„Sokan tekintik mérföldkőnek a visszavonulást, én nem ezt érzem, mert van egy folyamat az életemben, szépen követi egymást minden, emellett pedig hihetetlenül hosszú pályafutás van mögöttem. És ebben volt minden, mert a sikerek mellett azért hullámvölgyek is akadtak, de ez a három évtized igazi ajándék volt, nincs bennem semmiféle hiányérzet. Az érmek, a világcsúcsok is sokat adtak, ám elmondhatom azt is, hogy sokféle felkészülésem volt, úsztam vidéken, Los Angelesben, Budapesten – jártam a világot. Az biztos, ha a kicsi Katinka sejtette volna, hová jut majd, nem lettek volna kétségei az évek során. Habár az önmagunkban való kételkedés átalakítható tökéletességre törekvéssé, ami előnyt jelenthet. Akinek volt harmincéves, de akár csak rövidebb versenysportolói pályafutása, tudja, miről beszélek” – fogalmazott a Nemzeti Sportnak a frissen visszavonult úszónő.

Hosszú Katinka úgy fogalmazott, elsősorban saját magának szeretett volna bizonyítani, s rengeteg olyan pillanata volt, amelyet egy átlagember ritkán élhet át. A sikereit is nehezen fogta fel: csak ment előre úgy, hogy közben a határait feszegette. A legnagyobb motivációja viszont csak az volt, hogy szeretett úszni, mert hiába a sok siker, érem, azoktól „meg lehet csömörleni”.

„Ezt viszont nem tudtam, hogy másokra milyen nagy hatással vagyok: nagy úszók és nagy bajnokok írták, hogy én inspiráltam őket, hogy én hoztam reflektorfénybe a női sportot, és hogy ezt láthatták, őket is a bajnoki címig vezette. Azért az ilyenekbe még bele kell szoknom… Azt még nem vagyok képes felfogni, hogy a sporttörténelemnek is meghatározó alakjává váltam az évek során” – vallotta be az úszónő.

A sportlegenda mesélt a pályafutása legfontosabb elemeiről is, első meghatározó mérföldkőként a 2009-es római világbajnokságot említve.

„Az fontos mérföldkő volt, hiszen egy évvel korábban a pekingi olimpián nem jutottam döntőbe négyszáz vegyesen, és akkor, tizenkilenc évesen eldöntöttem, oké, akkor nem leszek a világ legjobbja. Elmegyek Amerikába tanulni. Nem voltam olyan nagyon csalódott, kicsit el is engedtem azokat az álmokat, amelyekről korábban a nagypapámmal beszéltünk. Ezek után nyertem Rómában egy aranyat és két bronzot. Aztán a 2017-es budapesti világbajnokság. A riói olimpián magam miatt akartam nyerni, magamnak akartam bizonyítani, hogy képes vagyok győzni, képes vagyok kimagaslóan teljesíteni. Aztán bár éreztem, pihennem kellene, mivel közel volt a budapesti vébé, úgy voltam vele, csinálom tovább, hiszen mégiscsak az első hazai rendezésű világbajnokság következik. Na, ott megéreztem, milyen az, amikor valaki a külső elvárásnak akar megfelelni… Sokkal nehezebb, mint a saját elvárasodnak: Budapesten éreztem a nyomást, s bár végül megcsináltam, azt a két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot Magyarországnak szereztem meg. Ez lelkileg és mentálisan kimerített. Még most is élénken él bennem, hogy amikor ott álltam a rajtkövön, olyan hangzavar volt a Duna Arénában, hogy majdnem megfájdult a fülem. De ugyanilyen emlékem, hogy a kétszáz vegyes előfutama előtt mennyire remegett a térdem…” – mesélte Hosszú.

Hosszú Katinka azt is elárulta, ha visszamehetne az időben sok kérdésben másképp döntene, s a mai fejével a mostaninál is jóval sikeresebb pályafutást tudhatna magáénak. De…

„Tényleg elértem mindent, úgyhogy ezt a pályafutást nem is lehet másként, csak óriási mosollyal befejezni.”

Hosszú Katinka páratlan úszópályafutása során három olimpiai aranyérmet, továbbá kilenc világbajnoki és 15 Európa-bajnoki címet nyert, nem idevéve a rövid pályán szerzett 17 vb- és 20 Eb-aranyát.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.