Nézzük, mi is történt 1996-ban.

A nyári atlantai olimpián Rózsa Norbert, Czene Attila aranya mellett Egerszegi Krisztina első és harmadik helyet szerzett, Güttler Károly második, Kovács Ágnes pedig bronzérmes lett. A magyar csapatban összesen 22 úszó neve szerepelt, néggyel több, mint az 1992-es játékokon, szóval ebben a tekintetben előrébb lépett a csapat, az érmek számában nem, hiszen Barcelonában kilenc dobogós helyet hoztak össze az úszók.

Az olimpiára már akkor is az mehetett, aki teljesítette a szintidőt, amelyet különböző versenyeken lehetett elérni, például az országos bajnokságon.

Vagy éppen egy olimpiai válogató versenyen, amelyet június 6. és 8. között rendeztek a Komjádi uszodában.

Az olimpia után nem sokkal kiderült, hogy említett napokon csak papíron volt megmérettetés, vízben nem. A Népszava szeptember 9-i számának címlapján a következőt olvashattuk: „Nem létező verseny eredményeivel delegáltak úszókat Atlantába”, majd a 14. oldalon a „Meghamisították az úszó-világranglistákat” szalagcím fogadta az olvasót. Idézet a cikkből: „Márpedig a világranglista meglepően átrendeződött az olimpia előtt. Több, nem a világ élvonalába tartozó versenyzőnk hirtelen nagyot ugrott előre, ezáltal elnyerte az atlantai indulás jogát. Ezek az eredmények a nemzetközi szövetségnek leadott jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1996. június 6. és 8. között, a Komjádi uszodában megtartott olimpiai válogató versenyen (Hungarian Olympic Trials) születtek.

Csakhogy ilyen verseny sem a hivatalos versenynaptár, sem az uszoda illetékese szerint nem volt!”

A lap hozzátette azt is, hogy az eseményről sem a Nemzeti Sport, sem az MTI nem számolt be, márpedig, ha lett volna ilyen verseny, akkor biztos nem hagyják ki. Érdekességként annyit érdemes megjegyezni, hogy a botrányról korábban már jelent meg egy cikk: még nyáron a bulvársajtó felkapta az ügyet, de egy cikk után semmi sem történt.

A Népszava 1996. szeptember 9-i címlapjának részlete

A botrány kirobbanása utáni napon már a Nemzeti Sport is foglalkozott a témával. A lapban Ruza József, a szövetség főtitkára ismertette az álláspontját, amely lényegében beismerő vallomás volt, hiszen így kezdődött: „A jegyzőkönyv elküldésekor a magyar sport sikeressége volt a kizárólagos cél.” A közleményben aztán elkezdődött a felelősség hárítása is: „Az edzők azt akarták, hogy tanítványaik velük készülhessenek az ifi Eb-re, hiszen a fiatalok kontinensbajnokságára közvetlenül az olimpia után került sor. A másik érv az olimpiai verseny légkörének megismerése volt. A szakvezetők szerint ezek között a sportolók között sydneyi aranyérem-várományosok is vannak.” Vagyis a fiatalok egy részét azért nevezték meghamisított jegyzőkönyv alapján, mert az edzőik kérték – olvasható ki a főtitkár sorai közül.

Megszólalt Gyárfás Tamás elnök is, aki a személye ellen célzott támadásról is beszélt és nem fogják kitalálni kinek a neve szerepel a szövetség vezetőjének monológjában. Igen, Fenyő Jánosé, aki akkor a Népszavát – a csalást leleplező lapot – kiadó cég vezérigazgatója volt. Gyárfás felemlegette egy korábbi ügyüket, amikor Fenyő meg akarta szerezni a Nap TV-t

„Úgy vélem, ha Fenyő János televíziót akar csinálni, az a leghelyesebb, ha a magáét csinálja és nem máséba telepszik bele”

– vette bele a mondandójának elejébe ezt a mondatot, az egykori médiavállalkozó.

Az úszók akkori elnöke amellett, hogy rosszindulatúnak minősítette a Népszava cikkét hozzátette: „Az írás valós alapokon nyugszik, megállapításait cáfolni nem tudom. Ezért lemondok. (…) Ami pedig a jegyzőkönyvet illeti: munkatársaim megerősítették: azt nem az egyéni előnyszerzés, a csalás motiválta, hanem kizárólag a későbbi eredményesség fokozott figyelembevétele. Lemondásommal elsősorban azt szeretném elérni, hogy a személyem ellen folytatott gátlástalan hadjárat során legalább az úszókat ne bántsák!”

Elmondta álláspontját Kereszty András, a Népszava akkori főszerkesztője, aki amúgy a Magyar Újságírók Szövetségének az elnöke is volt: „Úgy gondolom, hogy azért, mert Fenyő és Gyárfás között per van, semmi sem indokolja, hogy az úszószövetségi csalást kihagyjuk az újságból.”

Akkor ezzel meg is volnánk, de azért a helyzet nem volt ilyen egyszerű, sőt elég összetett botrány alakult ki. Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter, aki ebben a minőségében a sportot is felügyelte, felszólította Gallov Rezsőt, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökét, hogy folytasson vizsgálatot. A szeptember 14-i Nemzeti Sport szerint ez kiderítette, hogy az olimpiai csapat összetételét rögzítő dokumentumot, mások mellett Gyárfás is aláírta, mégpedig úgy, hogy nem tudta a rajta szereplők teljesítették-e a szintidőket, a vizsgálat pedig megállapította, hogy

„Hauer Péter szakfelügyelő annak érdekében, hogy a szakvezetőség által megadott valamennyi versenyző megfeleljen a FINA által megszabott normáknak, egy fiktív jegyzőkönyvet állított össze. A szakfelügyelőn kívül Ruza József, a szövetség főtitkára is tudott a fiktív jegyzőkönyvről.”

Tehát, akkor próbáljuk meg rekonstruálni az eseményeket: elkészült a lista, amelyen olyan sportolók is voltak, akiknek nem volt megfelelő idejük, de aztán lett egy fiktív verseny, amelyen fiktív eredmények születtek és ebből készült egy fiktív jegyzőkönyv. És ez nem biztos, hogy fikció…

Ruza lemondott – az elnökség ezt nem fogadta el, de kezdeményezték, hogy „a számára kilátásba helyezett kormánykitüntetést vonják vissza” –, Hauert felmentették a szakfelügyelői tisztségéből és közben a szövetség vezetése „ez alkalommal is

köszönetét és elismerését fejezi ki a MÚSZ már korábban lemondott elnökének, Gyárfás Tamás úrnak

azért az eredményes és rendkívül hatékony munkáért, amelyet a magyar úszósportműködési és fejlődési lehetőségeinek megteremtése érdekében az elmúlt években kifejtett.”

Szóval volt belső vizsgálat, de egy pár napig úgy tűnt, hogy ezzel nem zárhatják le. Beszállt a „buliba” a rendőrség is, hiszen egy hamisításról van szó és megszólalt Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője is, aki elmondta, hogy „jelentésben foglaltak nem nyújtanak kellő alapot a nyomozás megkezdéséhez, ezért a rendőrség feljelentés-kiegészítést rendelt el.”

Puff neki! Úgy nézett ki, hogy komoly ügy lesz az eseményekből, de nem lett. Sőt egészen vicces fordulatot vettek a dolgok.

Az eseménysor szeptember 19-én ért el a csúcspontjára, amikor „nyilvános vita” volt az ügyben. Egészen döbbenetes: a Nemzeti Sport hasábjain Gyárfás Tamás lemondott elnök vitázott Gyárfás Tamás újságíróval. A „beszélgetés” felvezetése mondhatni negédes: „Mit tagadjam, a TV-ben nem mertem. Mert mi történik, ha egy szokásos rosszindulatú kérdésem után a válasz helyett kimegyek?”

Gyárfás Tamás újságíró interjúja Gyárfás Tamás exelnökkel (Nemzeti Sport, 1996. szeptember 19.)

Aztán az interjú első néhány kérdése és válasza olyan, hogy akár Fenyő Jánost is eszünkbe juttathatná:

Gyárfás: – Ugye, az osztályvezetőket a főosztályvezető irányítja?
A Magyar Úszó Szövetség Exelnöke: – Igen.
Gy: – Ilyen logikával a csalókat pedig a főcsaló?
Exelnök: – Rám tetszik gondolni?…
Gy: – Miért? Ön lenne az?
Exelnök: – Kinek dolgozik? Megvették?
Gy: – Most én kérdezek. Vegyen magának egy lapot, aztán ön is faggatózhat.
Exelnök: – Van eladó?
Gy: – Ha nincs, akkor szerezzen. De térjünk a tárgyra.

Áthallásos. Már túl vagyunk azon, amikor Fenyő meg akarta szerezni a Nap TV-t, de azért látható, hogy az úszóelnök nem felejtett. No, de térjünk vissza az úszásra, illetve az ügyre. Gyárfás elmondta magának, hogy ő bizony nem hülye – mármint az exelnöki személyiségében, az újságírót nem minősítette – és ő nem így csalt volna, hanem: „Mondjuk, az aznapi edzést elnöki jogkörömnél fogva válogató versenynek minősítem. És netán megkérem a szakfelügyelőt, hogy jegyzőkönyvkészítés helyett mérje az időt. Hivatásos versenybíró.”

Ravasz!

A „beszélgetésben” előkerül egy fontos téma is. A szövetség a botrány kitörése előtt állapodott meg támogatásról a CIB Bankkal, amely viszont úgy döntött, hogy csak akkor adja a pénzt, ha Gyárfás az elnök és hasonló állásponton volt a sportszergyártó Arena is. Zdeborsky György a pénzintézet elnök-vezérigazgatója, az ügy kirobbanása után így nyilatkozott: „A CIB Bank a jelenlegi vezetőkkel állapodott meg, ennek egyenes következménye, hogy ha a tisztújító közgyűlés után mások állnak majd a szövetség élén, felülvizsgáljuk a megállapodást, hiszen nem biztos, hogy élni akarnak az általunk nyújtott támogatással… Ez nem fenyegetés, csak jelzés…”

A közgyűlés 67 tagja értette a jelzést. Illetve csak 65, mert ketten Gyárfás elnökké választása ellen voksoltak a rendkívüli közgyűlésen, ám így is visszakerült a helyére a szövetség lemondott vezetője (tegyük hozzá, első körben nem sikerült a szavazás, mert nem a szabályok értelmében jártak el, de másodikra jött az elsöprő siker). Tizenkét nappal a botrány kirobbanása után, szeptember 21-én ismét elnök lehetett. A tanácskozáson amúgy megerősítették tisztségében Ruza József főtitkárt is. A közgyűlés után öt nappal az Arena Magyarország 134 millió forintos támogatói szerződést kötött a szövetséggel és Gyárfás bejelentette, hogy tovább élvezik a CIB bizalmát is. Persze szó sem lehetett zsarolásról, nyilván sosem hangzott el, hogy „No Gyárfás, no money”, de azért elég jók voltak az elnök pozíciói.

Kellett is minden forrás, mert Magyar Olimpiai Bizottság kiszámlázta az úszóknak a jogtalanul – hamis jegyzőkönyv alapján – olimpiára jutó sportolókkal kapcsolatos költséget.

Ruza Józsefet és Hauer Pétert magánokirat-hamisítás vétségével, illetve jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettével vádolták meg a nyomozók. Aztán az ügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság tárgyalás mellőzésével döntött. Ruza Józsefet kilencvenezer, Hauer Pétert pedig tizenháromezer forint megfizetésére kötelezte. Ruzát a nemzetközi szövetség két évre tiltotta el.

Gyárfás Tamás pedig egészen 2016-ig elnök maradt az úszóknál, amikor aztán az úgynevezett Hosszú Katinka-ügy kirobbanását követően lemondott.