Az M1 aktuális csatornának nyilatkozva többek között arról beszélt, hogy nagyon meg van hatva, milyen sokan gratuláltak neki itthonról és külföldről, miután napvilágot látott a döntés.
„Nem is tudtam, hogy ennyien ismernek és szeretnek. Igen jólesik, úgyhogy most fürdök a jóban” – fogalmazott.
Elárulta, hogy büszke volt, amikor létrehozták a Nemzet Sportolói társaságát, „mert a magyar sportnak nagyon szép hagyományai vannak”, és arra számított, hogy egyszer majd ő is bekerül.
„De azóta eltelt húsz év és nem kerültem bele, úgyhogy úgy gondoltam, hogy erről leteszek és drukkolok a többiekért. Így most váratlanul ért, és azt hiszem, hogy egy meglepetés öröm még duplázódik.”
Kapcsolódó tartalom
Dömölky Lídia az 1964-es tokiói játékokon a tőrcsapattal nyert aranyérmet, 1960-ban és 1968-ban olimpiai ezüstérmet szerzett a válogatottal. Legjelentősebb egyéni sikerét 1955-ben érte el, amikor Rómában 19 évesen világbajnok lett. Aktív sportolói pályafutása befejezése után edzőként és újságíróként is dolgozott. Eredményeire visszatekintve többet is kiemelt, mert különleges emlékek fűződnek hozzájuk.
„Olimpiai bajnoknak lenni, azt hiszem, annak egy különös rangja van, tehát elvileg azt kéne a legnagyobbnak tartani, de vívásban a világbajnokság is felveszi a versenyt az olimpiával, mert erősségében nagyobb versenynek mondható. Az én életemben meg különösen érdekes volt, mert magyar bajnokságot nyertem abban az évben, amikor a világbajnokság ’55-ben Rómában volt, és az volt a szabályzat, hogy ha nincs is annyi pontszáma, hogy bekerüljön a válogatottba, a bajnokot akkor is ki kell vinni. Evvel a szerencsével indult a karrierem, mert kivittek és megnyertem az egyénit és a győztes csapatnak is tagja voltam. Úgyhogy ez a világbajnokság tűnik a legrangosabbnak, de van még egy, amelyik vetekszik vele: ’59-ben Budapesten volt a világbajnokság és akkor a párbajtőrcsapattal a férjem is nyert és mi is a női tőrcsapattal. És a kis Gerevich-sportcsarnokban hallani a magyar himnuszt, az a legcsodálatosabb” – emlékezett vissza, majd arról is beszélt, mit adott neki a versenysport.
„Őszintén mondhatom, hogy az egész életemre pozitív hatással volt a sport, mert az életben is úgy tudtam jobban helytállni, hogy versenyző voltam, sportoló voltam, megtanultam magamat is legyőzni, és ezáltal az ellenfelek fölött is a legtöbbször diadalmaskodni. De a kudarcokból is tanul az ember” – mondta, majd szóba került, hogy milyen mentalitásra nevelte edzőként a versenyzőit.
„Két mondásom volt, amit sokszor ismételtem, azt, hogy »a vívó feje nem a sisaktartásra van« és hogy »önbizalom fél győzelem«” – idézte fel.
A Nemzet Sportolói exkluzív társaságában a tornász Keleti Ágnes január 2-i halálával üresedett meg egy hely a tizenkettőből.
Dömölky Lídia 1936. március 9-én született Budapesten. A vívást 1949-ben a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubban (BEAC) kezdte, ahol bátyja is vívott; az egyesület neve 1951-től (miután fuzionált a MAFC-cal) Budapesti Haladásra változott. Ezután a Vasas, 1958-tól 1970-es visszavonulásáig a Vörös Meteor tőrvívója volt, itt érte el legnagyobb sikereit. Magyar bajnoki címet hét alkalommal (1955, 1959, 1960, 1964, 1965, 1966, 1968) nyert, mindannyiszor egyéniben.
Alig tizenhét évesen, 1953-ban lett a vívóválogatott tagja, a nemzetközi élvonalba tizenkilenc évesen robbant be, amikor 1955-ben Rómában egyéniben világbajnok lett, ezt a bravúrt később már nem tudta megismételni. A világbajnokságot veretlenül nyerte meg, már az utolsó asszó előtt első volt – pedig néhány hónappal korábban csak harmadik lett az ifjúsági világbajnokságon -, s olyan kiváló ellenfeleket utasított maga mögé, mint Elek Ilona és Nyári Magda. Rómában a győztes női tőrcsapatnak is tagja volt. Támadó stílusban vívott, akcióit az átlagosnál nagyobb gyorsaság és robbanékonyság jellemezte. Tőrvívásban akkor vezették be a találatjelző gépet, amely egyértelművé tette a balkezes vívónő találatait.
Csapatban még háromszor lett világbajnok (1953, Brüsszel; 1959, Budapest; 1967, Montreal). Négyszer nyert világbajnoki ezüstérmet: egyéniben 1963-ban Gdanskban, csapatban 1961-ben Torinóban, 1963-ban Gdanskban és 1966-ban Moszkvában. A gdanski világbajnokságon hármas holtverseny után Rejtő Ildikó nyert, ő lett a második és Juhász Katalin a harmadik. 1956-ban Londonban világbajnoki bronzérmet szerzett csapatban, 1963-ban a brazíliai Porto Alegrében a főiskolai egyéni világbajnoki cím lett az övé.
1956 és 1968 között négy olimpián vett részt. Melbourne-ben, ahol még csak egyéni versenyt rendeztek, a középdöntőig jutott, a játékok után férjével, a világbajnok párbajtőrvívó Sákovics Józseffel az Egyesült Államokba utaztak, és csak egy év múlva tértek haza. Dömölky Lídia 1960-ban Rómában és 1968-ban Mexikóvárosban a női tőrcsapattal ezüstérmet szerzett. Pályafutása csúcsára az 1964-es tokiói olimpián ért fel, ahol Ágoston Judittal, Juhász Katalinnal, Marosi Paulával és Rejtő Ildikóval csapatban olimpiai bajnoki címet szereztek. A döntőben a szovjet csapat ellen sokáig rosszul álltak, de az utolsó három asszót megnyerték, az utolsóban ő vitte be a csapat győztes találatát. A szövetségi kapitány férje, Sákovics József volt, akinek irányítása alatt addig és azóta is példátlan módon egy olimpián négy aranyérmet nyertek a magyar vívók.
Az aktív sportolástól 1970-ben vonult vissza, a KSI vívószakosztályának edzője lett, 1978-ban a Testnevelési Főiskolán vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1976-tól újságíróként, a Képes Sport munkatársaként is dolgozott, később a Honvéd Sportiskola, majd a Harvard Egyetem vívóedzője volt. Társszerzője volt a kiváló művészi torna szakvezető, Berczik Sára három könyvének (A nő harmóniája, 1988, A gyermek harmóniája, 1990, Mozgásfejlesztő és tartásjavító gimnasztika, 1992). Tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak (MOB).
1996-ban a veterán Európa-bajnok lett csapatban. 2004-ben a MOB Életműdíj elismerésében részesült, 2011-ben MOB Érdemrendet és MOB születésnapi emlékplakett kapott. 2013-ban a fair play népszerűsítése kategóriában Magyar Fair Play Díjjal tüntették ki. 2013-ban tenyérlenyomatával bővült a Hemingway Alapítvány által létrehozott Magyar Sportcsillagok Fala. 2016-ban Csik Ferenc-díjat és Prima-díjat, 2018-ban az MTK örökös bajnoka címet kapott.