„Legalább nem hánytam, ennyi pozitívum van benne… – kezdte az M4 Sportnak adott interjúját Kós Hubert. – Nekimentem a világcsúcsnak, egész nap éreztem, hogy jó formában vagyok, jól éreztem magam. Úgy gondolkodtam, még három évem van a toppon, ez volt az első próbálozásom, van még minimum kettő, a budapesti vb és az olimpia, de reméljük, hogy még holnap is fogok tudni valamit találni. Remélhetőleg, picikét kijavítom, hogy az első százon – szépen szólva – egy idióta voltam. Visszanézve úgy kezdtem, mintha 100-at úsztam volna, de belülről azt éreztem, jól haladok, teljesen jól vagyok 100 után, egészen 150-ig bírtam, az utolsó fordulót is nagyon jól bírtam, aztán hirtelen a karom és a lábam is teljesen meghalt. Olyan érzésem volt, mint még soha.”
Kapcsolódó tartalom
A magyar úszónak már a rajtja is tökéletesre sikerült (0.55 másodperces reakcióidő), és az első kidelfinezéstől kezdve növelte előnyét. A táv háromnegyedénél még egy másodperccel „verte” az amerikai Aaron Peirsol cápadresszes, 2009 óta fennálló világrekordját (1:51.92 p), amitől végül mindössze 38 századdal maradt el.
Hozzátette, szerdán 100 méter pillangón is úszik, s ha nem is dönti meg a világcsúcsot 200 háton, olyan időt szeretne úszni, amire büszke lehet. Kós úgy véli, minden esélye megvolt a világcsúcs megdöntésére, szerinte talán meg is lehetett volna, ha kicsit visszafogja az első 100 métert. „A sportban nincsen ha, ma nem sikerült, holnap van még egy esélyem.”