Musorujsag
Élő Eredmények
×

Pedig már korábban is meg lehetett volna hallani a segélykiáltásokat

Pedig már korábban is meg lehetett volna hallani a segélykiáltásokat

m4sport.hu | Romao André
December 29-én Szilágyi Liliána, Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai bajnok úszónő megdöbbentő vallomást tett közre Instagram-oldalán, amelyben arról ír, hogy édesapja – aki egyben edzője is volt egy ideig – dr. Szilágyi Zoltán testileg, lelkileg és szexuálisan bántalmazta. Ezzel együtt, ugyanerre a napra időzítette beszélgetését D. Tóth Krisztával, megrázó történetét olvasva és hallgatva korábbi megnyilvánulásai teljesen más színezetet kapnak.

„Nagyjából 12 évesen elhatároztam, hogy amint lesz lehetőségem és felkészültnek érzem magam, akkor azt azonnal meg is fogom tenni. 2016-ban jött el az a pont, amikor elkezdtem készülni nagyon komolyan, leginkább mentálisan arra, hogy ezt felépítve tudjam elmondani” – mesélte, milyen régóta érlelődött benne a kinyilatkoztatás.

Ügyvédekkel, pszichológusokkal és kommunikációs szakemberekkel ült le, hogy megírhassa a közösségi felületen, illetve elmondhassa a  nyilvánosság előtt, D. Tóth Kriszta mellett ülve a benne bő évtizede felgyülemlett fájdalmat.

Szilágyi Liliánát a családi kötelékek gyakorlatilag arra predesztinálták, hogy életét az uszodákban élje. Nagypapája a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Gyarmati Dezső, nagynénje az Eb-győztes és olimpiai ezüstérmes Dr. Gyarmati Andrea úszó, édesapja az olimpikon úszó, dr. Szilágyi Zoltán.

Óriási súly a vállain, amellyel meg kellett küzdenie, sokan talán fel sem fogják, milyen mérhetetlenül nehéz ezt kezelni, elviselni. Azt viszont képtelenség volt eddig elképzelni, hogy ennél sokkal de sokkal többet kellett cipelni elviselnie.

Amikor azt olvashattuk, hogy „25 év után készen állok kimondani a valaha létezett legnehezebb szavakat számomra.. Bántalmazott vagyok. Méghozzá egy olyan ember által, akitől eredendően a legnagyobb szeretetet és elfogadás kellett volna, hogy kapjam. Bántalmazott az apám. Testileg. Lelkileg. Szexuálisan”, akkor egy picit talán mi is elszégyellhettük magunkat.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Liliana🦂 (@lilianaszilagyi) által megosztott bejegyzés

Bátor tett, amelynek igazán csak akkor lehet értelme és hatása, ha például mi, akik elengedtük a fülünk mellett a korábbi segélykiáltásokat, bocsánatot kérünk tőle és kiállunk mellette, illetve sorstársai mellett.

Még az sem feltétlenül mentség, hogy – ahogyan fogalmazott – „a külvilág ebből nem érzékelt semmit, még a közvetlen környezetemből sem feltétlenül, hisz egy neves családba születtem bele, nem lehetett feltétlenül bármiről beszélni”.

A 2016-os londoni Európa-bajnokságon kiváló úszással ezüstérmet nyert 200 pillangón. Teljesítményének értékét tovább növeli, hogy a verseny után az úszószövetségnek adott nyilatkozatában mesélte el, hogy a verseny előtt három hónappal abba akarta hagyni az úszást, mert nem róla szólt a sportja, hanem a családjáról, arról hogy kik és milyen sikeresek a felmenői.

„Ahogy készültem erre az Európa-bajnokságra, az nem felkészülés volt, hanem helyzetmegoldás. Három hónappal ezelőtt abba akartam hagyni az úszást, elegem volt, mert nem rólam szólt a sportom, hanem arról, hogy milyen családból vagyok. Aztán mégis, olyan emberek közé keveredtem, akik a barátaim, mentoraim, akik segítettek. Életemben először magam miatt csináltam végig egy versenyt” – nyilatkozta londoni második helyét követően Szilágyi.

Ezt mondta akkor, de ami a mélyben bujkált, annak bő kilenc évvel később kellett felszínre kerülnie.

Persze lehet, hogy egy szakértő fül kihallja már akkori 2016-os nyilatkozataiból – sok hasonló volt -, hogy bizony valami nagy baj lehet.

Különleges és egyedi stílusa, személyisége, fogalmazásmódja miatt, amihez még megerősítő tényező lehetett, hogy szinte mindig mosolygott, a magyar média inkább azt emelte ki, hogy milyen színes, szórakoztató emberről van szó.

„Tettem egy nyilatkozatot, amit a mai napig nem tudok végignézni, amire a médiának az volt a válasza, hogy a legszórakoztatóbb olimpikon. Én ott idegösszeomlást kaptam utána” – emlékezett vissza.

Falak, elfojtott érzelmek és félelem.

2015 végéig Turi György kezei alatt dolgozott, akivel kapcsolatban pár hónappal ezelőtt súlyos vádak fogalmazódtak meg, miszerint az edzések alatt lelki terrort alkalmazott és fizikailag is bántalmazta tanítványait.

Nem egyedi eset a sportágban, az elmúlt években többször felszínre került hasonló téma, gondolhatunk Kiss László esetére és Szepesi Nikolett könyvére.

„Azt gondolom, hogy ami most kirobbant, az egy évtizedek óta tartó, rendszerszintű megközelítése volt a sportolóknak. Az emberek csak azt látják a sportolókból, hogy teljesítenek, vagy nem teljesítenek, eszerint minősítik őket. Bármilyen sportról beszélünk, főleg az úszásról beszélve egy nagyon zárt közösség, időszerű volt, hogy ez megtörténjen. Fontosnak tartom, hogy eben az egész rendszerben mi most elkezdtünk tisztítani, remélem, hogy az én történetem is segít abban, hogy merjünk megszólalni. Soha ne a bosszúvágy vagy az agresszió vezérelje az embert, hanem közösen együtt mindenki, a bántalmazó edző, a vezetők, a sportolók, a szülők és mindenféle szakemberek, akik ebben az egészben benne vannak, segítsenek. Hogy megtaláljunk egy harmadik utat, mert jelenleg kettő létezik: vagy megszoksz, vagy megszöksz. A rendszert eddig visszaigazolta a teljesítmény, hogy a sportolók hozták az érmeket. De nem jobb úgy érmet nyerni, hogy a személyiséged, a lelked egészséges marad?”

A neves, és tagadhatatlanul sikeres tréner munkáját apja, Szilágyi Zoltán vette át, Kovács Lászlóval, de ez az együttműködés csak pár hónapig tartott, amit háttérismeretek nélkül nem nagyon lehetett értelmezni.

„Nemegyszer mondta, hogy ha menstruálni fogok, akkor olyan hisztis p*csa leszek, mint az anyám. A nőiességemet, a személyiségemet teljesen befolyásolta.”

„Amikor megjött a menstruációm, leültetett maga mellé és azt mondta, hogy rendben van kislányom, mostantól kezdve beidomíthatlak, hogy a nőiességedet úgy használva egy gazdag, befolyásos k*rva legyél” – emlékezett vissza.

A bántó szavak mellett egyéb eszközökkel is szembesülnie kellett, amibe gyakorlatilag belebetegedett, bulimiás lett.

„Az úszás és a sport közege nagyon zárt. Most nagyon csodálkozom, egyben hálát adok, hogy most egy pici rés nyílt ebben a rendszerben, mert amit otthon átéltem sokszor, érzékeltem az uszodában is.

„Gyerekkoromtól kezdve apám meztelenül állított a mérlegre és elmondta, hogy mennyire undorító vagyok.”

„Az uszodában ez úgy esett meg, hogy az edzőm felállított mindenki előtt a mérlegre és azt mondta, ha holnapra nem fogyok egy kilót, akkor kirúg.”

Szilágyi Liliána szerint családon belül és kívül is állandó megaláztatásokat kellett kiállnia, ahogyan a fizikai bántalmazás is részét képezte az életének, legalábbis egy ideig.

„Egészen addig bántalmazott fizikálisan, amíg el nem kezdtem úszni, hiszen fürdőruhában voltam, látszódott a verés. Így viszont akkor, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy kellett vagy büntetni akart, akkor anyámat bántotta és végig kellett néznem. Ez volt a büntetése… Mindig úgy kellett versenyeznem, hogy az adott versenyemen – ő mindegyiken ott volt – azt kellett csinálnom, amit ő mondott, szóról szóra. Ha önállósítottam magam – hiába nyertem – akkor volt, hogy napokig nem szólt hozzám. Levegőnek nézett.”

Elmondása szerint egész életét ilyen hangulatban, félelemben kellett leélnie, de nem csak neki.

„Egészen kiskoromtól kezdve én úgy nőttem föl, hogy az apám engem fizikálisan, mentálisan és mindenfajta módon bántalmazott, nem csak engem, az anyukámat is, később a húgom is benne volt ebben a történetben.”

Többek között ezért is kellett ennyi időn keresztül magában tartani a sok átélt borzalmat, mert otthon, a négy fal között édesanyjával együtt félt, mi történhet, ha az apa tudomást szerez arról, hogy meséltek, akárkinek.

Elmondása szerint ilyen történet/eset, hogy az apja verte édesanyját, amikor várandós volt vele úgy, hogy hetekig nem mert kimenni az utcára. Hogy amikor egészen kislány volt, szülei veszekedései verekedésbe torkolltak, tisztán él benne a kép, ahogy, amikor még csak 2-3 éves volt, édesanyja a földön fekszik és könyörög, ne verjék tovább, amikor pedig védelmére kelt kicsi lányként, őt is megütötte.

„Anyám egészen az elejétől kezdve, a terhes megveréstől, amikor 2-3 éves koromban megütött az apám, nem egyszer próbált elmenni, menedéket keresni, volt, hogy külön is voltak. De hiába volt mindez, mert apám nem volt képes elengedni minket, hogy mindannyiszor, amikor eljöttünk, akkor egy olyan jövőképet tárt elénk, amit elmondani sem tudok, nem volt biztonságban senki. Olyan veszélyekben voltunk, és én így készültem a 2016-os olimpiára, olyan félelemben éltem, amit nem kívánok senkinek.”

Szilágyi Liliána és D. Tóth Kriszta a DTK: Elviszlek magammal című műsorban.

Negyed évszázad kellett ehhez a megnyilvánuláshoz úgy, hogy közben peres ügyei vannak apjával, nem csak neki, édesanyjának is, így csak olyan dolgokat említett, amelyek egyértelműen bizonyíthatók.

„Azt tudni kell, hogy 2016-ban én megszakítottam a kapcsolatot apámmal. Én azon dolgozom, hogy megbocsássak, hogy túllépjek és egy egészséges életem legyen. Egy másodpercig nem volt semmiféle olyan szeretet vagy megközelítés felém, ami egy apának – úgy gondolom – a feladata lett volna.”

Borítókép: Szilágyi Liliána szembesült az eredményével.(MTI/EPA/Esteban Biba)

További tartalmak

Kapcsolódó hírek