Áttekintés Forrás: Wikipédia

Noha az országot a helyiek már legalább az Akhaimenida-időszak óta Iránként is ismerik, nyugaton 1935-ig csak a Perzsia elnevezéssel illették. 1959-ben Mohammad Reza Pahlavi iráni sah bejelentette, hogy mindkét megnevezés használható. A Homeini ajatollah vezette 1979-es forradalmat követően az ország hivatalos neve Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául جمهوری اسلامی ایران) lett, amely államformája szerint teokratikus (iszlám) köztársaság.

Az Irán (ایران) szó ősi formája az Arianám, amely elnevezéssel Irán vagy Perzsia népe országát egykor nevezte (először a szászánida időszakban). E kifejezés mellett az Eránsahr kifejezés is használatban volt. Az arianám az „Indoiráni népek” szó többes száma, melynek jelentése így "Az árják földje".

A „Perzsia” kifejezést az európai országok használták az ország jelölésére az Óperzsa Birodalom akhaimenida dinasztiája óta, az i. e. 6. századtól. Elsősorban a görög történetírók használták előszeretettel a Persis (Περσίς) kifejezést, amelynek jelentése „A perzsák országa”.

Fekvés

Irán a közel-keleti térség második legnagyobb területű országa, területe 1 648 195 km². Szomszédai északon Örményország, Azerbajdzsán, a Kaszpi-tenger, valamint Türkmenisztán, keleten Afganisztán és Pakisztán, délen az Ománi-öböl és a Perzsa-öböl, nyugaton pedig Irak és Törökország.

Területének központi részét sivatagos, illetve sztyepp-borította, mocsarakkal, sós tavakkal tarkított felföld teszi ki, amelyhez északon a Kaszpi-tenger partján húzódó Alborz, délnyugaton pedig a Zagrosz-hegység láncai kapcsolódnak.

Domborzat

Irán területét az Iráni-fennsík és a fennsíkot közrefogó, az Eurázsiai-hegységrendszer részét képező hegységláncok (Zagrosz, Alborz és más hegységek) alkotják.

A fennsík medencéi keleten részben sós tavakkal kitöltött sivatagok, a nyugatabbra elhelyezkedő fennsíki területeken azonban a nagyobb csapadékmennyiség sztyeppe kialakulását eredményezte.

Irán két legnagyobb hegységlánca az északon húzódó Alborz és a nyugaton húzódó Zagrosz. Az Alborz és egyben Irán legmagasabb pontja a Teherán közelében található Damávand (5771 m). A Zagrosz legmagasabb csúcsa a 4409 m magas Dena.

Nagyobb síkságok az Iráni-fennsíkon és a peremhegységeken kívül találhatók, elsősorban a Kaszpi-tenger, valamint a Perzsa- és az Ománi-öböl partvidékén.

Vízrajz

Irántól északra található a Kaszpi-tenger, tőle délre a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl. A kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt a szárazföldön nem alakultak ki hosszú, bővizű folyók. Egyetlen hajózható méretű folyója a Karun, amely délen a Perzsa-öbölbe torkolló Satt el-Arab (más néven Arvand Rūd) folyóhoz csatlakozik. Nagyobb állóvíz az országban az északnyugaton található Urmia-tó, valamint a keleti országrész néhány nagyobb sós mocsara, mint például a Dast-e Kavir és a Dast-e Lut.

Éghajlat

Irán éghajlata változatos, több éghajlati égöv egyszerre jelen van területén.

Legszárazabbak a mérsékelt övi sivatagi éghajlat uralta fennsíki medencék, elsősorban a keleti részek, ahová a nedvességet hozó szél nem jut el. Itt valódi sivatagok alakultak ki. A csapadék valamivel több a fennsík nyugati részén, amely ebből fakadóan sűrűbben lakott. Az éves csapadékmennyiség helyenként 200 mm alatti. A nyár forró és száraz, az átlaghőmérséklet meghaladja a 38 fokot.

Dél-Iránban a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl parti síkságain a nyár nagyon forró és párás, a tél pedig enyhe. Az évi csapadékmennyiség 135–355 mm közötti.

Az ország északi peremén, a Kaszpi-tenger síkságán a tél szintén enyhe, a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. A nyári hőmérséklet általában nem haladja meg a 29 fokot. A síkság keleti részén az évi csapadékmennyiség 680 mm, a nyugati részén meghaladja az 1000 mm-t. Itt nedves, szubtrópusi klíma alakult ki.

A hegyvidéken kontinentális éghajlat uralkodik, magashegységi éghajlati jegyek jellemzők. A Zagrosz medencéiben alacsonyabb a hőmérséklet, télen a napi átlaghőmérséklet fagypont alatt marad, sok a hó.

Növény- és állatvilág

Éghajlati és domborzati változékonysága folytán Irán növény- és állatvilága is változatos.

Az ország egytized részét borítják erdők. Az erdőalkotó fa típusát az éghajlati és domborzati viszonyok befolyásolják. Legkiterjedtebb erdősséggel a Kaszpi-tenger menti régió rendelkezik, ahol a jellemző erdőalkotók a tölgy, kőris, szilfa és a különböző ciprusfélék.

Főbb emlősállatai: medvék, gazellák, vaddisznók, farkasok, nagymacskafélék (eurázsiai hiúz, ázsiai gepárd, perzsa leopárd), vadtevék, vadkecskék, sakálok. Az ázsiai gepárd kihalófélben van, évente alig pár példányt regisztrálnak belőle Irán szerte.

Legfőbb háziasított állatai: birka, kecske, szamár, teve, szarvasmarha, vízibivaly, ló.

Természetvédelem

Nemzeti parkjai

Iránban is kialakult a természetvédelem soklépcsős rendszere – vannak nemzeti parkok, védett erdők, állatrezervátumok, védett tájak, természetvédelmi területek.

Nem teljes lista nemzeti parkokról:

• Bakhtegan Nemzeti Park - Shiraztól keletre
• Bamu Nemzeti Park — Shiraz közelében
• Golestan Nemzeti Park - Golestan tartományban, Északkelet-Iránban
• Urmia-tó Nemzeti Park - az Urmia egy lefolyástalan, sós tó a török határ közelében
• Tandooreh Nemzeti Park - Dargaz város közelében, Türkmenisztán határán
• Kavir Nemzeti Park - 120 km-re Teherántól délre
• Khabr Nemzeti Park - Kerman közelében

Természeti világörökségei

2016-ban az UNESCO természeti világörökséggé nyilvánította a Lut-sivatagot a VII. és VIII. kritériumok alapján.

Őskor (i. e. 3200 – i. e. 625)

Történelem előtti régészeti lelőhelyek tucatjai szerte az iráni fennsíkon mutatják, hogy az i. e. IV. évezredben már ősi kultúrák és városias települések léteztek, évszázadokkal a közeli Mezopotámia legkorábbi civilizációi előtt.

Az indoirániakból akkoriban váltak el az előiráni népek. Az árja (előiráni) törzsek az i. e. III. és II. évezredben érkeztek az Iráni-fennsíkra, valószínűleg több hullámban. Ők nomádok voltak akkoriban. Később az előirániak nyugati és keleti csoportra váltak szét. Az i. e. I. évezredben a nyugati csoporthoz a médek, perzsák, baktriaiak és a parthusok tartoztak, míg a kimmerek, szarmaták és alánok (a jászok elődei), szkíták a Fekete-tengertől északra lévő pusztákon éltek. Más törzsek keleten telepedtek le, szállásterületük messze benyúlt az indiai szubkontinens északnyugati hegyvidéki határterületére egészen a mai Beludzsisztánig. Megint más törzsek messze nyugaton a Balkánon éltek, mint a szkíták, vagy messze keleten, Hszincsiangban. Az avesztainak nevezett keleti óiráni nyelven írták a zoroasztrista vallás szent irata, az Aveszta i. e. 1000 körül. Ez himnuszokat és törvényeket tartalmaz. A zoroasztriánizmus volt az Akhaimenida Birodalom és az azt követő iráni birodalmak államvallása a 7. századig.

Ókor (i. e. 625 – i. sz. 651)

A médek egyesítették először Iránt (i. e. 625–559), legnagyobb királyuk, Nagy Kürosz pedig a médek és perzsák egyesítésével létrehozta az Akhaimenida Birodalmat (i. e. 559–330). Kürosz halála után legidősebb fia, II. Kambüszész folytatta a hódításokat. Egyiptomot is meghódította. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből a királyi család távoli rokona, I. Dareiosz (i. e. 522–486) került ki győztesen. Őt tekintik az ókori Irán legjelentősebb uralkodójának.

Kürosz és Dareiosz uralkodása alatt a Perzsa (Iráni) Birodalom az addigi történelem legnagyobb és leghatalmasabb birodalma volt. A birodalom határai keleten az Indus és Amu-darja folyókig, nyugaton a Földközi-tengerig terjedtek, beleértve Anatóliát (a mai Törökországot) és Egyiptomot. I. e. 494-ben az athéniak támogatták a milétosziak lázadását, az eredmény Szardeisz kirablása lett. Ez váltotta ki a perzsák görögök elleni hadjáratait az i. e. 5. század első felében – a görög–perzsa háborúkat. Ezekben a háborúkban a perzsák értek el jelentékeny sikereket, még Athént is lerombolták i. e. 480-ban, de végül a görögök győztek és visszavonulásra kényszerítették a perzsákat. A harcok i. e. 449-ben értek véget.

Nagy Sándor i. e. 334-ben támadta meg az Akhaimenida Birodalmat, utolsó uralkodóját i. e. 333-ban győzte le az isszoszi csatában. Ezt követően i. e. 328–327-ben elfoglalta teljes területét. A birodalom részeinek élére saját tisztjeit állította, ezzel előkészítve a birodalom szétesését, ami halála után következett be. Az újraegyesítésre majdnem 700 évet kellett várni. Nagy Sándor birodalmának utódállamait, így a szeleukidák majd az őket követő arszakidák államát is, a vazallus uralkodók rendszere jellemezte. A szászánidák korában azonban ismét – az akhaimenidákhoz hasonlóan – kormányzókat (modern perzsa nyelven: shahrab) nevezett ki az uralkodó, ami által közvetlenül érvényesült a központi hatalom akarata. Nagy Sándor, majd az őt követő későbbi idegen dinasztiák uralma alatt is fejlődött és perzsa jellegű maradt a társadalom.

Az i. e. 3. század végétől kezdve az arszakida dinasztia által vezetett Pártus Birodalom legyőzte a szeleukida birodalmat és uralma alatt egyesítette az iráni felföldet, majd uralma alatt tartotta Mezopotámiát i. e. 150 és i. sz. 224 között. Ez volt az ókori Irán harmadik bennszülött dinasztiája, öt évszázadon át maradt hatalmon. Média, Asszíria, Babilónia és Elám meghódítása után a pártusok megszervezték birodalmukat. Ezekben az országokban a korábbi elit görög volt, az új uralkodók átvették szokásaikat, ha az célszerűnek látszott uralmuk szempontjából. Végeredményben a városok megtartották korábbi jogaikat és a polgári közigazgatás többé-kevésbé sértetlenül került pártus irányítás alá.

Parthia a Római Birodalom ősellensége volt keleten, megakadályozta a rómaiak terjeszkedését kelet felé. A pártusok páncélozott nehézlovasságot (kataphrakt lovasság) és könnyebb felszerelésű, de mozgékonyabb lovas íjászok alkalmazásával 300 éven át álltak ellent Rómának. I. e. 36-ban nevezetes római hadvezér, Marcus Antonius katasztrofális hadjáratot vezetett a pártusok ellen. 32 000 embert veszített el. Augustus római császár idején Róma és Parthia bizonyos vitás kérdéseket diplomáciai úton rendezett. Ekkor szolgáltatta vissza Parthia azokat a légiójelvényeket, amelyeket Marcus Antoniustól, illetve i. e. 53-ban a katasztrofális carrhaéi csatában Crassustól zsákmányolt.

A Pártus Birodalom 224-ben bukott el, amikor a rosszul szervezett birodalom utolsó királya vereséget szenvedett saját vazallusától, Ardasírtól. I. Ardasír a Szászánida Birodalom alapítója. Megkezdte a birodalom gazdasági és katonai újjászervezését. A Szászánida Birodalmat az akhaimenida mintájára szervezték újjá. A birodalmat az „Árják birtokának” hívták, fővárosa Ktésziphon volt (a mai Irak területén). A rómaiak birodalommal változó eredménnyel vívott háborúkat.

632-ben kezdték az Arab-félszigetről érkező portyázók támadni a Szászánida Birodalmat.

A Pártus, majd a Szászánida Birodalom idején a Selyemúton folyó kereskedelem jelentős szerepet játszott Kína, Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia, az indiai szubkontinens országai és Róma fejlődésében, ezáltal elősegítette a modern világ megalapozását. Bizonyos párthus intézményekben kimutatható a klasszikus görögség befolyása és keletivé alakítása. A pártusok építészeti újításai befolyásolták az európai román stílusú építészetet. A szászánidák idején Irán kapcsolatai Kínáig értek, virágzott a művészet, a zene és az építészet.

Középkor (652–1501)

Az iszlám hódítás után Iránt az Omajjád Kalifátusba tagolták be. Az iszlamizáció mélyreható változásokat okozott a kultúrában, a tudományban és az iráni társadalom szerkezetében: a felvirágzó perzsa irodalom, filozófia, orvostudomány és művészet az újonnan alakuló muszlim civilizáció lényeges eleme lett. Kulturális, politikai és vallási téren az iráni hozzájárulás az új muszlim civilizációhoz rendkívül fontos. Mindezek következménye Irán muszlim aranykora.

Egy iráni hadvezér, Abu Muszlim elűzte az Omajjádokat Damaszkuszból és segítette az abbászida kalifákat Bagdad meghódításában. Az abbászida kalifák vezíreket neveztek ki az irániak fölé, ezek az iráni kormányzók jelentékeny autonómiára tettek szert. 822-ben Khoraszán kormányzója, Tahir függetlenné nyilvánította magát és megalapította a táhiridák új perzsa dinasztiáját. Az ezt követő számánida érában Irán megvédte és megerősítette függetlenségét.

Iránban sohasem sikerült az arabizálás. Volt erre törekvés, de az csak megerősítette az irániak elszántságát, hogy megóvják függetlenségüket az arab hódítóktól. A nemzeti dinasztiák alatt kulturális virágzás a 9. és 10. században tartott. E korszak legjelentősebb hatása, hogy folytatódott a perzsa nyelv használata, amely a mai napig Irán hivatalos nyelve. Firdauszí, Irán legjelentősebb eposzának szerzője, mindmáig a legfontosabb személy a perzsa nyelv fenntartásában. Az iszlám hódítás utáni iráni filozófia kapcsolatban állt az óiráni, az ógörög és a fejlődő muszlim filozófiával. Perzsia e korból származó filozófiai hagyománya az okkult és transzcendentális filozófia.

A 11. században, Mahmúd al-Gazní megalapította a kiterjedt Gaznavida Birodalmat, amelynek fővárosai Iszfahán és az afganisztáni Gazna (ma Gazni) voltak. Utódai, a szeldzsukok a Földközi-tenger és a Közép-Ázsia közötti térség legjelentősebb hatalma voltak. Ebben az időszakban tudósok százai jelentősen hozzájárultak a műszaki ismeretek, a tudomány és az orvoslás fejlődéséhez. Ez a későbbiekben befolyásolta az emelkedő Európa tudományát a reneszánsz korig.

1218-ban a keleti tartományokat elpusztította Dzsingisz kán betörése. Ez volt a mongol hódítás kezdete. 1220 és 1260 között Irán lakossága 2 500 000-ről 200 000-re csökkent a tömeges kivégzések és az éhínség következtében. Dzsingisz kán unokája, Hülegü kán azt állította IX. Lajos francia királyhoz írt levelében, hogy betörése Iránba és a Kalifátusba 200 000 halottat okozott. A pusztulás akkora volt, hogy sok város a 20. századig nem érte el a mongol betörés előtti lakosságát, vagyis nyolc évszázadon át. De Hülegü kán, Timur Lenk és utódaik átvették a meghódítottak szokásait és intézményeit, fennmaradt a különálló perzsa kultúra.

Újkor (1501–1921)

Az első iráni síita iszlám államot a Szafavida-dinasztia (1501–1722) első tagja, Iszmáil sah alapította. A szafavida dinasztia jelentős politikai hatalom volt, számos kétoldalú államközi szerződés részese. A szafavidák hatalmuk csúcsát Nagy Abbász uralkodása idején érték el. A dinasztia gyakran került összeütközésbe a törökökkel, az üzbég törzsekkel és a portugálokkal. Uralmuk alatt Iszfahánban készültek az iráni iparművészet történetének esztétikai szempontból legbecsesebb darabjai. Szigorúan központosították államukat, kísérletet tettek a hadügy modernizálására, sajátos építészeti stílus jelzi uralmuk idejét. 1722-ben afgán lázadók legyőzték Szultán Huszajn sahot, ezzel elbukott a szafavida dinasztia. 1735-ben Nádir sah kiszorította az afgánokat Iszfahánból. 1738-ban betört Indiába, ekkor zsákmányolta a Pávatrónt, a Koh-e-Noor és Darya-e-Noor gyémántot, az iráni királyi kincstár ékeit. Uralma nem volt hosszú, 1747-ben meggyilkolták. Őt 1750-ben a Zand-dinasztia követte, alapítója Karim kán volt, fővárosa pedig Siráz. Uralmukat viszonylagos béke és virágzás jellemezte. E dinasztiának három uralkodója volt. Az utolsót 1794-ben kivégeztette Aga Muhammad kán, a Kádzsár-dinasztia alapítója. Ő a fővárost Teheránba tette át. Tehetséges kancellárja, Amir Kabir modern közigazgatást vezetett be és más modernizáló reformokat kezdeményezett. A Kádzsár érában Irán több háborút vívott az oroszokkal, amelyek eredményeként Irán elvesztette területének csaknem felét Oroszország és a Brit Birodalom javára. Irán, bár formálisan meg tudta őrizni függetlenségét, ezzel félgyarmati státusba került. Az ismétlődő külső támadások és saját korrupciója meggyengítette a Kádzsár dinasztiát. 1906-ban alkotmányos forradalom tört ki, összehívták az első országgyűlést, bevezették az alkotmányos királyságot.

20. század

1921-ben az erőtlen kormányt brit ösztönzésre egy Atatürköt példaképének tartó tiszt, Reza Pahlavi megdöntötte, és 1925-ben sahhá kiáltatta ki magát, megbuktatva a Kádzsárokat. Az 1941-ig regnáló Pahlavi a török reformokat kívánta átültetni Iránba, ezért keményen harcolt a külföldiek által felszerelt nomádok és a befolyásos síita egyház ellen. Nevéhez fűződik az első iráni egyetem megalapítása, a kötelező közoktatás elrendelése, a vezetéknévhasználat kötelezővé tétele, az állami hadsereg megteremtése és erőltetett felduzzasztása, valamint az új, bolgár–belga mintájú alkotmány, valamint a saríát felváltó polgári és büntetőtörvénykönyvek bevezetése. Heves iszlámellenessége feltétlen nyugatbarátságban, az ókori – pogány – perzsa kultúra felélesztési kísérleteiben és a síita klérus elleni kegyetlen megtorlásokban csapódott le, amivel rendkívül népszerűtlenné vált alattvalói körében. Ráadásul diktatórikus kormányzata az arisztokráciára támaszkodott, ezért a paraszti tömegek sorsa javítása érdekében nem tett semmit.

1941-ben a britek és szovjetek megszállták az országot, hogy a második világháborúban az iráni vasútkapacitást használják, 1944-ben a németbarát sahot pedig kényszerítették, hogy a fia, Mohamed Reza Pahlavi javára lemondjon. 1953-ban Irán miniszterelnökét, Mohammed Mosszadeket – akit két alkalommal is képviselőnek választottak (1923 és 1944), majd 1951-től az ország miniszterelnöke volt – államcsínnyel távolították el a hatalomból. Ezt a brit és az amerikai titkosügynökségek szervezték meg („Ajax-hadművelet”). Jó néhány történész úgy gondolja, hogy ez azért történt, mert Moszaddek államosította Irán kőolajkészleteit.

Moszaddek bukását követően a sah egyre diktatórikusabban kormányzott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hathatós támogatását élvezve ugyan tovább modernizálta az iráni ipart, de eltiporta a polgári szabadságjogokat. Uralma, melynek része volt a szisztematikus kínzás, és más emberi jogi megsértése, végül 1979-ben az iráni forradalomba torkollott, melyben rezsimjét megdöntötték. Különböző csoportok több mint egyéves küzdelme után végül iszlám köztársaság alakult Khomeini ajatollah vezetésével, aki a tömegek támogatását is élvezte.

Az új teokratikus politikai rendszer vallási alapú reformokat hajtott végre, külpolitikájában nyugatellenes volt. Irán különösen távolságtartóvá vált az Egyesült Államokkal szemben az 1953-as puccsban való részvétele okán, amely megdöntött egy választott kormányt, hogy a sah elnyomó rezsimjével cserélje fel azt. Emellett Irán nyilatkozatot tett arról, hogy nem ismeri el Izrael állam létezését. Az új kormány támogatott különféle csoportokat, melyet a nyugati világ nagy része fundamentalistaként könyvel el. Ennek következtében némely országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok Iránt ellenséges hatalomként tartják számon máig.

1980-ban Irak megtámadta Iránt. A pusztító irak–iráni háború 1988-ig folytatódott, egyik állam sem érte el célját. Sok százezren vesztették életüket, Irak többször is bevetett vegyi fegyvert.

Néhány éve a demokratikus formákat őrző politikai szerkezet jó néhány reformista politikus megválasztását tette lehetővé, mint például a volt miniszterelnökét (Mohammad Khatami). A vita a reformisták és a konzervatívok között ma is folytatódik az ország jövőjéről, az iszlám rendszer keretein belül. A 2009-es választásokon a konzervatív miniszterelnök-jelölt megválasztásánál felmerült a választási csalás lehetősége. Ennek kapcsán zavargások törtek ki.

Rövid életű államalakulatok a 20. század során a mai Irán területén: Gilán, Mahabád, Népi Azerbajdzsán.

A politikai rendszer alapját képező 1979-es alkotmány rögzíti, hogy a legfőbb hatalom az Iráni Iszlám Köztársaságban Istené, minélfogva az iráni rendszer elnöki teokratikus köztársaságként értelmezhető.

Irán legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a Legfőbb Vallási Vezető, aki egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, s gyakorlatilag ellenőrzést gyakorol mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalomra. Ő jelöli ki a 12 tagú Örök Tanácsa hat egyházjogászát, de közvetve a hat jogi szakértő személyének kiválasztására is befolyása van; bár közvetlenül a parlament választja ki a jogi szakértőket, a jelöltek listáját a Legfőbb Vallási Vezető által kijelölt Legfőbb Igazságügyi Méltóság állítja össze. A Legfőbb Vallási Vezető személyét a Szakértők Gyűlése választja, akinek jogában áll indokolt esetben a Vezetőt meneszteni is.

Politikai értelemben a Legfőbb Vallási Vezetőt után a második legfontosabb személy Irán politikai rendszerében a végrehajtói hatalmat gyakorló köztársasági elnök; személyét titkos szavazás útján választják négy évre, legfeljebb két egymást követő ciklusra. A köztársasági elnök nevezi ki a minisztereket, de a kinevezéseket a parlamentnek is jóvá kell hagynia.

Irán legfőbb törvényhozó testülete a 270 tagot számláló Iszlám Nemzetgyűlés (parlament). Tagjait a nép titkos szavazás útján választja négy évre, kétfordulós választás útján. A hozott törvényeket az Őrök Tanácsának ratifikálnia kell.

Iránban az igazságszolgáltatás erősen politikai befolyás alatt áll. A Legfőbb Igazságügyi Méltóságot és törvények végrehajtásának felügyeletéért felelős Legfelsőbb Bíróság tagjait a Legfelsőbb Vallásii Vezető nevezi ki. A Legfőbb Igazságügyi Méltóság és a Legfelsőbb Bíróság bírái választják ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét és a Legfőbb Ügyészt.

Közigazgatási beosztás

Irán harmincegy tartományból áll:

Politikai pártok

Védelmi rendszer

Általános adatok

• Népesség: 82 millió fő (2018)
• Népsűrűség: 50 fő/km²
• Népességnövekedés: 1,1% (2017)
• Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 69 év, nők 72 év (2015)
• Életkor szerinti megoszlás: 0–14 éves 23,6%, 15–64 éves 67%, 65 év feletti 5,2% (2015)

Legnépesebb városok

• Főváros: Teherán (Tehran), lakossága 8,1 millió fő volt 2011-ben, elővárosokkal 12,2 millió fő.

Etnikai megoszlás

• Népek: perzsa 51%, azeri 24%, kurd 7%, giláni 4%, mázenderáni 4%, arab 3%, lur 2%, türkmén 2%, beludzs 2%, egyéb 2% (bahtiári, kaskáj, örmény, stb.)

Nyelvi megoszlás

• Hivatalos nyelv: újperzsa (fárszi)
  • Beszélt nyelvek: perzsa, giláni, mázendráni és lur 66%, azeri és más török dialektusok 18%, kurd 10%, arab 2%, beludzs 2%, egyéb 2%.
• Írásrendszer: perzsa ábécé (az arab ábécé egy módosított változata)

Vallási megoszlás

• Vallások:
  • síita iszlám a lakosság 89-90%-a (államvallás),
  • szunnita iszlám a lakosság 9%-a,
  • bahái 0,4%, keresztény (főleg örmény, nesztoriánus, római katolikus és protestáns) 0,4%, egyéb (zoroasztriánus, zsidó) 0,2%.

Az államilag elismert vallások (ahl al-Kitáb, Könyv népe): zsidó vallás, zoroasztrizmus, mandeizmus és kereszténység.

A legnagyobb nem muszlim vallási kisebbség, az Iránban született bahái nem elismert és üldözött alapítása óta.

Az országban üldözik a kitért muszlimokat is, bár az alkotmány szerint vallásszabadság van. Többször előfordult, hogy keresztény hitre áttért embereket börtönbüntetésre ítéltek.

Szociális rendszer

Általános adatok

Gazdasága: agrár-ipari ország.

2012-ben az Iránt sújtó embargó miatt, nehezen tudnak dollárhoz és euróhoz jutni, ezért jelentősen csökkentek a jegybanki devizatartalékok. Ennek következtében 2012. január és szeptember között 60%-kal értékelődött le a riál. Ez év augusztusában 12 260 riál volt az amerikai dollár hivatalos árfolyama, de a feketepiacon 25 650 riált kellett fizetni. Október első két napján pedig 25%-ot veszített a nemzeti valuta az értékéből.

2016. január 16-án az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok véget vetett a gazdasági szankcióknak Iránnal szemben, miután Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jelentése szerint teljesítették a 2015-ben aláírt megállapodásokat.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság fejlődése felfelé ívelő, ez elsősorban az öntözés kiterjesztésének tulajdonítható. Legfontosabb termesztett növények: búza, rizs, gyapot, datolya, citrusfélék.

A mezőgazdaság számára a Kaszpi-tenger mellett elterülő termőföldek a legértékesebbek; itt gabonaféléket, rizst, gyapotot, gyümölcsöt és teát termesztenek.

Sokan foglalkoznak nomád kecske- és juhtenyésztéssel.

Ipar

Erőteljesen fejlődött a kőolajfinomító-ipar (Ábádánban található a világ legnagyobb kőolaj-finomítója) és a petrolkémia. Más iparágai: vaskohászat, gépgyártás, gépkocsiipar, textilipar, bőripar, elektrotechnika és élelmiszeripar.

A perzsaszőnyeg szövése az irániak hagyományos foglalkozása, világszerte híres.

Fontosabb ásványkincsei a kőolaj, a feketeszén, a vas- és színesfémércek.

Kereskedelem

• Exporttermékek: kőolaj (80%), vegyi és petrolkémiai termékek, gyümölcsök és diófélék, szőnyegek, cement, ércek
• Importtermékek: ipari nyersanyagok és közszükségleti cikkek, élelmiszerek, technikai eszközök, katonai felszerelések.

Főbb kereskedelmi partnerek 2013-ban:

• Export:  Kína 26,8%,  Törökország 11%,  India 10,6%,  Japán 7,3%,  Dél-Korea 5,9%
• Import:  Egyesült Arab Emírségek 35,8%,  Kína 18,6%,  India 6,4%,  Dél-Korea 5,8%,  Törökország 5,4%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

Irán rendelkezik a világ második legjelentősebb olaj- és gázkészletével.[1] A jelenlegi kiaknázás méretei azonban messze elmaradnak a lehetőségektől, a Khomeini-időszak előtti termelési szintektől. Irán olaj- és gázberendezései elavultak, az iraki-iráni háború okozta károkat még mindig nem hozták rendbe, nem történtek jelentős új beruházások sem. Az amerikai bojkott, a nemzetközi szankciók és a külföldi olajvállalatok tartózkodása az új beruházásoktól hátráltatják az új termelő kapacitások fejlesztését. Az iráni atomprogram miatt kialakult konfliktus, a fejlett nyugati országok, így Franciaország fokozatos kivonulásához vezet. Irán a nyugati cégek helyett a főként kínai és az orosz energia-együttműködést helyezi előtérbe. 2004-ben Kínával 70 milliárd dollár értékű hosszú távú megállapodást kötött. Oroszországgal közös érdeke, hogy lehetőség szerint távol tartsa más országok nagyvállalatait a Kaszpi-tenger környékének olaj- és gázkészleteitől. Az iráni elképzelések között szerepel a kaszpi-tengeri olaj- és gázkészletek kijuttatása a dél-iráni kikötőkön keresztül a nemzetközi piacokra. Irán érdekelt abban, hogy India kulcsfontosságú, hosszú távú energia-szállítójává váljék. Perspektívában számít az európai piacokra is, amelyeket különböző útvonalú, jelenleg még tervezési szakaszban lévő vezetékekkel, alternatív útvonalakon kíván elérni Szírián, Törökországon, Görögországon, Ukrajnán stb. keresztül. Tekintettel arra, hogy hatalmas gázkészletekkel rendelkezik, belátható időn belül a cseppfolyósított gáz egyik legfontosabb forrásává válhat.

Nukleáris létesítményei

A Perzsa-öböl partján lévő busheri atomerőművet 2007-ben nyitották meg. Ezen kívül számos nukleáris létesítménye van. Szághánd közelében uránérc-feldolgozó üzemel. Guhane bányakomplexum. Iszfahánban nukleáris reprocesszáló üzemel. Arakban nehézvíz-előállító működik. 2005. őszén Áhmádinezsad kijelentette, hogy Irán folytatja atomprogramját, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tiltakozása ellenére is. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter fontolgatta az iráni nukleáris létesítmények elleni légicsapást. Az irániak a következetesség hiányát sérelmezik az USA nukleáris politikáján. Irán aláírta az atomsorompó-egyezményt, és hajlandóak ellenőrzés alá vonni létesítményeiket, addig Izrael nem írta alá ugyanezt. Ahmedinedzsád számtalanszor kinyilvánította, hogy el fogja törölni a Föld színéről Izraelt, a zsidó államot, ellenőröket pedig nem engedtek be atomlétesítményeikbe, amelyekben titkosszolgálati források szerint atomfegyver előállításán fáradoznak. A jelenlegi iráni elnök kevésbé harcos retorikát folytat, de támogatja a törekvést Izrael elpusztítására. Iránnak Oroszország is fejlett fegyverrendszereket szállított az elmúlt években.

Kábítószer

A nemzetközi kábítószerkereskedelem tranzitországa. Az ország az ópiumtermelés zömét adó Afganisztánból Európa felé vezető úton fekszik.

Közút

2011-ben a közúthálózat hossza 173 000 km, amelynek 73%-a burkolt.

A távolsági buszjáratok megbízhatóak és az alacsony üzemanyagárak miatt olcsók.

Vasút

Vízi közlekedés

Fő kikötők:

• Perzsa-öböl: Bandar-Abbász (بندرعباس), Horramsár (خرمشهر), Bandare-Homejnī (بندرامام خمینی)
• Kaszpi-tenger: Bandare-Anzáli (بندر انزلی), Bandare-Torkaman (بندرتركمن)

Légi közlekedés

2013-ban a repterek száma 319 ebből a nagyobb, nemzetközi forgalmú repterek száma 11.

A nagy távolságok miatt a nagyobb városokat rendszeres légi járatok kötik össze.

Oktatási rendszer

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Irán írott története több ezer éves. A kulturális emlékek közül világörökséggé nyilvánította az UNESCO a következőket:

• Perszepolisz romjai (1979)
• Csogá Zanbil romjai (1979)
• A Nags-e Dzsahán tér Iszfahánban (1979)
• Taht-e Szolejmán (2003)
• Paszargadai (2004)
• Bam fellegvára és a környező kultúrtáj (2004)
• Szoltánije (2005)
• Biszotun (2006)
• Örmény kolostorok (2008)
• Sustar történelmi hidraulikus vízrendszere (2009)
• Szafi ad-Dín sejk derviskolostora és síremléke Ardabilban (2010)
• Tebriz történelmi bazáregyüttese (2010)
• A Perzsa kertek 9 helyszínen, több tartományban (2011)
• Gonbad-e Kávus 53 m magas torony síremlék (2012)
• Masjed-e Jāmé (Péntek nagymecset) Iszfahán főterén (2012)
• Golestan palota Teheránban (2013)
• Shahr-i Sokhta ('Leégett város') (2014)
• Mejmand önálló, félsivatagi terület kulturális tájképe (2015)
• Szúza az ókori Elám fővárosának romjai (2015)
• A Perzsa qanat vízrendszer 11 reprezentatív része (2016)

Tudomány

Az iráni atomprogramot az 1950-es években indították. Az ország jelenlegi létesítményei közé tartozik számos kutatóreaktor, egy uránbánya, egy majdnem teljesen kész atomreaktor, és egy urán feldolgozó üzem, melynek a területén urándúsítással is foglalkoznak.

Az Iráni Űrügynökség első, Sian-1 nevű műholdját 2006-ban indította el. 2007-ben egy űrrakéta indult útjára. Célja az egyetemi hallgatók kutatási munkájának előmozdítása és a tudomány fejlesztése volt. Később kifejlesztették a Safir rakétát, melynek segítségével 2009. február 3-án Föld körüli pályára állították az Omid műholdat.

Művészetek

Irodalom

Hagyományok, néprajz

Nemzeti szimbólumok

Nem hivatalos nemzeti szimbólumok:

• Nemzeti virágok: tulipán, Nelumbo nucifera (indiai lótusz), liliom
• Nemzeti gyümölcs: gránátalma
• Nemzeti madarak: fülemüle, falco, shahbaz (شَهباز, sasféle)
• Nemzeti állatok: oroszlán (ókori őshonos állat, jelkép), gepárd, perzsa leopárd, perzsa macska, mezopotámiai dámvad
• Nemzeti könyv: Sáhnáme
• Nemzeti művészet: Perzsa kalligráfia, a perzsa szőnyeg
• Nemzeti sport: Varzesh-e pahlavani (wd) (zurkaneh gimnasztika), lovaspóló, birkózás
• Nemzeti játékok: sakk - satrandzs, ostábla, hokm (حکم)
• Nemzeti építészet: perzsa kert (wd), széltorony, qanat
• Nemzeti hangszerek: perzsa szantúr, szetár, kamáncse, tombak

Szokások, illemtan

A megszokott üdvözlési forma a kézfogás, amely viszonylag enyhe kézszorítást jelent és amelyet enyhe meghajlás is kísérhet. A férfiak csak akkor foghatnak kezet egy nővel, ha a nő a kezdeményező. Ha a nő nem nyújtja a kezét, akkor mosollyal kísért enyhe biccentéssel üdvözöljük. Egy gyerekkel való kézfogás a szülők megbecsülését fejezi ki.

Az iráni konzervatív muszlim kultúra sok mindenben korlátozza a nőket. A férfiak a kikezdhetetlen fejei egy családnak és a fiúkat is sokkal jobban megbecsülik, mint a lányokat. A válás nagyon ritka esemény.

Az irániakat a pontosság nem tartja izgalomban. Az időt rugalmasan fogják fel: az emberi szükségletek fontosabbak, mint egy merev órarend betartása. Nem tartják tehát illetlenségnek egy ügyfél várakoztatását sem.

A nők hagyományosan csak olyan ruhát viselnek a nyilvánosság előtt, melyből csak a kezük és az arcuk látszik ki. Ujjatlan ruhák és blúzok nem hordhatók. A nők haját sállal vagy a hagyományos fekete maqhna-ehhel kell befedni.

• Az azonos neműek közelebb állnak egymáshoz beszélgetés közben, mint a nyugatiak. Az ellenkező neműek viszont - a nemek közti távolság megtartása érdekében - gyakran nem is néznek egymás szemébe.
• Egy férfi és egy nő, akár házasok, akár nem, nyilvánosan nem érinthetik meg egymást és minden érzelemnyilvánítás tilos.
• Az "igen"-t általában bólintással fejezik ki, amit esetleg enyhe fejfordítás kísér. A "nem"-et a gyorsan felrántott fej fejezi ki.
• Ramadán idején az emberek hajnaltól napnyugtáig böjtölnek.
• A vendégeskedés az iráni élet fontos része. A vendégeknek le kell venniük a lábbelijüket, mielőtt egy iráni otthon szőnyeggel borított területére lépnek.
• Ha ajándékot vagy meghívást kapunk egy baráttól, illendő többszöri meghajlással megköszönni, mielőtt elfogadnánk.
• A muzulmánok nem esznek disznóhúst és az iráni törvények értelmében az alkohol fogyasztása is tilos.
• Ha egy iráni családnál étkezünk, édességet vagy virágot vigyünk ajándékba a vendéglátónak.
• Étkezésnél csak a jobb kezünket használjuk. Egy tárgy átadásához vagy átvételéhez is csak a jobb kezünket használjuk.
• Ne tegyünk dicsérő megjegyzést a lakás egyik tárgyára, mert a vendéglátó kötelességének érezheti, hogy nekünk adja.
• Ne ajándékozzunk muzulmán gyerekeknek játékkutyát vagy kutyát ábrázoló képet.
• Átvetett lábbal ülni durva illetlenség.
• Társalgáskor kerüljük a beszélgetést a helyi vagy országos politikai kérdésekről. Ne hozzuk szóba Izraelt és az USA-t sem.
• Megszólításnál az agha (úr) használatos a férfiakra és a khanom (asszony) használatos a nőkre. Csak a közeli barátok és a családtagok használják a másik keresztnevét a megszólításhoz.

Gasztronómia

Nemzeti ételeik a különféle kebabok, főleg a cselo-kebab. A cselo-kebab birkából készült nyársonsült. Hagyma, paradicsom, friss zöldségek és fűszernövények, gyakran tojás és különféle mártások egészítik ki a rizses, vajszeletes kompozíciót.

A frissensülteket gyakran kézzel eszik. A rizst olykor mazsolával, pisztáciával vagy sárgás sáfránnyal ízesítik és forró birkafaggyúval meglocsolják.

Kukuszabszi néven a zöldség-felfújtat illetik. A salátaféléket étvágygerjesztőként eszik. A saláta mellett még jellemző a panír nevű sós sajt és a maszt, amely joghurt.

Az édességek igazi keleti csemegék: a magyar konyhához képest túl édesek, szinte sziruposak.

A kenyérfélék: a szángáki falusi lángos, a lávás forró kavicsokon sütött hatalmas lepény, a bárbári hosszúkás kenyérfonat.

Híres az iráni kaviár.

Nemzeti italaik a tea (csáj) és a dugh (dough). A dugh hígított, sós joghurt mentafűvel ízesítve. Jellemző még a limu vegyes gyümölcsökből és az ab-limu citromból készült limonádé. A sört abedzsonak hívják, csak kevesen isszák. A sarab híres fehér bor. A Kaszpi-tenger környékén jóízű konyakot is készítenek.

Teherán az ország médiaközpontja. Itt jelenik meg több napilap: Jumhori-yi Islami, Resalat, Kayhan, Akhbar, Ettelaat és több angol nyelvű napilap is: Tehran Times, Kayhan International, Iran Daily, Iran News. Súlyos állami cenzúra uralkodik az országban, ahol már az internet és a szabad sajtót jelentő blogok is támadás alatt állnak. 128 kb/s-ra korlátozzák a maximális sebességet, amely lehetetlenné teszi a multimédiás tartalmak elérését és a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatásokat. Több akadémikus tiltakozott ez ellen, mert szerintük visszaveti az ország fejlődését amikor az egész világon a sávszélesség bővítését kiemelt prioritásként kezelik. Kína után Iránban cenzúrázzák a legtöbb weboldalt, lehetetlenné téve letöltésüket.

A 30 iráni televízión kívül San Fernando Valley-ban (Los Angeles mellett) működik egy független televízió is, amely az irániakat cenzúramentesen tájékoztatja a világ eseményeiről.

Javasolt oltások Iránba utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
• Hepatitis B (közepes a fertőzésveszély)
• Veszettség

Malária ellen gyógyszer van. (Nyugati és Déli határvidékeken nagy a kockázata a fertőzésnek).

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

• Sárgaláz

Közbiztonság

Az iszlám erőteljes hatása Iránt Ázsia egyik legbiztonságosabb országává teszi a külföldiek számára. Bár előfordulhat, hogy egy külföldit politikai vizsgálati fogságba vetnek, minden esetre jóval ritkábban mint a múltban. Nem javasolt viszont az ország keleti határvidékének meglátogatása és a szárazföldi határátlépés Pakisztánba vagy Afganisztánba. Ugyanígy kockázatos lehet az iraki határ közelébe való utazás.

Olimpia

Az ország eddig 11 aranyérmet szerzett a játékok során. A legeredményesebb sportág a birkózás.

• Bővebben: Irán az olimpiai játékokon

Labdarúgás

Az Iráni labdarúgó-válogatott térségi játékokon sokszor állt dobogón.

• Bővebben: Iráni labdarúgó-válogatott

A perzsa naptár alapján:

Nemzeti fesztiválok

• Noruz (Perzsa újév), a legfontosabb ünnep,
• Tiregān (Tirgan, جشن تیرگان) - nyári napforduló,
• Mihragān (جشن مهر) - őszi fesztivál,
• Shab-e Yaldā (شب یلدا)- téli napforduló,
• Szadé (Jashn-e Sadé جشن سده) - 50 nappal a perzsa újév előtt,
• Csahārsanbeh Szuri (چهارشنبه سوری) - utolsó szerda a perzsa újév előtt

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

• A hvg.hu iráni melléklete (háttér, cikkek)
• Irán.lap.hu (linkgyűjtemény)
• Iráni képriport Amos Chapple fotóiból (magyarul)
• Irán nyelvei(Prof. Dr. Kausen – DOC-Format)
• az irán elnök honlapja (angol)
• Iráni etnikai mozaik
• Perzsia története
• Irán köztársaság fegyveres erői