smith-t csak hibátlan teljesítménnyel múlhatja felül.

„Tudtuk, hogy csak egy tökéletes gyakorlattal lehet dobogósnak lenni, nem hogy aranyat nyerni. Tudtuk, hogy nekünk nem szabad hibázni. Talán azért is volt hatalmas az a siker, mert nem csak hogy egy angolt győztem le egy londoni olimpián, hanem az is, hogy Luis is nagyon jó gyakorlatot csinált” – idézte fel a bírói döntéssel megnyert finálét, amelyben tehát kifizetődött, hogy mindig is a szép kivitelezésre alapozott.

Mivel pontozásos sportágban él, így magára koncentrált, ugyanis ami a zsűriasztalnál történik, már nem tőle függ. A leugrásnál „kijött minden, hogy megérte küzdenem és nagyon sok mindent feláldoznom, hiszen amiért jöttem, hogy egy jó gyakorlatot csináljak a döntőben, azt megcsináltam”. A bírókon pedig nem múlt, pedig Berkinek sem volt egyértelmű, hogy győzni fog.

„Az volt a vágyam, ha bajnok vagyok, akkor úgy legyek bajnok, hogy körülöttem mindenki a legjobbat nyújtja” – teljesült be kívánsága. Sőt mivel Smith anyagerősebb gyakorlatot mutatott be, a pontszáma láttán úgy kellett elmagyarázni számára, miért is ő az olimpiai bajnok. „Nem is értettem, miért engem hoztak ki győztesnek.”

Berki Krisztián londoni aranyérmet hozó gyakorlata közben (fotó: MTI/Kovács Tamás)



Még mindig hihetetlen emlékként őrzi a 20 ezres aréna ötszáz fős magyar táborát, amely egészen addig túlkiabálta a briteket, amíg végül az egész publikum egyöntetűen ünnepelni nem kezdte.

Egyébként fegyelmezetten, a megnyitót is kihagyva, csupán az erkélyéről figyelve, nyilatkozatstoppal készült, az összpontosítását végül nem a klíma hiánya zavarta meg, holott nehezen viseli a meleget, de a rendezők nem számítottak a hőségre, hanem a játékok semmi máshoz nem fogható hangulata ragadta magával.

„Rá kellett ébrednem, egy olimpia teljesen más, mint bármelyik addigi versenyem” – árulta el, hogy rutinos versenyzőként, éremvárományosként sem függetleníthette magát az élménytől. „Nem így szoktam viselkedni egy versenyen. Teljesen megszédültem” – tette hozzá, hogy a selejtező után, melyet élete egyik legrosszabb versenyének tart, észhez kellett térnie.

Tartja, „a bajnoki jelzőt nem lehet kikövetelni, azért meg kell dolgozni, ki kell érdemelni”. Óriási felelősségnek is érzi, hogy olimpia győztesként kitüntetett figyelem követi, miközben nem lehet elég hálás a szurkolóktól kapott szeretetért.

Ezért is akar még egyszer eléjük lépni. Novemberi műtétét követően márciusban kezdték volna terhelni a vállát, amivel már ötödször feküdt kés alá, de a járvány a négy fal közé szorította. Reményei szerint júniusban, immár sportszervező diplomával a zsebében kezdi majd az edzéseket, és bár a versenynaptár még nem készült el, mindenképp szeretne nézők előtt búcsúzni. Ehhez azonban bírnia kell a terhelést, mert nem kíván egy bukdácsoló Berki Krisztiánként elköszönni.

 
A teljes beszélgetés a videóra kattintva hallgatható meg: