Spanyolországi, válogatott edzőtábor után értük utol olimpikon tornászunkat, Kovács Zsófiát. A 24 éves sportoló portálunknak elmondta, jó volt kicsit kiszakadni a hétköznapokból, megfigyelni a kinti munkát. Úgy érzi, jól sikerült a tábor, mindenkinek jól mentek az edzések, egy teljesen pozitív hetet tudhatnak maguk mögött. Igaz, ő egyelőre nem tud teljes értékű edzésmunkát végezni, ugyanis szeptemberi, második műtétje utáni rehabilitációját tölti, de úgy érzi jól halad felépülése, egyre közelebb van a visszatérése.

„Számomra egyelőre elég felemás volt ez a tábor, abban a tekintetben, hogy már edzek is, de azért a hangsúly még inkább a rehabilitáción van. Korláton már nagyjából teljes értékű gyakorlatokat végezhetek, ott nem nagyon kell a lábamat használni, egyedül a leugrásban, de azt túlforgatással szoktam gyakorolni, hogy mindig hanyatt érkezzek, a lábamnak tényleg semmi problémája ne legyen. Ezen kívül szerencsére már tényleg elég jól haladok a felkészülésben. Több elemet, közel fél gyakorlatokat tudok már csinálni. Ez így nagyon biztató” – fogalmazott Kovács, hozzátette, hogy gerendán is elkezdett jobban mozogni, több elemet is sikerült visszahozni a gyakorlatába, azonban ott azzal a nehézséggel is számolnia kell, hogy minden elemet a műtött lábáról ugrik el. – De lekopogom, nincs semmilyen fájdalom, egyre inkább azt érzem, hogy napról napra jobban is bírja a lábam a munkát. Az ugrás és a talaj, amit még nem igazán tudok csinálni, ott inkább kiegészítő gyakorlatokat végzek, olyanokat, amelyek előkészítik majd az ugrásokat és a légmunkát.”

Finoman szólva is nehéz, brutális másfél évet tudhat maga mögött a fiatal sportoló. 2023 szeptemberében keresztszalag-szakadással műtötték, majd mivel a szervezete nem bírta a beépített csavarokat, folyamatosan gyulladásban volt az érintett terület. Igen ám, de a műtét utáni rehabilitációt követően elkezdődött az olimpiai felkészülés, ami a problémák tekintetében nem sikerült zökkenőmentesre.

„Az elmúlt másfél év egy hullámvasút volt számomra. Az első sérülésem is egy óriási mélypont volt hiszen nem utazhattam a világbajnokságra. Az olimpiát azonban nem engedtem el, egyértelműen az lebegett a szemem előtt, hogy ki szeretnék utazni. Maga a felkészülés eléggé hektikus volt. Volt, hogy nagyon fent voltam, teljesen jó volt a lábam, tök jól ment az edzés, utána következett egy mélypont, hogy begyulladt a lábam, így nem is ment jól semmi, szorított is az idő. Tényleg egy hullámvasút volt az egész.”

Felmerült a kérdés, hogy mi lett volna, ha még tavasszal megműtik, hiszen már akkor kiderült, hogy a szervezete nem bírja a csavarokat, azonban abban az időszakban sajnos ez nem jöhetett szóba, mert ugyanúgy felnyitották volna a lábát, azzal el is úszott volna az olimpiai szereplés.

„Az volt megbeszélve, hogyha lemegy az olimpia és hazajövünk, akkor mindenféleképpen lett volna egy műtét. Csak sajnos az élet közbeszólt.”

Végül, ha szenvedések árán is, de a 24 éves tornász kiharcolta az olimpiai részvételt. Június utolsó hétvégéjén a bukaresti verseny döntőjében több pontot kapott, mint Székely Zója, így ő utazhatott a párizsi játékokra.

„Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor kijutottam az olimpiára. Visszagondoltam arra a sok szenvedésre, de mégis kifizetődött a befektetett munka, megérte a sok erőfeszítés” – emlékezett vissza a tornász, hozzátette abban a pár hétben nyugodt felkészülése volt az olimpiáig.

Elárulta, nagyon örült neki, hogy az első két olimpiájával ellentétben ezúttal nem egyedül éli meg ezeket a pillanatokat. Egy hetet töltött kint Párizsban a magyar csapattal, folyamatosan edzettek, de mivel ott voltak a torna delegációból négyen – Kovács Zsófia, Czifra Bettina Lili, Bácskay Csenge és Mészáros Krisztofer – bejárták biciklivel az olimpiai falut, igyekeztek átadni magukat az olimpiai életérzésnek és kihasználni azt, hogy ott lehetnek a játékokon.

Az Európa-bajnok tornász szerint semmi előjele nem volt az újabb sérülésének. Rendben volt a lába, ott kint is folytatta a gyógytornát is, mindenre igyekeztek figyelni, hogy ne legyen probléma.

„A mai napig nem tudom, hogy mi volt ott a rossz – idézte fel a sérülése pillanatait. – Teljesen jó gyakorlatot csináltam a pódiumedzésen, mégis úgy visszaütött az érkezés, hogy már tudtam, nagy a baj és gondoltam, hogy sajnos ez ennyi volt.”

A pillanat, amikor rájött, nagy a baj, véget ért számára az olimpia. Fotó: MOB_Szalmás Péter

Újabb sérülése után lábra sem tudott állni, mint később kiderült a porc is letört a térdében, így a szeptemberi beavatkozáson ezeket a darabokat és a már említett, gyulladást okozó csavarokat is el kellett távolítani.

„Az utána lévő napok, hetek, hónapok borzalmasak voltak. Pár napra rá haza is utaztam, itthonról néztem a többieket, ami elég nagy szívfájdalom volt, de persze szurkoltam nekik. A műtétig hátralévő egy hónapban pihentem, próbáltam lelkileg is rendbe rakni magam. Úgy érzem, hogy sikerült is. A második műtét után mondtam azt, hogy akkor itt most lezárult egy korszak, egy teljesen új indul. Azóta szerintem már sikerült ezt teljesen magam mögött hagyni, minden rossz gondolatot, minden negatív érzést. Testileg és lelkileg is teljesen rendben érzem magam.”

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy ilyen embert próbáló, nehéz időszak után, megfordult-e a sportoló fejében az, hogy abbahagyja, lezárja pályafutását. Olimpikon tornászunk a kérdés végét szinte meg sem várva egyből rávágta: „Nem. Sosem fordult meg a fejemben, hogy itt a vége. Már kitűztem célul a 2028-as Los Angeles-i olimpiát.”

És hogy miből meríti az erőt?

„A körülöttem lévő embereket, a családomat, a barátaimat emelném ki. A tornacsarnokban az edzőmtől kezdve mindenki, az egész egyesület mellettem áll. Itt Dunaújvárosban azt érzem, hogy egy nagy család vagyunk, egytől egyig. Rengeteg támogatást kapok kívülről és érzem magamban, hogy lehet ez még több is. Ez a sérülés sem állíthat meg.”

Mivel egyre jobban halad a felépülése, Európa-bajnok tornászunk elárulta, a májusi, várnai világkupán már szeretne indulni.

„Ott még csak egy ilyen könnyített, leépített gyakorlattal indulnék, természetesen egyelőre csak korláton. Azért, hogy újra szokjam a versenyhelyzetet, a körülményeket. Teljes értékűen, de szintén még csak korláton az őszi világbajnokságon versenyeznék, ezt tűztük ki célul.”

Kovács Zsófia április elején ünnepli majd 25. születésnapját és már azt is tudja, a gyertyák elfújásának pillanatában mit fog kívánni. „Elárulni nem szeretném – mondta sejtelmes mosollyal – annyit azonban megsúgok, hogy köze van a tornához és bízom benne, hogy 2028-ban be is teljesül.”