A 23 éves sportoló az interjúban beszélt döntése hátteréről: hogy mikor és legfőképp miért jött el az a pillanat, amikor – hiába szerette a vele együtt dolgozó embereket – beleszürkült a hétköznapokba és a minden napi munkába.
„Teljesen abbahagyni nem akartam. Szerettem, imádtam, de csomószor nyűg volt, utáltam. A legrosszabb dolgokat el tudom mondani, hogy min mentem keresztül belül. De szerettem. A mai napig imádom a környezetet, a közeget” – mondta, megjegyezve, „a verseny élteti, azért edz, hogy jó legyen a versenyen”.
Kapcsolódó tartalom
Elárulta, már 2021-ben – a tokiói olimpia után és egy évvel a budapesti vb előtt – „a végét járta”, talán jobb is lett volna úgy dönteni, hogy kihagyja a hazai seregszemlét, ám akkor kezdett el együtt dolgozni Virth Balázzsal, ami lendületet adott neki.
Jelenleg igyekszik lazítani, „próbálja kizárni a felelőséggel járó dolgokat”, nem leélni, hanem megélni az adott pillanatot, aztán „ha ez az időszak eltelt, akkor elkezd azon gondolkozni, hogyan tud visszailleszkedni a sportba”.
„Három, négy vagy öt – jelentette ki magabiztosan arra a kérdésre, hogy hány olimpiai aranyat érez még magában. – Nem azért vagyok jó úszó, mert a kevéssel is megelégedek. Tökösnek kell lenni.”
A beszélgetés során szóba került többek között asztmája, amely Budapestre költözése óta felerősödött; hogy hogyan élte meg 2017-es, budapesti berobbanását; hogy hogyan nőtt fel fokozatosan, miközben „mindenki körbenyüzsögte, és megtalálta valamivel”; hogy miért gondolja úgy, hogy a csúcson magányos az ember; hogy mi miatt kérte szakember segítségét, de beszélt például uszodai és azon kívüli emberi kapcsolatairól, valamint a sebesség és az autók iránti szenvedélyéről is.