Februárban jelentették be, hogy Hosszú Katinka korábbi edzője és férje, Shane Tusup a Budapest Honvédhoz szerződik és a jövőben a magyar úszósport egyik legnagyobb tehetségével dolgozik együtt, Jackl Vivien edzője lesz. A 36 éves performance coach [a sportolók teljesítménynek maximalizálását segítő tréner] munkakapcsolatuk kialakulásáról elárulta, egyáltalán nem volt megtervezett, csupán az egyik közösségi oldalon írt egy elismerő, gratuláló üzenetet a fiatal úszónak, mivel úgy érezte, túlságosan is magas elvárás(oka)t támasztanak vele szemben.

„El akartam neki mondani, hogy hagyja figyelmen kívül azt a zajt, ami őt az olimpia alatt, s utána körülvette. Tanuljon a lehető legtöbbet. Mindössze 15 éves, de már olimpikon, emberek milliói irigykednek rá.  Talán még fel sem fogja, mit is vitt véghez, mekkora megtiszteltetés ez, mennyire büszke lehet magára. De majd megérti, mikor idősebb lesz – kezdte Tusup.

Jackl Vivien és Shane Tusup (Fotó: Budapesti Honvéd Sportegyesület)

„Az elvárások rendkívül magasak, főleg az olimpiai sikersportágakban, úgyhogy mindenképpen vállon kell veregetnie magát, hogy ez már így is egy siker, mindegy, mit hoz a jövő. Ezt az üzenetet akartam neki továbbítani. Nem tudtam, látja-e, olvassa-e, csak éreztem a késztetést, hogy elmondjam neki és megpróbáljak segíteni a magam módján.”

Jackl Vivien egy napon belül válaszolt neki, ezután pedig elindult egy párbeszéd és egy folyamat, amely során remekül összehangolódtak a felek.

„Nem volt semmiféle célom az üzenettel, egyszerűen egy fiatal sportolónak akartam segíteni. Láttam, milyen elképesztő jól úszik, nem akartam, hogy egy újabb fiatal sportolót tegyen tönkre a túl magas elvárás.

Jó, ha magasra tesszük a mércét és sokat várunk el magunktól, de egy sportolónak meg kell értenie, vannak más szintjei is a sikernek, mást is lehet győzelemnek tekinteni, nem csak az olimpiai aranyat.”

„Ha csak a győzelem a siker mércéje, mondjuk sokak példaképét, Cseh Lászlót ki kellene venni a listáról? Egyszerűen ez nem fair sok sportolóval szemben. És valóban, az ifjú sportolóknak is azt kell mondani: célozzuk meg a holdat, de ha a csillagok között landolunk, az sem gond. Tehát igaz, ne rakjuk alacsonyra a mércét, viszont nagyon sok szintje van a sikernek, és anélkül is sikeres lehet az ember, hogy olimpiai bajnokká válna.”

„Amikor a dolgok folytatódtak, akkor látszott, mennyire inspiráló sportoló Vivien. Mennyire jó a hozzáállása ennyire fiatalon, hogyan viszonyul az úszáshoz, mennyire támogatja őt a családja… Ez is inspirál engem is, ezáltal minden erőfeszítésemet ennek szeretném szentelni” – vélekedett Tusup, hozzátéve, nem tervezte, hogy visszatérjen az edzősködéshez, de mindig nyitottan áll a dolgokhoz és keresi az új lehetőségeket.

Megjegyezte, ez most neki egy nagy váltás, hiszen van egy kilenchónapos kislánya, de a párja, Nagy Viktória mindenben támogatja, mivel látta, mennyire izgatott az új lehetőség miatt.

Shane Tusup úszóedzõ és felesége, Nagy Viktória Zoé az M4 Sport-Az Év Sportolója Gálán a Magyar Állami Operaházban 2025. január 13-án. (fotó: MTI/Hegedüs Róbert)

„Nem csak nekem, Jackl Viviennek is egy nagy váltás ez, de mindenki tejes mértékig mellette áll, jobb felállást nem is kívánhatnék a folyamathoz. Neki ez még egy tanulási időszak, egy stresszfaktor, hogy rájöjjön, hogyan lehet kezelni a fáradtságot, a kimerültséget a számára rendkívül fontos iskola mellett, hiszen mindenhol jól szeretne teljesíteni. Ehhez viszont van egy jó háttere és egy stábja. A Honvédnál minden simán megy, mindent megkapunk a kellő időben, Kovács Tamás sportigazgató megérti, mit akarunk elérni, mi a program, hogyan néz ki a szezonunk – nagyon jó ötletei vannak, hogy ezekhez miket lehetne még hozzátenni. Gergely István klubelnök pedig az egészet megvalósította, elképesztő ügyvezető, aki nem tartja rajtunk a kezét, de ettől függetlenül mindenben támogat és segít. Beszélgettem velük és nem tudtam, mi lesz az egészből, mi lenne a terv. István megemlítette nekem, hogy új projekteket és sportolókat keresnek, én pedig említettem, hogy Vivien elképesztő, ebből indult ki a történet.”

A legfontosabb az lesz, hogy Jackl Vivien jobban érezze magát a bőrében, kevésbé legyen ideges a versenyek során, és ha tükörbe néz, lássa azt is, mennyire különleges úszóvá válhat.

„Rendkívül tehetséges. Egyszerűen csak egy nyers, csiszolatlan tehetség, és ha nem leszünk óvatosak, elpazarolhatjuk a tehetségét. Viszont a megfelelő programmal, a megfelelő edzésmunkával, helyzetekkel, versenyekkel és megfelelő versenytársakkal ki fog tudni virágozni valami olyasmivé, amivel rengeteg gyereket fog inspirálni.

Az olimpiai arany csodás, de még lényegesebb a felnövekvő generációk motiválása, inspirálása, amivel a társadalom fejlődését szolgáljuk. Ezt akarjuk igazán elérni, és az olimpiai arany egy ehhez vezető út, egy eszköz. Mondhatni, az olimpiai arany ehhez képest szinte egy másodlagos cél, de ezt is megcélozzuk természetesen. Most még ideges az első verseny előtt, de amint ezen túl lesz, szabadabbá válik és egyre többet tud mutatni magából – ezen segít majd a több versenyzés.”

Arról, hogy egy pici gyermek édesapjaként tér vissza az edzősködéshez, azt mondta: ez egyszerre áldás és átok is. Aztán kifejtette, mire is gondol ezalatt:

„Az emberek, a sajtó sokszor csak az út szépségeiről, az eredményekről beszélnek, de sokan elfelejtik, valójában milyen nehézségeken át vezet ez az út. […] Mint említettem, ez a szakma egyszerre áldás és átok. Áldás, hogy mindezt a családommal együtt végzem – ott van a kislányom, aki a legelképesztőbb dolog az életemben, akitől elolvadok, aki olyan ajtókat nyitott ki a szívemben, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. Ha hazamegyek, már jön is oda, kezd felmászni a lábamon, óriási mosollyal a száján… egyszerűen elolvad az ember. Teljesen mindegy, mi történt a nap vagy a hét során, mindez tovatűnik, egyszerűen elveszek annak a pillanatnak a varázsában, és az lenne jó, hogyha ez a pillanat örökké tartana. Az átok része viszont az, hogy mindezek mellett el kell végeznem a munkám. El kell mennem otthonról, versenyekre, edzőtáborokra, a felkészülésre, mert Viviennek ezekre szüksége van, én pedig elhivatott vagyok az irányába. Ezáltal valószínűleg le fogok maradni fontos pillanatokról, ahogy a kislányom feláll vagy magától járni kezd, ahogy kimondja az első szavait. Mint mondtam, áldás és átok – elképesztő, hogy ilyesmiben részt vehetek, és remélem, a lányom büszke lesz, amikor látja, mit tett az édesapja, remélem, én és Vivien is inspirálja majd. De kettős érzés, mert nehéz távol lennem Aurorától, viszont örülök, hogy Viktória vele lesz otthon, egy jó környezetben, jó közegben van, jobb anyát el sem tudnék neki képzelni. Összességében, ez egy egyedi dinamika.”

A magyar úszósport jövője kapcsán úgy fogalmazott, jelenleg egy őrségváltás zajlik, amelynek során számos nagy alakja vonult vissza a hazai mezőnynek. Magyarország is egy fluktuáción megy keresztül, ami miatt most épp hullámvölgyben van, ám fiatal tehetségek jelennek meg, így ígéretes jövő előtt áll a hazai úszósport, melynek újra a része. Hozzátette, noha nagy ígéreteink vannak, ők egyelőre nem kész versenyzők, ennek ékes példája Jackl Vivien, emiatt folytatni kell az erőfeszítéseket, tovább kell fejleszteni a csapatot és az utánpótlás programokat, hogy a nyers tehetségek egy magasabb szintre lépjenek.

„Csapatként kell együttműködnünk a szakmában – az utánpótlásedzőkkel, a profik edzőivel, valamint a válogatott edzőkkel. Egy összeállt rendszer kell, amely együttműködik és összedolgozik, mert az őrségváltás az edzők körében is egy bizonytalansággal jár. De arra kell gondolni, hogy a hullámvölgy után ismét a csúcsra juthatunk, nem szabad pánikolni. A lényeg, hogy tudjuk, mik az akár rövid, akár hosszú távú tervek, és hogyan érhetjük el a sikert, mire van ehhez szükség. Mint korábban is említettem, úgy érzem, az elvárások egyszerűen néha túlságosan is magasak. Olimpiai aranyérem és semmi más, de ahogy mondtam, ha úgy gondolkozunk, hogy aki nem zár az élen, az már kudarc, akkor rengeteg sportolók törölhetnénk a listáról. Nem mondhatunk ilyet. Célokat kell kitűznünk, de ne törjük össze a gyerekek szívét, ha nem sikerül elérni valamit.”

„Sokak szerint én kudarcot vallottam, mert a közelmúltban kevésbé voltam sikeres, de az én feladatom az volt, hogy segítsem a sportolókat, és mindegyikük elérte, amit el szeretett volna. Volt például egy brazil lány, akinek az álma az olimpiai részvétel volt. Nem volt túlságosan jó fizikálisan, pici volt, az anyagi lehetőségei sem voltak a legjobbak, de bármire hajlandó volt, hogy elérje a célját és büszke legyen rá az édesanyja. És végül sikerült is kijutnia, ami megváltoztatta az életét, már egy más ember. Nem szerzett aranyat, nem nyert érmet, és lehet, hogy ezekszerint én is kudarcra vagyok ítélve, de mégis nagyon büszke vagyok arra, amit elért, hogy honnan indult és hogy mit is jelent neki mindez. Óriási pillanat volt számomra, mikor láttam őt felállni a rajtkőre, hiszen megvalósította az álmát, elérte a célt, amit maga elé kitűzött. Hihetetlen volt.”

Tusup nem igazán tudja megmondani, mely edzői eredményére a legbüszkébb. Úgy véli, számára nem igazán számítottak a saját eredményei, inkább az volt a fontos, hogy akivel együtt dolgozik, elérje, amit szeretne, neki azért kell mindent megtennie, hogy segítse a sportolót az útja során.

„Hogy saját magamnak hogyan tudok segíteni, vagy ez mennyiben számít a pályafutásom és a jövőm szempontjából, nem igazán számít. Nem az a fontos, mit mondanak majd rólam, hanem az, tudok-e segíteni vagy sem. Az eredmények másodlagosak, az a lényeges, hogy elvégezzem a feladatom és képes legyek segíteni más sportolóknak, a fiatalabb generációnak, és inspirálni tudjam a párom és a lányom. De nem minden sportolónak tudok segíteni, példa erre Késely Ajna esete.”

A 23 esztendős úszó kapcsán elmondta, már több mint tíz éve ismeri, s 2022 végén Késely szerette volna, ha ő lenne az edzője, de ő úgy érezte, nem képes azt a segítséget nyújtani, amire szüksége lenne, ezáltal nem ő a megfelelő ember a feladatra. Szívesen segít neki, amiben csak tud, ám a versenyzőnek azt az irányt kell megtalálnia, ami számára a legjobb. Hogy mi is vezetett ehhez az döntéshez, arról is szót ejtett.

„Megvizsgáljuk, tudok-e segíteni. Meg tudom-e tenni azt, amire szüksége van. Le tudok-e tenni valamit az asztalra, ami tényleg hasznos az ő számára? Megnézem, képes vagyok-e látni az ő útvonalát, mire van szüksége? Mit akarnak a sportolók, mit keresnek, mire vágynak? Ajna esetében a lehető legnagyobb mértékben segíteni akartam. Nehézségeken ment keresztül, méghozzá olyan döntések miatt is, amit talán a múltban hozott, például egyesületekkel kapcsolatban. Mivel én közben belevágtam egy másik üzletbe is, nehéz volt, mert láttam, hogy ez is egy teljes embert követel meg, azt pedig nem mondhattam, hogy rendben, kiszállok. Így viszont nem tudtam volna annyi időt szentelni Ajnára, amennyire neki szüksége volt, nem tudtam garantálni, hogy ott legyek, amikor szüksége van rám. Igent meg csak akkor mondok valamire, ha száz százalékkal részt is tudok venni benne. Számomra ez a szabály, a sportban és azon kívül is. Vagy teljesen benne vagyok vagy sehogy, nincs olyan, hogy egy lábbal benne, egy lábbal meg másban.”

A labdarúgás akkor vetődött fel projektként, amikor az úszás világából kilépett. Elárulta, számos céllal voltak nála futballisták: volt, aki a szerződéshosszabbítás előtt szeretett volna jobb formába kerülni, míg akadtak olyanok is, akik rossz térdekkel keresték fel, mivel nem szerették volna még befejezni a pályafutásukat.

MTI/Czeglédi Zsolt

„Az én munkám abból áll, hogy az ember a lehető legjobb teljesítményt ki tudja hozni magából. Sosem éreztem magam kizárólag csak úszóedzőnek, sokkal inkább egy csúcsteljesítményre vezető edzőnek tartom magam A labdarúgás akkor merült fel, amikor kihívások elé kellett állítanom magam, ki kellett lépnem az úszás világából. Újra kellett tanulnom, fejest kellett ugranom, hogy különböző szabályokat kell megtanulnom, és fel kellett tennem a kérdéseket, miért ezt, miért azt, miért így vagy miért úgy. A lehető legtöbb mindent a lehető leggyorsabban kellett megtanulnom a sportolókról, úgyhogy ez egy nagyon érdekes út volt. Akár egy egyesülettel dolgoztam együtt, vagy akár egy egyéni sportolóval, az volt talán a hasznos, hogy egy kívülálló voltam. Ami a labdarúgókat illeti, az mindig is egy külön projekt volt” – jegyezte meg, majd kitért Szoboszlai Dominikra, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányára is, akivel 2020-tól, még a salzburgi időszakában dolgozott együtt – a most már liverpooli kulcsembert akkor lipcsei átigazolására készítette fel, valamint arra, hogy aztán az új csapatában is jól teljesítsen.

„Tudtuk, hogy ez a klubváltás a terv, a feladat az volt, hogy meg is valósítsuk ezt az átigazolást, felkészítsük rá. A lehető legtöbbet kellett tanulnia annak érdekében, hogy ezen a szinten teljesíteni tudjon, versenyezzen, és aztán tanulni, növekedni tudjon arról a szintről is. Fontos volt, hogy ne a következő állomás legyen a plafon, ne az legyen karrierje csúcsa. Bármilyen opció áll a rendelkezésünkre, lényeges, hogy az egész egyesületet, közeget befogadja, és tovább is tudjon lépni annak érdekében, hogy a pályafutása még tovább tudjon virágozni, plusz ugye még válogatottbeli kötelezettségei is vannak. Azt mondtam, oké, benne vagyok! Elmagyaráztam az ötleteimet, mit szeretnék megvalósítani, és elképesztő élmény volt részt venni egy közös projektben, betekinteni az egyesület kulisszái mögé, megnézni, milyen interakció zajlik, beszélni akár Jesse Marsch-sal, az akkori vezetőedzővel, információkat szerezni tőlük. Kommunikálni az egész kerettel, a teljes edzői stábbal, akik megengedték ezt a koronavírus idején, hiszen akkor online és telefonon keresztül tartottuk kapcsolatot. A Covid-időszak közben is folytattuk ezt a projektet. Az egyesület támogatta a munkám, megengedte, hogy segítséget nyújtsak és minden nagyon jól alakult. Aztán eljutott a Leipzighez, ahol minden kinyílt számára, felvirágzott a pályafutása – és én pont ezért kerültem képbe, hogy lángra lobbantsam ezt a tüzet, hogy ez a folyamat beinduljon.”

Tusup szerint a közös munka során Szoboszlai fenomenálisan teljesített, és minden szezonbeli mérkőzésen túltettek a célkitűzésen – hozzátette, még azon a statisztikai elvárásokon is túltettek, amit a klubja támasztott vele szemben. Megjegyezte, nagyon eredményesek voltak, az egyik pedig nem lehetséges a másik nélkül – célzott ezzel arra, hogy a középpályás mennyire jól játszik a Liverpoolban.

„Ha nem tudtuk volna felkészíteni, előkészíteni a jövőre. Szerintem mindkét aspektus terén jó munkát végeztük, sikeresek voltunk. Ha ezt projektnek nevezzük, úgy gondolom, egy óriási sikerként könyvelhetjük el. Remélem, a jövőben is használja majd a módszereket, amiket megtanultunk. Az ember reménykedik, hogy nagyobb hatást ér el, mint hogy csupán csak egy projekt arra az időre, amíg épp együtt dolgozunk. Hogy lehetőleg a sportoló jövőjében, az azt követő életében is legyen pozitív, átfogóbb hatása.”

A beszélgetés során szót ejtett az üzleti életéről, a sikereiről és a kudarcairól egyaránt. Az Iron Corporation kapcsán kiemelte, rendkívül sikeres volt, amikor ő vezette, s nagyon jó volt látni, ahogy megvalósul az az elképzelésük, főleg, hogy ez volt az első cége. Három éve alapított egy alkoholos italokat forgalmazó vállalkozást is, ezt 2024-ben eladta, ám az igazgatótanácsnak továbbra is tagja – felmerült a kérdés: hogyan fér meg egy alkoholgyártással is foglalkozó cég azzal, hogy közben egy 16 éves sportoló mellett tevékenykedik? Összeférhet a kettő együtt a jövőben?

„Kell, hogy összeférhető legyen, hiszen felelősséggel tartozom Vivien és a családja irányában is. Természetesen őt részesítem majd előnyben, semmi kétség efelől. A cég is egy prioritás persze. Két oldal van, de több üzletet, a közeljövőben nem kívánok elkezdeni. Ez egy nagyon fontos időszak. Én a vezérigazgatója vagyok az italcégnek, egy nagyon jó igazgatótanács áll a rendelkezésemre, illetve egy nagyon jó csapat van alattam, ami segít nekem. Jeleztem számukra, hogy ebben az időszakban Viviennel szeretnék foglalkozni, ez nagyon fontos számomra. Összeférhetőnek gondolom, hiszen az üzlet segítségével az ember delegálhat és az erőforrásokat is átcsoportosíthatja. Természetesen jócskán előre kell terveznem, végig kell gondolnom, hogy minden hogyan működik, hogyan válik be. Már megvan a tervem Vivien tekintetében, amikor megállapodtunk, ez már kialakult a fejemben. Jó hosszú ideig, egészen az olimpiáig tartó tervet alkottam, milyen fázisokon kell keresztül mennünk, miket kell elérnie, ami a saját mentális és testi folyamatait illeti. Aztán meg kell néznem azt is, a cégnek mire van szüksége, milyen fázisai vannak, az eredeti arculat újragondolása, új palackok, új márka és egyebek. Ám Viktória ebben nagy mértékben részt vesz, ami nagyon jó. Jó látni, hogy ő is egyre nagyobb szerepet vállal, még annál is nagyobbat, mint amit eddig.”

Zárásként azt is elmondta, mi volt a legfontosabb tanács, amit valaha valakinek edzőként adott:

„Őszintén szólva, valószínűleg azt mondanám, főleg Vivien esetében: nem kell senkinek sem lenned, legyél saját magad! Nem kell, hogy te legyél a következő »bárki«. Az emberek mondhatnak akármit, egyszerűen ignoráld a körülötted lévő zajokat, koncentrálj saját magadra, a feladatodra, a családodra. Nem te leszel a következő akárki, te leszel az első Jackl Vivien. Te leszel az első, aki megvalósítja azt, ami te vagy. Nézz a tükörbe és légy büszke erre. És az emberek mondjanak, amit akarnak, bélyegezzenek meg, nevezzenek, aminek akarnak. Klassz, ha mindez bekövetkezik, de nézz a tükörbe és gondolj arra, hogy te vagy az első Jackl Vivien. Megvan a magad helyed, állj meg két lábadon, megérdemled azt, amit elérsz, hogyha ott vagy a dobogón, akkor azt is megérdemled! Használd mindezt üzemanyagként, motivációként, és remélhetőleg ez majd segít.”