„Én víz vagyok, a születési jegyem is rák, vízben töltöttem a fél életemet. Egy palack víz vagyok, egy átlátszó, színtelen, szagtalan, és talán fontos kelléke az életnek. Gyerekkoromban ott volt valahol a polc alján 60 forintért, aztán ahogy ment előre az életem, ez a víz vándorolt egyre feljebb, most talán egy repülőtéri polcon vagyok, sokszor átcímkézték, de ugyanaz az ember maradtam” – kezdte az M4 Sportnak adott születésnapi interjúját Wladár Sándor, aki elmondása szerint az alázatban és a munkában hisz. „Majdnem mindegy, hogy mivel foglalkozol, add bele a legjavát. Szoboszlai Dominik tetoválása nagyon mély nyomot hagyott bennem, hogy a tehetség isteni áldás, de alázat nélkül semmit sem ér. Ez a hitvallás nagyon tetszett, mert én magam is ilyen vagyok.”

Wladár Sándor elárulta, a kerek évfordulóra Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás vezetésével meglepetés-köszöntést szerveztek neki egy Balaton-felvidéki parkolóban, többen pedig videóüzenetben vagy levélben köszöntötték.

„Rossz, verekedős gyerek voltam, a szüleim kerestek nekem egy sportágat, ahol ki tudom élni ezeket a plusz energiákat” – elevenítette fel a kezdeteket, eredményeit pedig szüleinek és a legendás Széchy Tamásnak köszönheti. „Lekerültem az uszodák világába és azt mondták, hogy tehetséges vagyok. Nehéz gyerekkorom volt, 10 éves koromtól 20 éves koromig hajnalban keltem szinte minden nap, edzés, iskola, aztán újra edzés. A szüleimnek és Széchy Tamásnak akartam megfelelni, ha ők nem lettek volna, akkor most nem ülünk itt. De ezt a sok nehézséget, szenvedést oldotta a siker, a sikerért érdemes volt úszni és egy nagyszerű csapatban lehettem.”

Wladár Sándor úgy véli, fantasztikus dolog olimpiai bajnoknak lenni, de ha az ember a civil pályán nem tud elhelyezkedni és egy jó hivatást választani, akkor nem lehet teljes az élete. Ez az oka annak, hogy 22 évesen abbahagyta a versenyszerű úszást, hiszen állatorvosi tanulmányai nem voltak összeegyeztethetők az élsporttal. Elárulta, a visszavonulás másik oka az volt, hogy Darnyi Tamás személyében érkezett egy feltörekvő rivális, a döntés azonban meglepően hirtelen született meg benne.

„Éreztem, hogy el fog kapni, nem szerettem volna vert bajnokként abbahagyni. Az életemben a döntéseket rendkívül gyorsan hozom meg, ’85 februárjában elkezdődtek az edzések, a 20. percben még úszó voltam, a 21. percben pedig abbahagytam és kiültem a partra, hogy elég volt, nincs tovább.”

Véleménye szerint az, hogy állatorvosként sikerült helytállnia, nagyobb kihívása volt az életének, mint sportolóként felérni a csúcsra. „Ha visszatekintek az első 20 és a második 20 évre, amikor állatorvosként dolgozhattam, nagyobb dolognak érzem, hogy egy-egy állat gyötrelmét, szenvedését hogyan tudod segíteni, hogyan tudod meggyógyítani.”

Az úszöszövetség elnökeként eddig eltöltött hat év legnagyobb sikerének a szervezet stabilitását és az edzői gárda elhivatottságát tartja, valamint az Egerszegi Krisztina nevével fémjelzett Úszó Nemzet Programot.

És hogy mit kíván magának a következő 30 évre? „Hogy amit kaptam a jóistentől, a tagságtól, a sportirányítástól, a barátaimtól, azt a figyelmet, támogatást meg tudtam szolgálni. Hogy legyen tartalmas a hátralévő szakami életem, tudjam szolgálni ezt a közösséget, és bírjam ezt egészséggel, erővel és legyenek mellettem a barátaim és a munkatársaim.”