A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) közösségi oldalán írta le az úszónő történetét:

Ábrahám Minna megosztotta a horrorisztikus részleteket az elmúlt hetekről, melyekből korábban csak egy Insta-bejegyzés szúrt szemet, amikor jelezte: „személyes okokból” nem tart a csapattal a konferencia-döntőre, de drukkol nekik. Akkor annyit írt vissza aggódó üzenetünkre: nincs nagyobb baj, majd elmeséli, mi volt. Hát most elmesélte – és hát egy frászt nem volt nagyobb baj. Január 28-án, edzés közben teljesen valószínűtlen módon egy startfejesnél Minna körme beszorult valahogy a rajtkő egy részébe… És az ugrás lendületével nem csak a körme tépődött le, de az ujjának egy darabja, csonttal együtt, azaz konkrétan egy nyílt törés keletkezett a kezén – írja a MÚSZ.

A napokban a 20. születésnapját ünneplő Ábrahám ujját természetesen műteni kellett, 5 hétig víz közelébe sem mehetett volna, így nem úszhatott volna az NCAA-döntőben, volna… Ő azonban két hét után újrakezdte az edzéseket, lefóliázott, összeragasztott ujjakkal. Végül elment az atlantai NCAA-fináléra, odaállt a rajtkőre, és remek úszásokkal segítette csapatát. Váltóban 4×200-on az egész mezőny második legjobb részidejét repesztette, egyéniben bejött negyediknek, és végül az USC legjobb pontszerzőjének bizonyult.

Ábrahám Minna közösségi oldalán megosztott egy videót is, melyben elmeséli a vele történeteket és az NCAA-döntőig vezető utat.

„Ha van akarat, van út is. Nem volt ideális, nem volt kényelmes és egyáltalán nem így terveztem, de így alakult, alkalmazkodom kellett hozzá, mert vannak álmaim, amiket szeretnék megvalósítani és van egy csapat, amely számított rám” – kezdte a posztját Ábrahám, aki a videóban megmutatta az ujjáról készült röntgen- és sérülés utáni felvételeket is (csak erős idegzetűek nézzék meg a videót, nem szép látvány).

Elárulta, a történtek minden szinten próbára tették mentális erejét, hiszen a kemény medencés és edzőtermi munkák után odáig jutott, hogy egyszerű dolgokat – mint az étel felvágása, öltözés, a hajának összekötése – sem tudott elvégezni. „Minden sokkal fájdalmasabbá és fizikailag nehezebbé vált. De ahogy napról napra feszegettem a határaimat a mozgástartomány és a fájdalom terén, egyre jobb lett, és az alagút végén a fény is egyre erősebbé vált. Elhatároztam, hogy ebből a sérülésből sikertörténetet csinálok. Ott leszek az NCAA döntőben.”

Megjegyezte, bőven voltak ez időszak alatt hullámvölgyei és hullámhegyei, de a mögötte álló fantasztikus csapat segítette egyik napról a másikra, hogy mégis ott lehessen az NCAA nagyszínpadán.