A 31 éves magyar versenyző a rövidpályás világbajnokságon utoljára 400 méter vegyesen, az előfutamban ugrott medencébe és 4:37.46 perces idővel összesítésben a 16. helyen zárt.

Kapást a medencéből kiszállva Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, edzője, Virth Balázs, az UTE részéről pedig Lázár Andrea köszöntötte egy csokor virággal, az óriáskivetítőn pedig a kiváló úszó karrierjéről egy rövid összeállítást láthatott a felállva tapsoló közönség.

Az ünnepség után Kapás az M4 Sportnak elmondta: az úszás előtt hányingere volt, s attól félt, a verseny felénél ki kell szállnia a medencéből.

„Érdekes volt, különböző érzelmek kavarogtak bennem egész reggel, a bemelegítés után eltörött a mécses. Csodálkoztam is, hogy csak akkor, mert arra számítottam, hogy melegíteni sem fogok tudni, úgyhogy egész jól bírtam. Meg úszás előtt eléggé hányingerem volt, attól féltem, a felénél ki kell másznom, mert elhányom magam, milyen szép befejezés lett volna úgy… De örülök, hogy ez nem történt meg. Elsősorban most örülök, hogy le tudtam úszni.”

Mint elárulta, igazából már az olimpián elbúcsúzott, az azt követő rövidpályás szezon pedig csak ráadás volt.

„Az egész év erről szólt, aminek során megtettem sok kis lépést, ami azért volt fontos, mert ugye nem most kellett egy nagyot lépnem, hanem szépen lépkedtem. Ezzel az utolsó úszás nem lett annyira drasztikus, mint amire számítottam, hanem valószínűleg azért maradt ennyire idézőjelesen könnyű, mert sokat dolgoztam ezen. Úgyhogy örülök az egésznek. Jó élmény volt, pláne itt, hazai közönség előtt. Minden lépés nagyon nehéz volt, nem is tudnék különbséget tenni, emiatt is aggódtam az utolsó úszástól, hogyha mindegyik ennyire nehéz volt és nem lett könnyebb, akkor itt mi lesz? Nehéz volt az összes, de talán utólag visszagondolva, én leginkább már az olimpián elbúcsúztam. Ez a rövidpályás szezon már csak ráadás volt, úgyhogy talán az volt a legnehezebb.”